A tanyák is életképesek lehetnek – olvasta nemrég a Magyar Szóban, a Tiszavidék oldalon Berze Tibor, Törökfalu helyi közösségének elnöke, és teljes mértékben egyetértett ezzel a megállapítással. Annál is inkább, mert tanyán született, s tudja, hogy a tanyák akkor is életképesek voltak, amikor a tagosítás miatt felszámolták őket, és ma is életképesek. Kissé csupán segíteni kellene, hogy életképesebbé váljanak.
– Dicséretes, de egyben szomorú is, hogy az Európai Unió és egyéb egyesületek és vállalatok szakembereinek kell „rámutatnia a tanyai gazdálkodás előnyeire, a környezetközpontú gazdálkodás lehetőségére és az egészséges környezetben, korszerű és természetbarát agrotechnikával kapott termékek minősíthetőségének és eladhatóságának a lehetőségére”. Ugyanis a cikkben ez áll – idézi napilapunkat Berze Tibor. – Európából érkező szakembereknek kell megmondaniuk, hogy mit tegyünk a tanyákkal mi, akik ősidők óta egy nagy tanyavilágban élünk? De nem baj, hogy létezik egy tanyafejlesztési projektum, és boldog lennék, ha Zenta mintájára Ada is megpályázná a tanyafejlesztési pályázatokat. Jómagam hat évvel ezelőtt kerültem a falu élére, és azóta megszállottan foglalkoztat a tanyafejlesztés.
Csupán néhány vállalkozó van a faluban, közülük is a legtöbben kereskedők
Törökfalu Ada község egyik helyi közössége. A faluban ezerkétszáz lélek él, de ide tartozik Völgypart (Obornjača) is a háromszáznyi lakosával, és Valkaisor (Sterijino), ahol százötvenen laknak.
Sokan a tanyákról beköltöztek a faluba
– A tanyavilággal együtt mintegy ezernyolcszázan vagyunk. A környező tanyákon körülbelül százötvenen élnek. És ami nagyon fontos, szinte mindannyian fiatalok. A tanyákról naponta több mint húsz gyerek jár be a faluba, az óvodába és az iskolába. Gyakran nem tudtak bejönni, mert derékig érő sár volt. A tanyákra műút nem vezetett. Ezt látván első lépésként az Adai nagyút szállásait kötöttük össze műúttal, két nyomsávos utat építettünk, így most a legnagyobb esőben, télvíz idején is a gyerekek időben az iskolában lehetnek. Tudom azt is, hogy az út hiánya miatt a tanyákon élő fiatalok közül többen fontolgatták, hogy beköltöznek a faluba vagy a városba.
Vajon mi az eladó?
A környéken mintegy háromszáz szállás van, de sokkal több volt.
– Itt, Ada községben volt talán a legnagyobb tanyarombolás. A hetvennégyes földrendezéskor a montenegrói vezetők olyan földrendezőket hoztak magukkal, akik ezt a vidéket, Vajdaságot egyáltalán nem ismerték. Ők „rendezték be” gazdaságunkat. Szerintem egyikük sem tud megmutatni egy tenyérnyi parcellát, amelyet maga művelt meg. Ekét sem tudtak beállítani, nemhogy szántani vele. Ők voltak akkor a megmondhatók.
A tanyák felszámolásával nemcsak a környék gazdaságát tették tönkre, hanem emberi életeket nyomorítottak meg. És mindezt egy magasztos cél érdekében. Több mint harminc évnek kellett elmúlnia, hogy a vezetők belássák, a tanyák is életképesek lehetnek. Erre az Európai Unió szakembereinek kell bennünket ráébreszteniük?
Berze Tibor még egy projektumáról számol be.
– Megpróbáljuk megmenteni a a Valkaisornál levő tanyákat és a Szegedi úton levőket. Ezzel kissé elkéstünk, ugyanis sokan már elköltöztek innen, de a város közelsége – tíz kilométernyire van Adától – arra ösztökél, hogy itt is meg kell építeni az utat, ezeket a tanyákat is fel kell fejleszteni. Lehet, hogy a tanyák egy részét majd a városlakók vásárolják meg hétvégi házaknak, de bízok abban, hogy földművesek, vállalkozók is költöznek oda. És még egy fontos dolog, hogy manapság a hatalmas mezőgépek gyakorlatilag ki vannak tiltva a közutakról. A tanyák hatalmas udvarai azok a helyek, ahol ezeket a gépeket parkolni lehetne. Természetesen ehhez ki kell építeni a megfelelő infrastruktúrát, elsősorban az utat, hogy a gép tulajdonosa – bármilyen időjárási viszonyok közepette – a gépéhez juthasson, de a tanyákon is a gépek őrzéséhez szükséges létesítményeket.
Egy életképes tanya
Ezen a vidéken jórészt földművelésből és állattenyésztésből élnek az emberek. Van ugyan nyolc vállalkozó, számuk elenyésző, egy vaskereskedő, alkatrész-kereskedő, favágó, üdítőgyáros, takarmánykeverő… Maga Berze Tibor is vállalkozó, mezőgépgyártó vállalkozásából él, a helyi közösségi posztja nem jövedelmez, az önkéntes munka.
– Tudja-e azt, hogy innen és a környékről naponta húszezer liternyi tejet visz el három tejgyár? Nyolc olyan tejcsarnokunk van, amelyekben medencékben tároljuk a tejet. Naponta jön három teherautó és viszi a tejet. Ötven minifarmunk van, mindegyikben legalább ötven fejőstehén. A tejet olcsón eladjuk, pedig feldolgozhatnánk, ha lenne egy vállalkozó, ha lenne egy merész beruházó, aki egy kis tejgyárat építene. Sajnos senki sem mer belevágni egy ilyen vállalkozásba, holott biztosan kifizetődő lenne. De ismerem az itteni emberek észjárását. Ha holnap megjelenne valaki és tejgyárat építene, holnapután még legalább két helybeli követné példáját. És az sem mellékes, hogy az újabb vállalkozásokkal új munkahelyek is nyílnának. Helyi közösségünkben jelenleg harminc ember van állandó munkaviszonyban. Ennyien fizetnek helyi járulékot. Egyébként a helyi közösség költségvetése Vajdaságban talán a legkisebb, mindössze 1 millió 400 ezer dinár egy évre. Ebből kapja a titkár és a szakszolgálat a bérét, kifizetjük a villanyszámlákat és egyéb apró kiadásokat. Falufejlesztésre egy vasunk sem marad.
Berze Tibor üzeme, itt készülnek a csatolható mezőgazdasági szerszámok. Egy a törökfalui vállalkozások közül
Szerencsére lehetőségünk van különböző alapoknál pályázni, de az önkormányzattal is jól együttműködünk – hogyisne, amikor a polgármester törökfalui – és az állami földjeink bérletének egy része is visszakerül a faluba. Ebből aszfaltoztuk utcáink egy részét, meg a falu önzetlen hozzájárulásával. Aki tehette, dolgozott, aki nem, nyugdíjából fogadott munkást. A munkálatok értékének negyedét a lakosság adta. És tudja minek örültem a legjobban? Nemcsak annak, hogy utat építettünk, hanem annak is, hogy egy-egy ilyen megmozdulásunk során együtt kellett dolgozniuk azoknak a szomszédoknak is, akik éveken át nem beszéltek egymással, mert haragban voltak. Itt szólniuk kellett egymáshoz. Nemcsak utakat akarok építeni, hanem egy egészséges, élhető közösséget is. Remélem, hogy sikerülni fog – mondja a falumentő.
A vakolat lassan mindenről, mindenkiről lehullik
