Óriási a választék horgászbotokból (Fotó: Dávid Csilla)
Három nagy rendezvény keretében több kiállítást tartanak az Újvidéki Vásáron. Negyvenharmadik alkalommal rendezik meg a vadászati, halászati és sportszeráru, valamint az idegenforgalmi vásárt, és első ízben a lovászati kiállítást.
Az év folyamán számtalan kiállítás, vásár és egyéb rendezvény van az Újvidéki Vásáron, közülük azonban messzemenően a legnépszerűbb a nemzetközi mezőgazdasági, valamint a már említett idegenforgalmi vásár, amelyet újabban különválasztottak a horgász- és vadászkellékek, valamint a sportszerek vásárától, ám ennek a vásárnak a nevében, pontosabban annak rövidítésében továbbra is szerepel a turizmus: LORIST (Lov, Ribolov, Sport, Turizam). Számomra ez a rendezvény mindig is a legkedvesebb volt, még ha nem is látogattam meg mind a negyvenháromszor. Csak azt nem értettem sokáig, hogy miért ősszel rendezik meg, miután mindenki hazatért a nyaralásról? Miért ne lehetne kora tavasszal megtartani? Ilyenkor ugyanis lassan a horgászok is téli pihenőjükre térnek, elteszik horgászbotjaikat, kiemelik csónakjukat a vízből, a sportolók is inkább a csarnokokba húzódnak, csupán a vadászok azok, akiknek még „dolguk” akadhat, és akad is a mezőkön, réteken, erdőkben… Később azonban rájöttem, hogy ez a vásár, mint a többi is, inkább az üzletfelek ismerkedésének és az üzletkötéseknek a színhelye.
Kétezer eurós puskák
Annak ellenére, hogy a megnyitó beszédekben az hangzott el, hogy ez a rendezvény évről évre gazdagabb, én azt tapasztaltam, hogy nagyságában, gazdagságában, pompájában még mindig nagyon lemarad a húsz évvel ezelőttiektől. Valószínűleg ezért próbálkozik az Újvidéki Vásár vezetősége gazdagítani különböző kísérőrendezvényekkel, ökológiai kiállítással, a kertészek és virágkötők bemutatójával, és valószínűleg ezért iktatott be még egy nagy rendezvényt közvetlenül az idegenforgalmi kiállítás után, a Horseville nevű lovászati vásárt, amely mellesleg tegnap késő délután nyílt meg és október 3-áig tart.
Mivel újságíróként nem kellett a 250 dináros belépőjegyet megvennem, és mivel a zsebem is üres volt, teljesen nyugodtan, különösebb vásárlási vágy nélkül sétáltam végig a csarnokokban. Az idegenforgalmi részben prospektusokat gyűjtögettem, szebbnél szebb tengerparti felvételekkel, a horgászok és a vadászok csarnokában pedig csak arra összpontosítottam, hogy vajon mibe kerülne, ha én is belépnék e két tábor egyikébe. Az olasz vadászpuskákkal való találkozásom után eldöntöttem, hogy vadász belőlem soha sem lesz, ugyanis mindegyiknek az ára meghaladja a 250 000 dinárt. De csak a puska nem elég az élvezethez. Kell hozzá ruha, cipő, tarisznya, kés, és még ki tudja, hogy mi. Mindent összevetve egy vadonatúj autó árába kerül ez az élvezet. Úgy tűnik, hogy a horgászás sokkal olcsóbb, de csak akkor, ha az ember nem igényes és nem hajszolja a divatot. Mert ha igen, akkor ez a szórakozás is egy vagyonba kerül.
Ez a horgászalkalmatosság csaknem ötszáz euróba kerül
Miután megnéztem a kertészek termékeit, úgy döntöttem, hogy maradok a virágoknál.
Meg a főzésnél.
És eldöntöttem azt is, hogy veszek olyan cserépedényt, amilyenben parázs alatt különböző zöldségfélékkel bárányt főznek, és dróttal megerősített amforát, melyben káposzta rotyog húskockákkal tarkítva, vagy olyan kis edényt, amelyben szintén parázs alatt bab fő.
A vadat lője le más, a halat is fogja ki más. Én majd elkészítem.
A nyuszikák nem maradhattak ki
Az ősz is pompázni tud
A lacikonyha nem maradhat el
