Megtelt kártyázókkal az Ifjúsági Otthon (Fotó: Góbor Béla)
Képzelje el a kedves olvasó, hogy hetente egy meghatározott helyen, meghatározott napon és meghatározott időben összejön csaknem száz ember, leülnek az asztalokhoz, előveszik a kártyát, és elkezdene zsugázni. Versenyszerűen, mindenki mindenkivel alapon. Végül az a páros nyer, amelyik a táblán a legtöbb győzelmet jegyezte. Hogy ilyesmi ma már nem létezik? De igen, Temerinben.
Bizonyos kártyajátékokat versenyszerűen is lehet játszani, ezek közül a legismertebb és messze a legelterjedtebben űzött a bridzs. Ezen kívül még a tarokk, a póker és az ulti játszható hivatalosan versenyszerűen. No meg a dardli, amit egyes helyeken tartlinak vagy tátlinak, esetleg felsőzésnek mondanak.
Ádám István „munka közben”
– Manapság a dardli már igazi temerini kuriózumnak számít – mondja Ádám István, a tájház gondnoka, aki maga is nagy dardlizó, a dardlibajnokság értelmi szerzője és megszervezője. – A Bácskában ma már nemigen ismerik, és nem is játsszák a dardlit. Temerinben az elmúlt század első felében volt igen kedvelt kártyajáték. Amíg az értelmiségiek, tanítók a preferánsznak hódoltak, addig a parasztság, a kétkezi munkások, kubikosok a körében a filkózás, meg a dardli volt a menő. Leggyakrabban téli időben kerültek elő a kártyapaklik az asztalfiókból és a hosszú estéken izgalmas kártyacsaták folytak, melyeken a leggyakrabban dió volt a tét. Az igazi nagy csaták mégis karácsony böjtjén zajlottak, amikor egy-egy utca férfinépe hajnalig tartó kártyacsatákat vívott, és csak az asszonynép zsörtölődésére hagyták abba a játékot.
A szemben ülő játékosok párt alkotnak
– Létezik írásos feljegyzés arról, hogy a múlt század harmincas éveiben az iparos dalárda dardlipartik szervezésével bevételre tett szert. A pénztári napló dinárban is kifejezve jegyezte a bevétel összegét. A kártyajáték népszerűségét illusztrálja, hogy a hatvanas években az Újvidék és Temerin között ingázó munkások a hajnali vagy a késő délutáni vonaton, ha csak egy lehetőség volt rá, elővették a paklit és verték a lapot.
A dardli nem túlságosan bonyolult, de komoly tudást igényel
– Nyáron a mezei munka a földműveseknek nemigen tette lehetővé, hogy napközben kártyázzanak, de vasár- és ünnepnapok délutánján csak előkerült a 32 lapos, úgynevezett magyar kártya. A hetvenes években nagy híre volt a Kossuth Lajos utca egyik árnyas fája alatt folyó kártyacsatának, amelyet kiesésre 8-10, főleg idősebb ember vívott. Miután valamilyen okból a kártyázás itt megszűnt, a Néphadsereg utcában a házunk előtt levő terebélyes diófa kínált lehetőséget az újrakezdéshez és a vasárnap délutáni csatározáshoz. Ám nem sokáig, mert a délszláv háború ideje alatt az embereknek nem nagyon volt kedvük kártyázni, mókázni, ami a játékot kísérte.
– Mikorra véget ért a háború, a régi, idősebb kártyások meghaltak és gondolkodni kellett azon, hogy miként lehetne ezt a szép időtöltést átmenekíteni a fiatalabbakra. Így pattant ki az ötlet nyolc évvel ezelőtt, hogy valahol, fedett helyen bajnokság formájában folytatni kellene a kártyajátékot. Tizennégy párral kezdtük és az idén már 39 pár, azaz 78 résztvevő jelentkezett. Kinőttük a Kertészlakot, de már az Ifjúsági Otthon nagyterme is megtelt – mondja a bajnokság kiötlője.
Pető László
Egykori újságíró kollégánk, Pető László, hírneves asztalitenisz-edző, aki maga is szenvedélyes játékos, arról tájékoztat bennünket, hogy a dardli nem túlságosan bonyolult, nem kell sokat gondolkodni, de komoly tudást igényel, és nagyon sok múlik a szerencsén, a lap járásán. Mivel ketten kettő ellen játszanak, a partnerek együttműködését is feltételezi a játék. Egymásnak szemmel látható jelet adni tilos, de az apróbb trükkökkel való élés, a partnerrel való ravasz kommunikálás, együttműködés meg van engedve, amíg az ellenfeleknek nem tűnik fel.
– Rafinált játék – mondja mosollyal kollégánk –, mert az adu felső éri a legtöbbet, majd az adu kilences és így tovább, a már megszokott sorrendben. Színre színt kell rakni, ha pedig adunk sincs, akkor bármit. Össze kell gyűjteni 501 pontot, eléréséhez különböző bemondások segíthetik a játékosokat. A három egyszínű sorban jövő lap a terc, ami 50-et ér, akvart, kvint, szext, szipt, aht – sorban, egymás után követő lapok – 100-at. A négy felső 200-at, a négy kilences 150-et, a négy alsó, tízes vagy király 100-at kóstál. Mi négyen játsszuk a dardlit, mert így a két szemben lévő játékos egy párt alkot, és közösen gyűjthetik a pontokat.
A játék során a párok közötti ravasz kommunikálás meg van engedve
– Előfordult olyan eset, hogy csupán egy-két pont döntött a nyertesről, de olyasmi is megtörténik, hogy katasztrofális a vereség. Tehát a szerencse változó, ezért van az, hogy egy körben nem egy játszma, hanem legalább három győzelem, illetve öt játszmának az eredménye adja a végeredményt. Így a játék eredménye lehet legjobb esetben 3:0, vagy minimálisan 3:2 a győztes csapat javára.
Az a páros nyer, amelyik a legtöbb pontot gyűjti össze
A kibicnek semmi sem drága – tartja a régi szólás, arra utalva, hogy ha a bámészkodók kéretlenül beleszólhatnak a játékosok kártyájába, el is ronthatják a játékot. Bennünket megtiszteltek a kibicnek azzal a kivételes szerepével, hogy beleláthattunk mindenki lapjába, és fotózhattunk is. A látottak és hallottak alapján kíváncsian várjuk a bajnokság végét, ami vélhetően januárban lesz, amikor a nyerteseknek – a báli hagyományoknak megfelelően – valamilyen vágott jószág (malac, pulyka), a résztvevőknek gazdag vacsora lesz a jutalma.
