Pétervárad lakói augusztus 4-én és 5-én megemlékeztek az 1716. évi nagy csata 301. évfordulójáról. Újvidék történetében és a város mai területén a legnagyobb csatáról, amelyben a keresztény sereg győzelmet aratott a számbelileg kétszer akkora török sereg felett.
Érseki áldás (Fotó: Ótos András)
A győzelmet a keresztény világ, a katonák, de maga Savoyai Jenő herceg is a Havas Boldogasszony oltalmának vélte, mivel a szorongatott helyzetben az ő pártfogását kérte, és ikonját mint relikviát a saját sátorában őrizte.
A kápolnát az idetelepült jezsuiták alakították ki a tekiának nevezett muzulmán imaházból, és Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték fel.
A régi dzsámi 1754 és 1759 között lett felújítva. Ilija Okrugić apátplébános Josip Juraj Strossmayer püspökkel Hermann Bole műépítész terve alapján 1881-ben teljesen felújította a templomot, és így megkapta a mai küllemét. 1976-ban sor került a templom teljes renoválására, a belteret a péterváradi Antun Dark műépítész terve alapján újították fel, Stjepan Miler és Stjepan Sokolović péterváradi plébánosok szolgálata alatt. A felújított templom 1977-ben, a Boldogságos Szűzanya napján lett felszentelve.
Az idén is a kegyhely terjedelmes, épített platóján, a szabadtéren tartották az ünnepi liturgiákat. A szombati, magyar nyelvű szentmisén Erhard Róbert újvidéki esperesplébános, tiszteletbeli apát, a horvát nyelvűn pedig Stanislav Hočevar belgrádi metropolita, érsek a szabadkai és a szerémségi egyházmegye papjaival tanította az egybegyűlt hívőket, szerzetesnőket, papnövendékeket.
A Havas Boldogasszony-kegykép előtt, amely a római Madonna ikonjának másolata, könyörgött segítségért Savoyai Jenő herceg, és a győzelem után ünnepélyesen bevitte a kápolnába (Fotó: Ótos András)
Stanislav Hočevar arról beszélt, hogy igazi keresztényekké kell válnunk, akik nem félnek a hőségtől, mert Isten lelke, a Szentlélek, belülről vigasztal, vezet, hűsít, felüdít minket, Isten erejét küldi nekünk, hogy Szűz Máriához hasonlóan az emberek szolgálatára legyünk. Pünkösdre várva a Szűzanya egybegyűjtötte az apostolokat, akik félelmükben bezárkóztak. Ma is összegyűjt bennünket, hogy a megosztottság helyett Jézus akarata szerint egy, szent, katolikus és apostoli egyház legyünk. Csak így tudunk a társadalmi életben is felelősséget vállalni egymásért.
A zarándokokat, akik szép tölgyfapadokon foglaltak helyet, valamint a miséző papokat, az újvidéki és karlócai kórust a plató fölé emelt tetőszerkezet védte meg a tűző naptól.
– Öt óra körül keltem, busszal jöttem Pétervárad utolsó állomásáig, onnan a kegyhelyig pedig gyalogoltam – mondta egy tiszakálmánfalvi fiatalasszony, majd hozzátette:
– A gyaloglás felkészítette, megtisztította a lelkemet a keresztútra.
Egy kétgyermekes, újvidéki nagyapa vezeklésnek szánja, a család minden tagjáért ajánlja fel a búcsút. Minden évben itt van, az utóbbi években az egészsége miatt kerékpáron érkezett. Örül annak, hogy jó a hangulat a búcsúban, amely lelki élmény is meg találkozás ismerősökkel, barátokkal.
Hajadon és asszony ünneplőben (Fotó: Ótos András)
Egy nyugdíjas asszony mesélte, huszonegy évvel ezelőtt megfogadta a Szűzanyának, ha a lánya édesanya lesz, élete végéig, amíg az egészsége megengedi, hálából elgyalogol Tekiára. Az asszony két óra alatt tette meg az utat Újvidékről.
– Sokan messzi helyekre zarándokolnak, pedig a közelükben van Tekia. Nem gondolom, hogy távolabb nagyobb dolgok történnek. Nem is történhet változás, ha mi nem nyitjuk ki az élet kapuját – tette hozzá.
Belgrádból személygépkocsin jár évente a kegyhelyre egy házaspár. Tolókocsiban ült fogyatékos leányuk. Istenhez fohászkodtak, hogy töltse fel mindnyájukat erővel, türelemmel és szeretettel.
– A sátán nem szereti, ha eljárunk zarándokhelyekre, részt veszünk a szentmisén, és magunkhoz vesszük a szentségeket – mondta a padtársam, aki felnőttként tért meg. – Tudja, melyik a leghosszabb út a világon? – kérdezte, majd válaszolt is: Az, amely az agyamtól a szívemig vezet. Az ember az eszével hiába fogja fel a dolgokat, ha a szívében semmi nem változik!
Egy lány mondta:
A tekiai, újgótikus Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása templom (Fotó: Ótos András)
– Fontos a Szentlélek hívása, a dicsőítés, hálaadás. Az Istennel való állandó kommunikáció, a kötött ima helyett egy bensőséges kapcsolat, amely által megtapasztalhatjuk Isten közelségét, szeretetét, gyógyítását.
A zarándokok minden percet kihasználtak, hogy imádkozzanak a kegyhelyen, a templomban... Magukkal hozták családjuk, ismerőseik háláját és gondjait. „Aki szomjazik, jöjjön hozzám…” – Jézus hívó szava, bizony, ma is eleven.
A szentgyónó megtapasztalja Isten irgalmas szeretetét (Fotó: Ótos András)
