Február 22-én és 23-án Jászberényben tartották meg a XIV. Sólyomcsalogatót, ami a Magyar Madártani Egyesület szokásos éves ragadozómadár-konferenciája. A házigazda a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága volt. Vajdaságból öt madarász (Balogh István, Ágoston Attila, Gergely József, Milica Mičković, Nikola Stojnić) vett részt a szakmai tanácskozáson, amelynek tudományos előadásai a parlagi sas kutatása és védelme témakört ölelték fel a Kárpát-medencében.
Farönkön „libikókázó” parlagi sas és dolmányos varjú a Szabadkai-erdő tisztásán (Fotó: Gergely József)
Juhász Tibor (Fotó: Gergely József)
Fiatal parlagi sas, három év után válik ivaréretté (Fotó: Gergely József)
A Sólyomcsalogatóra érkezett vajdasági, magyar, észt madarászok (Fotó: Gergely József)
A második napon volt alkalmunk meglátogatni a 2015-ben Jázberény közelében átadott új Sasközpontot, amelynek vezetője Juhász Tibor fiatal természetvédelmi őr, aki a központban lakik a családjával együtt.
– Az intézmény egyaránt fontos helyszíne a kutató-, a természetvédelmi és a szemléletformáló munkának. Itt találhatóak azok a speciális röpdék, ahol a mérgezett, meglőtt sasok a gyógykezelést követően lábadozhatnak, majd innen engedjük őket szabadon. Az épületegyüttesben oktatóterem és szálláshelyek is vannak. Jászberénytől 7 km-re, a Jászárokszállásra vezető út mellett épült fel a Sasközpont, nem véletlenül, hiszen a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Jászsági Madárvédelmi Területen található az ország legsűrűbb költő parlagisas-állománya. A térség fontos telelőhelye is a ragadozó madaraknak, köztük a parlagi sasoknak – mondta a központ vezetője.
– Amikor autóba ültünk és körbejártuk a Jászberény és Jászárokszállás közötti mozaikos, erdőfoltokkal, fasorokkal tarkított területet, vagy fél tucat parlagi sast figyelhettünk meg, egy részük már párban mutatkozott a fészkük környékén. Az egyik szántón egy mezeinyúl-tetemből három sas is táplálkozott. Amerre csak jártunk, mindenfelé sok nyulat láttunk, ami a sasok egyik táplálékforrása, de ürgés mezők, nádas, bokros vegyes élőhelyek is vannak, ami a vadbőségre utal. Ahhoz, hogy a sasok szaporodni tudjanak, a nyugalmas költőhely mellett legfontosabb a táplálékforrás elérhetősége, és ez a Jászságban megvan. Mindez nem véletlen, hiszen évtizedek óta aktív természetvédelem folyik, a természetkímélő gazdálkodásnak megnyerték a helyi gazdálkodókat is – mondta Ágoson Attila törökkanizsai ornitológus.
Az aktív védelemnek köszönhetően Magyarországon a parlagisas-állomány meghaladja a 200 párt. Vajdaságban a múlt század 80-as éveinek közepéig mintegy fél tucat pár költött a Delibláti-homokpuszta erdeiben, de a füves puszták fásítása, feltörése és az ürgeállomány drasztikus megcsappanása miatt innen teljesen eltűntek. A Tarcal-hegységben (Fruška gorán) 2015-ig két pár fészkeléséről voltak információk, azóta azonban innen is eltűntek. Egyedül egy pár parlagi sas költött Vajdaságban az elmúlt néhány évben Észak-Bánátban.
Idén tavasszal a törökkanizsi madarászok több parlagi sast is láttak a bánáti puszták felett portyázni, remélhetőleg még néhány pár meg fog telepedni a magyarországi állomány folyamatos növekedése nyomán.
A Sasközpont udvara, jobbra a volierek (Fotó: Gergely József)
Tájékoztató táblák a központ körül (Fotó: Gergely József)
Lábadozó öreg parlagi sas (Fotó: Gergely József)
