Nomád halászélet a lagúnákban

A temerini Balog István és a dévaványai Széll Antal madarász kollégákkal a Duna-delta vidékén májusban eltöltött hatnapos terepjárásunk alkalmával bérelt motorcsónakkal egész napot portyáztunk a delta lagúnái, vízi útja között elterülő belső tavak környékén, ahol a rózsás gödények több száz egyedből álló csoportját sikerült lőtávolra becserkészni. A kócsagok, gémek és kárókatonák úton-útfélen, azaz csatornáról csatornára a teleobjektívjeink előtt pózoltak. Gazdag zsákmánnyal, digitális fotókkal teli memóriakártyákkal tértünk vissza a Duna legalsó Szent György-ágának partján, Mahmudia településen lévő szálláshelyünkre.

A háromszáz négyzetkilométeren elterülő deltavidék lagúnáiban nem csak vízimadarakkal találkoztunk. A nyakig vízben álló fűzfaerdők sűrűjében számos kisebb szárazulat, bokrokkal, náddal benőtt sziget bújik meg. Az apró szigeteken magányos nomád élete élő halászok közül néhányat meglátogattunk. Az egyik kosárlabdapálya nagyságú, búja növényzettel benőtt szigeten vert tanyát Vaszilij. Az idősödő halász keresztnevéből arra következtettünk, hogy oroszul talán tudunk vele váltani néhány szót, de mint mondta, sajnos nem beszél oroszul, pedig az apja orosz, pontosabban ukrán, az anyja pedig román volt. Ő már csak románul tud társalogni.

Vaszilij miközben serpenyőben halat sütött – mi mást is enne egy nomád halász – és mind a tíz macskája ott lábatlankodott körülöttünk, megmutatta a birodalmát. Az alacsony kis kunyhóban minden volt, ami a napi életvitelhez, főzéshez, a halászeszközök karbantartásához szükséges. Még kis zöldséges keretet is fenntartott, ebben a paradicsomtól kezdve a földieperig mindenfélét termesztett, méghozzá önműködő öntözőberendezés segítségével. Egy nagy rozsdás, félbevágott hordófélébe benzinmotoros pumpával időnként vizet szivattyúz a lagúnából. Innen gumicsövek ágaznak szét a kis kert növényeihez. Félautomata öntözőrendszert alakított ki.

A bennünket motorcsónakon szállító nyugdíjas János bácsit (becsületes neve Ion) régi ismerősként üdvözölte. Egy kis vödör földiepret pakolt be a csónak hátuljába. János a turistaszezonban rendszeresen kiköt a kis szigeten, ahol halat is lehet vásárolni, még tilalmi időben is. A mobiltelefonok korszakában ezen az apró szigeten is van térerő. Vaszilij csak odaszól Jánosnak, hogy amikor fuvarja van, hozzon neki ezt vagy azt Mahmudiából, amire éppen szüksége van. Így könnyű mondhatnák, a modern kommunikáció világában a nomád halász sem érzi magát elhagyatottnak, bármikor tud segítséget hívni.

Halászni nem evezős csónakkal járnak már korunk nomád halászai. Vaszilijnak is van egy motorcsónakja, amellyel nagyobb területet be tud járni, és idejében fel tudja szedni a varsákat és hálókat, még mielőtt illetéktelenek megelőznék. Bár nem jellemző a deltavidék halászaira, hogy egymás zsákmányát elorozzák, hiszen jut bőven hal mindenkinek a Duna-deltában.

Amíg a macskakísérettel körbejártuk a halásztanyát, az improvizált szabadtéri tűzhelyen elkészült a frissen sült hal, amivel megkínált bennünket Vaszilij. A ropogós süllő és a többi halfajta egyformán ízletes volt. A halmaradékot, belsőségeket a macskák szívesen elfogyasztják, köztudott ugyanis, hogy a macskák szeretik a halat. A kunyhó mellett bekészített tűzifa mennyiségéből arra következtettünk, hogy Vaszilij a hidegebb hónapokban sem menekül a vadonban kialakított birodalmából. A halban gazdag deltavidék ellátja élelemmel, amit elad, abból pedig fedezni tudja egyéb szükségleteit. Igazi összkomfortos Robinson-tanyán tettünk látogatást a Duna-deltában.

Hazafelé, azaz a Mahmudia kikötője felé vezető csónakúton még néhány kisebb zátonyon és szigeten is kikötöttünk. Egy másik halásztanya is felkeltette az érdeklődésünket, de az éppen üres volt, pedig a nyomokból ítélve nemrégiben még lakott volt. A belső berendezés szinte érintetlen volt. Itt akárki elhúzódhat a világ szeme elől, egy kis rejtett szigeten, igazi betyártanyán. A vízállás ingadozása nyomán megtörténhet, hogy egyik évben még volt sziget, a következő tavaszon azonban már elvitte a víz. Vaszilij tanyája biztonságos kis magaslaton áll, ahová nem szokott betörni a víz, pedig a Duna-delta lagúnáiban is előfordulhat nagyobb vízszintingadozás.