Ünnep is, identitástudat-megerősítő is volt az idei, VII. megemlékezés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulójáról a szerémségi magyarok kulturális központjának számító Maradékon. Csakúgy, mint a korábbiak – mondta kissé elérzékenyülten a változó időket megélt Berta Géza, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke. Több szempontból is jelentős a 2017. év az egyesület számára, hiszen a március idusi ünnepséggel, a márciusi ifjakra való emlékezéssel megkezdődik a kisjubileumi évük is. Idén lesz 20 éve, hogy újra bejegyezték az eredetileg 1950-ben dicső költőnkről elnevezett művelődési egyesületüket, amelynek színjátszói, néptáncosai az ének- és zenekarral együtt ápolták és továbbadták őseik örökségét a hetvenes évek derekáig... Akkoriban szűnt meg a magyar tagozat is az általános iskolában. A hirtelen törés következményei az évek múlásával mindinkább megmutatkoztak. A pangást 1997-ben sikerült megtörni jórészt a lelkes, a szerémségi magyarok megmaradásában hittel bízók támogatásával. Pál Károlynak, a VMSZ alapító tagjának, a bácsfeketehegyi Feketics Művelődési Egyesület akkori elnökének, Galambos Lászlónak, a CMH-iroda akkori vezetőjének és a néhai Béres Károly református lelkésznek a nevét ma is elismerő tisztelettel emlegetik.
„Talpra magyar!” A maradéki színjátszóknak és nyelvművelőknek, a Branko Radičević Általános Iskola diákjainak előadása
A Petőfi törzsgárdája Szabó Nóra Petőfi-ösztöndíjassal
A kulturális hagyományok ápolásával együtt a történelmünket meghatározó eseményekről sem feledkezhetünk meg. Ezért is született meg a gondolat hét évvel ezelőtt, hogy Szerémségben, a lehetőségek szerint mindig más településen, szervezzék meg a megemlékezést az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról. A körülmények úgy alakultak, hogy eddig Maradékon összesen négy, Nyékincán két és Satrincán egy megemlékezést tartottak. Idei műsorukat az elmúlt év tavaszán felújított művelődési otthonban tartották meg az ünnep estéjén, a Petőfi Sándor ME és a VMSZ helyi szervezetének közös szervezésében. Bartos Lívia, a Branko Radičević Általános Iskola magyar tannyelvű, összevont tagozatának (elsőtől negyedik osztályig) tanítónője, az est házigazdája, szeretettel köszöntött mindenkit, a vendégek közül külön Dezső Jánost, Magyarország Belgrádi Nagykövetségének kulturális tanácsosát, Miavecz Bélát, a VMSZ dél-bácskai körzeti szervezetének volt elnökét, Ladisity Melindát, az MNT képviselőjét, Varnyú Ernőt, a VMSZ szerémségi körzeti szervezetének elnökét, Snejder Sándort, az MNT Szórványközpontjának dél-bácskai és szerémségi koordinátorát, valamint Galambos László jogászt, az est előadóját.
Eredményesek csak akkor lehetünk, ha összefogunk. Ezt bizonyítják az elmúlt években elért eredmények, mind kulturális, mind gazdasági és politikai téren – emelte ki összefoglaló visszatekintőjében Berta Zoltán, a Petőfi Sándor ME elnökségi tagja. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik tanulságának a küzdelem fontosságát nevezte. Szerémségben, a többszörös kisebbségi létben a nyelvünk megőrzése az egyik legfontosabb feladatunk. Ezért is jelentős eredmény, hogy csaknem 40 esztendő után két évvel ezelőtt ismét megnyílhatott a magyar tagozat a maradéki iskolában. Szerény keretek között ugyan, de a második tanév második félévét kezdték meg a kisdiákok. Olyan elért, kihívást is jelentő vívmány ez, amelyet a jövőben tovább kell népszerűsíteni a szerémségi magyarok körében.
Az óvodások bemutatkozása
Vendégek és vendéglátók
A megmaradás másik fontos tényezője, a nyelv és kultúra ápolásával egyetemben, a gazdasági esély – mutatott rá köszöntőjében Varnyú Ernő. A szűkös hazai lehetőségek mellett jelentősek Magyarország támogatási programjai. Beszélt a Prosperitati Alapítvány pályázatainak eredményeiről. Eddig a 4000 pályázó közül 3800-an kaptak támogatást Vajdaságból. Maradékon valamennyien eredményesen pályáztak. Kiemelten szólt a magyar és a szerb kormány jó együttműködéséről. Varnyú elnök szerint a közelgő elnökválasztáson úgy kell szavazni, hogy a két ország államfői és kormányai tovább építhessék a jószomszédi kapcsolatokat.
A történelmi összefoglalójának végén az ünnep mai olvasatáról is szólt Galambos László:
– Végül néhány mondatban arról, miért emlékezünk169 év után is az 1848-as forradalomra, mi számunkra ma az üzenete. Sok mindenben ugyanazt kívánjuk, mint a márciusi ifjak: az egyenrangúságot, a szólásszabadságot, az emberhez méltó életet. Azt is jelenti, hogy a magyar nemzet sohasem tűrte a rabságot, hogy a vesztes világháborúk, a letiport forradalmak után nemzetünk mindig felállt, megerősödve került ki a vereségekből. Nekünk, akik kisebbségben élünk, a kisebbségi sorsnak pedig sok keserű pillanata volt, van és lesz, még nagyobb szükségünk van arra, hogy a 48-as pontokból, a forradalom célkitűzéseiből erőt merítsünk.
Soha ne feledjük, hogy az emlékezés erősít bennünket, tudatosítja a magyar nemzet részeinek együvé tartozását, amely egyben a jövőnk záloga is!
A Branko Radičević Á. I. magyar tagozatos tanulói katonadalokkal készültek
Kétségtelen, hogy a szerémségi kis magyar közösségek vannak a legnehezebb helyzetben, mégis a magyar igazolványok igénylésének lehetőségével, a magyar állampolgárság megszerzésével részben fokozódott biztonságérzetük. Jelentős, hogy a magyar államtól gazdasági segítséget kérhetnek és kaphatnak a szerémségi magyar fiatalok is, az újvidéki Európa Kollégiumban pedig kedvező körülmények között lakhatnak, a magyarországi támogatásnak köszönhetően.
Az ünnepi műsorban részt vettek: a Petőfi Sándor ME vegyes kórusa és tamburazenekara, a satrincai, a dobradói asszonykórus, a maradéki színjátszó és nyelvművelő csoport tagjai, a Branko Radičević Általános Iskola diákjai, a református parókián működő magyar óvoda növendékei. A gyerekeket Bartos Lívia tanítónő, Szabó Nóra, a Petőfi Program ösztöndíjasa és Gábor Lóci Anita óvónő készítette fel.
Az ünnepi megemlékezés és műsoros est szeretetvendégséggel ért véget.
