,,Tengerből a vizet kalánval kimerném, tenger fenekéből apró gyöngyöt szennék. / Tenger fenekéből apró gyöngyöt szennék, abból a rózsámnak koszorút köttetnék. / Szerelem, szerelem, átkozott szerelem, métt nem termettél vót minden fa tetejen?”
A fenti, al-dunai székely népdalból vett idézet immár tizennégy éve a népművészet iránt érdeklődő, elsősorban a néptáncos ismereteiket bővíteni kívánó gyermekek és fiatalok nyári szünidei, hagyományos sátortáborának, a Batyu-tábornak a himnuszából való.
Sorait beszélgetőtársunk, Kisimre Szerda Anna, a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ művészeti vezetője, a Batyu-tábor egyik alapító tagja idézte, aki jelenleg is a tábor egyik szervezője. A több mint száznyolcvan főnek tartalmas nyári kikapcsolódást, hasznos ismereteket nyújtó tábor házigazdájaként – dióhéjban – a tizenöt éves múltra visszatekintő tábor történetébe is betekintést nyújtott, majd jellemezte az aktuális tábor szakmai programját:
– 1994-ben Óbecsén, Szerda András ötlete nyomán, a Batyu zenekar szervezte meg a nevét viselő első sátortábort, amelyben hangszer- és néptáncoktatás is zajlott. A táborszervezésnek köszönhetően a Tisza-parti városban még azon év őszén néptáncoktatást hirdettünk meg több csoportban a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben… Az óbecsei első tábort követően később több évig Dreán, majd Pacséron vertünk sátrat. Nyolc éve a Batyu tábor szervezését átvette a topolyai Kodály Zoltán MMK, ötödik éve a rendezvény helyszíne a zentagunarasi általános iskola udvara. Az utóbbi években a néptáncoktatásra fókuszálunk, de a résztvevőket arra ösztönözzük, hogy a kötelező tábori programok mellett a szabadidős tevékenységek sorában megvalósuló foglalkozásokon is részt vegyenek. A gyermekek és a fiatalok évről évre szívesen nemezelnek, szőnek a temerini Lukács Fodor Valériával, gyöngyöt fűznek Dimény Ibolya irányításával, bútort festenek a topolyai Rind Melitta vezetésével a háromórás délelőtti és a szintén három órán át tartó délutáni táncpróbák szünetében. Az idén a szabadidős programjaink sora Savelin Zellei Zsuzsanna jóvoltából szalvétatechnikát népszerűsítő foglalkozással egészült ki – tájékoztatott a napokban tett tábori látogatásunk során, a táborzáró ünnepség előtti táncpróbák szünetében, a topolyai Mara amatőr színtársulat vendégelőadását megelőző órákban.
2010-ben, a Batyu-táboros foglalkozások sorában, a haladóknak a Budapestről érkezett Imre Béla és Németh Nóra marossárpataki és mezőpaniti táncokat, a Százhalombattán élő Kovács Henrik, a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára és Kunosné Ács Erzsébet a felsős korosztálynak nyírségi táncokat, Kisimre Szerda Anna és a kishegyesi Utasi Péter pedig az alsósoknak rábaközi táncokat oktatott. Népdaloktatás a tánctanítás kíséretében, keretében folyt. A népzenei élményről az óbecsei Csikós, valamint a szintén óbecsei Csonka Ferenc és a topolyai Csalóka zenekar gondoskodott.
– A nyári tábor oktatói évek óta visszajárnak a táborba. Ismeretes előttük a tábori közösség tudásszintje, így hatékonyan tudják növelni azt. A legfiatalabb táborlakókkal ugrós típusú, fönthangsúlyos táncokat szoktunk oktatni. A korábbi években dél-alföldit, somogyit, Galga mentit. A középső, a tíz-tizenegy évnél idősebb korosztály képviselői a tiszai vagy a dunai dialektus valamelyik táncát tanulják a Batyuban. A legtapasztaltabb táncosok a forgós, forgatós táncokkal, erdélyi táncokkal ismerkednek ilyenkor. Hasznos, ha néptáncoktatójuk társaságában csoportok érkeznek hozzánk egy-egy nyári foglalkozássorozatunk alkalmával, ugyanis az itt tanultakat a későbbiekben akár saját koreográfiáikba is beiktathatják. A 2010-es táborunk is nemzetközi, ugyanis Győrből, Marosleléről, Hódmezővásárhelyről, Budakalászról, továbbá Péterrévéről, Óbecséről, Szenttamásról, Kishegyesről, Kúláról, Martonosról, Szabadkáról, Gunarasról, Zentagunarasról és Topolyáról érkeztek táborozók. Három helyszínen, az iskola sportcsarnokában, a helyi Tűzoltóotthonban és a színházteremben folyik a táncoktatás. Célunk, hogy pályázat útján, anyagi eszközökhöz jutva, még két nyitott csűrt hozzunk létre a helyszínen, ezáltal egy komplexumon belül megoldható lenne minden csoport oktatása.
A táborlakók között volt a temerini Lukács Kata is, a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület Virgonc néptánccsoportjának tagja. Tehetségét az is igazolja, hogy tizenkét éves kora ellenére a táborban ő már a haladók, a legtapasztaltabbak csoportjában szerezhette meg első gyakorlati ismereteit a marossárpataki táncokról.
– Hatéves koromban kezdtem néptánccal foglalkozni, négy éve intenzíven művelem. Először vagyok a Batyuban. Amikor megérkeztem, még senkit sem ismertem a társaságból, mostanra azonban már barátságokat is kötöttem. Nagyon jól érzem magam, sok újat tanulok – nyilatkozta lapunknak Kata, akivel a kézműves, szabadidős programoknak helyszínéül szolgáló osztályteremben találkoztunk, miközben a bútorfestés fortélyait leste el Rind Melitta osztálytanítótól, néptáncoktatótól. Melitta öt éve az erdélyi Alsócsernátonban szerezte ismereteit a bútorfestés ősi magyar hagyományáról. Azóta a Batyuban is népszerűsíti a szép szokást. Az idei táborban hagyományos technikával festett, eredeti virágmotívumokkal díszített, a magyar tájegységekben alkalmazott hagyományos színvilágot is visszatükröző használati tárgy, kulcstartó került ki a gyerekek kezei közül. Az oktatónak, aki nemcsak a gyakorlatban, hanem elméletben is szívesen tájékoztatott bennünket a bútorfestésről, javasoltuk, hogy ne csak a Batyu-tábor idején vezessen foglalkozást bútorfestés tárgyában.
