Hét éve már, hogy minden év októberében az Újvidék Gombászegyesület kiállítással és főzéssel egybekötött gombavadászatot szervez a Fruška gora (ősi magyar nevén Tarcal) hegység lankáin. Ezúttal a nemrég nyílt Fruška gora Nemzeti Park információs központjában tartották meg vasárnap a látványos rendezvényt, amelynek a Magyar Szó is vendége volt. Ljubomir Jovanovi ćtyal, az említett egyesület alelnökével beszélgettünk a gombagyűjtésről, a gombászatról, a rendezvényről. Jovanovi ć úr fogorvos, ő az Újvidék Gombászegyesület alapítója .
– Több mint tíz éve létezik szervezetünk, de hét évvel ezelőtt jegyeztettük be, így csak hétéves múltra tekinthetünk vissza. Székhelyünk az újvidéki Sonja Marinković helyi közösségben van, ahol minden hónap első hétfőjén találkoznak a gombászok, a gombák kedvelői. Csaknem negyven tagunk van. Szerbiában hagyománya van a gombászatnak, de a mi vidékünkön kevésbé. Vajdaságban civil szervezetként csak mi foglalkozunk a vadon nőtt gombák tanulmányozásával, védelmével, a gombászás népszerűsítésével. Volt egy egyesület Mitrovicán, de az megszűnt, és most próbálkozom egy ismerősöm, a vitrázskészítő és kiváló gombaszakértő, Aleksandar Lukić révén Szabadkán is elindítani ezt mozgalmat. Nem túlzok, ha mozgalomról beszélek, ugyanis aki gombát gyűjt, az elsősorban a természetet, a sétát szereti. De ahhoz, hogy a gomba az asztalra is kerüljön/kerülhessen, ismernie kell a gombafajtákat. Rendezvényünk, amelyen minden évben mintegy kétszáz gombász, természetkedvelő vesz részt és még ugyanennyi kíváncsiskodó, a gombával való ismerkedést szolgálja, hiszen az a tapasztalatom, hogy a vajdasági ember fél a gombáktól. Azért, mert nem ismeri őket, ugyanakkor számos gombamérgezéssel kapcsolatos történetet hallott. A világ egyik legtömegesebb gombász országa Szlovákia, ahol a lakosság nyolcvan százaléka foglalkozik valamilyen formában gombászattal. Ott évente egy-két halálos kimenetelű gombamérgezés van. Szerbiában tizenöt, pedig a polgárok mindössze három százaléka gombász. De nem itt Vajdaságban, hanem Szerbia keleti részein, ahol rengeteg a gomba – sokan szedik, de sokan nem is értenek hozzá. Az elmúlt két-három évben az említett vidék több mint tíz városában alakult gombászegyesület, ami dicséretes. És dicséretes az is, hogy az állam is egyre inkább segíti a gombászat népszerűsítését. Erre a rendezvényre mi is kaptunk támogatást a tartományi környezetvédelmi titkárságtól.
– Beszélgetésünk előtt azt mondta, hogy a gombászat csendes vadászat. Miért?
– Ezt nem én találtam ki, hanem az olaszok, akik közismerten nagy vadászok. Csendes vadászat, mert mi a természetet járva, az erdőkön, mezőkön bóklászva nem durrogtatunk puskákat, nem énekelünk, nem lármázunk. Ugyanakkor mi is vadászunk. Ritka gombákra, az ehetőkből viszünk haza is, a nem ehető és a mérges gombák állományát pedig feljegyezzük, egy-egy mintát viszünk magunkkal ismeretterjesztő bemutatás céljából.
– A Tarcal-hegyen hány gombafaj él?
– Több mint ötszáz. Ennyi ugyanis a szemmel látható, mert vannak olyan gombák – még az emberi testen is – amelyek szemmel nem láthatóak. Belőlük több ezer él a környezetünkben, de ezek a gombák kiesnek a mi érdeklődési körünkből.
A gombakiállításon minden évben csaknem háromszáz gombafajtát ismertetnek
– Az ötszáz gomba közül mennyi az ehető és mennyi a mérgező?
– Általános adat, hogy a gombák tíz százaléka mérgező, és ennek a tíz százaléknak csupán hét-nyolc százaléka halálosan mérgező. A nem mérgező gombák nagy hányada nem ehető, ugyanis semmilyen gasztronómiai értéke nincs. Ez nem jelenti azt, hogy közülük jó néhányat nem használ fel a gyógyszeripar, de élelmezésre nem alkalmasak.
Nemcsak a gombászok érdeklődtek a gombák iránt, hanem a kirándulók is
– Itt két bográcsban is gombapörköltet készítenek a szemle részvevői számára. A bográcsba került gombákat az erdőben szedték?
– Igen. Mindig a rendezvényt megelőző napon megyünk gombavadászatra, egyrészt azért, hogy a bográcsba is tudjunk mit tenni, másrészt azért, hogy a kiállításon bemutathassuk a gombákat. A bográcsokban több mint tizenöt fajta gomba fő. Mind erdei. És amit a kiállításon láthat, az is mind erdei.
Ezzel nem kell játszani, halálosan mérgező
– Az itteniek közül melyek a legfinomabbak?
– Az első helyen említem a vargányát, de kiváló a rókagomba meg az őzlábgomba is, és sorolhatnám tovább.
– Újvidék, de azt hiszem, hogy Vajdaság más piacain csak termesztett csiperkét, laskagombát, és újabban shiitaket lehet vásárolni. Miért nincsenek erdei gombák?
– Újvidék piacain valóban ritkán lehet erdei gombát venni. Az elmúlt néhány évben kétszer láttam. Jó néhány évvel ezelőtt egy asszony hatalmas mennyiségű déli tőkegombát hozott a piacra, amelynek latin neve Agrocybe aegerita. Fél órán át távolról figyeltem, hogy el tudja-e adni. Voltak érdeklődők, de senki sem vett tőle gombát, annak ellenére, hogy nyersen is ette előttük. Később én megvettem a felét, körülbelül nyolc kilogrammot. Az idén a boszniai erdőkből hozott egy gombaszedő hatalmas mennyiségű rókagombát az újvidéki piacra. Kiváló gomba, barackillatú. Az idén rengeteg termett belőle.
Ezt a gombát mi találtuk az erdőben. Nem tudom a magyar nevét, a szerbek öreganyó fülének nevezik, és állítólag a tavasz egyik hírnöke. Vajon miért bújt most elő?
„Az anyósomnak szeretnék egy kis ajándékot hazavinni. Mit ajánl?”
