Tizenkilenc éves lett az Arcus-tábor. Az idén augusztus 2-a és 9-e között szervezik Topolyán e hagyományos természettudományos-ismeretterjesztő és környezetvédelmi, természetvédelmi tábort a Zobnaticai-tó partján, az egykori Kiss Lajos-kastély mellett. Aki a közelmúltban bekapcsolódott a biológiai sokféleség nemzetközi napja és az európai nemzeti parkok napja apropóján életre hívott topolyai kezdeményezésbe, és a városi park érintésével a tópartot tűzte ki úti célul, az az Arcus-tábor helyszínének közvetlen közelében madárgyűrűzési bemutatót kísérhetett figyelemmel, majd a Betyár-völgy és a Büdös-tó környéke is feltárulhatott előtte.
A topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület és a Topolyai Múzeum közös szervezésében megvalósuló természetismereti gyalogtúra első állomása a topolyai városi park volt. Gazsó Hargita, a Topolyai Múzeum szakmunkatársa rövid parktörténeti áttekintését követően Pece Vukajlović Natália biológus tartott ismertetőt az élőhely növény- és állatvilágáról. A park jelenlegi állapotáról való véleményét sem rejtette véka alá:
– Egy biológus elszomorodik, ha ilyen állapotban levő parkot lát. A növényzetet, a faállományt illetően sajnos kevés egyed maradt meg a kezdeti időszakból, ami az itt élők lelkén is szárad. A legidősebb, a Kray család által a 1800-as években ültetett platán- és tölgyfák mintegy kétszáz évesek, de ezekből már csak néhány egyed kutatható fel, sőt mostanra a ginkgók is kivesztek. Az illetékesek nem gondoskodnak az itteni faállomány utánpótlásáról, pedig némi erőfeszítéssel, erdei környezetből származó tölgy- és bükkfák, más őshonos fajok telepítésével jelentősen javítani lehetne a jelenlegi siralmas állapotokon. A park növényvilágának jelenleg csupán húsz százalékát képezik őshonos növények. A túl gyorsan növekvő, az aljnövényzetben is uralkodó behurcolt fajok jelenlétét vissza kellene szorítani. A parkot körülvevő téglafal is nagyon hasznos volt: mikroklímát, az erdei ökoszisztémához hasonló életfeltételeket biztosított az itteni élővilágnak.
Pece V. Natália a biodiverzitás fogalmának, lényegének értelmezési lehetőségeire rámutatva arra is felhívta a figyelmet: nem kell minden kiszáradt fától megszabadulni, hiszen pl. egyes pókfajoknak a beteg, kiszáradt fa törzse szolgál élőhelyül. A parkban nagy arányban elszaporodó medvehagyma esetleges kiirtásával például az egyik aránylag ritka zengőlégylárva-populáció is kipusztulna.
Míg a topolyai városi parkban hatvan-hetven körüli a madárfajok száma, a tóparton 178 fajt jegyeznek – tudtuk meg a gyalogtúra második állomásán az Arcus ornitológiai szakcsoportjának vezetőjétől, Sihelnik József egyetemi hallgatótól. A parkból a természetismereti séta résztvevőinek útja az egykori Kiss Lajos-birtok alatti nádasba vezetett, ahol a hajnali óráktól kezdve a csoport érkezéséig madárbefogás folyt. Az érdeklődők a madárgyűrűzés helyszínén a gyűrűzés mikéntjét kísérhették figyelemmel, és e tevékenység kifejtésének miértjére is választ kaptak Sihelnik József ornitológus jóvoltából, aki egyike az ország kb. ötven madárgyűrűzéssel foglalkozó szakemberének:
– A gyűrűzés jóvoltából követhető nyomon egy-egy madár vonulási útvonala, amely segítségünkre van az útvonal védelmének biztosításához. Ha tudjuk – a visszafogások helyszíneinek nyomon követése segít ebben –, hogy pl. egy-egy vándormadárfaj melyik vonulási útvonalat használja, ismerve az állatok igényeit, a vonulási útvonal mentén levő élővilágot a madarak igényei szerint alakíthatjuk.
A gyűrűzés alkalmával a nádasban fogott cserregő és énekes nádi poszátával, nádirigóval, széncinegével, kék cinegével, feketerigóval és függő cinegével ismerkedhettek meg testközelből az érdeklődők.
– Sikeresnek minősíthetem a mai madárbefogási, -gyűrűzési akciót. A befogott egyedek közül a függő cinege már gyűrűs volt. Azt, hogy mikor, hol és ki gyűrűzte a madarat, csak akkor tudhatjuk meg, ha jelentésemre, melyet a belgrádi gyűrűző központnak küldök a visszafogásról, a madár állapotáról, visszajelzés érkezik – fejtette ki Sihelnik.
A Büdös-tó és a Betyár-völgy Topolyának és környékének növénytani szempontból leggazdagabb területe. A löszpusztaréteken olyan értékes növényfajok találhatók, mint a szártalan csüdfű, a szennyes ínfű, továbbá a budai imola. Ezen csodás és már csak maradványaiban fellelhető társulások megmentésének érdekében indult el az élőhelyek védetté nyilvánításának folyamata, és ez a kezdeményezés kiterjed a Krivaja-völgyhálózat egészére. A Büdös-tó környékének felfedezése közben mindhárom növényfaj egyedeire rábukkantak a topolyai természetbúvárok, de rókavárakra is rátaláltak, továbbá fiókáit vezető madarakat fedeztek fel. Kis vöcsök, barátréce, szárcsa, tőkés réce tűnt fel. A gyalogtúra szervezőinek céljai között szerepelt, hogy a résztvevők számára bemutassák természeti értékeinket, amelyekről csak tankönyvekből, esetleg hallomásból értesülünk. Elmondásuk szerint sokkal többen megértenék, miért is kell védetté tenni egy-egy területet, ha látnák azokat az értékeket, amelyeket a ma élő generációknak kell átmenekítenie a jövő nemzedékének. Környezetvédelmi és természetismereti céllal a Topolyai Múzeum és az Arcus egyesület őszre újabb túrák szervezését tervezi.
(Fotó: Szabó Anikó, Csípe Tímea, Gazsó Hargita )
A túra első állomásán, a városi parkban
Madárgyűrűzés közben
A löszpusztarétek madárvilága után kutatva
Elsősorban a gyerekek érdeklődését keltették fel a rókavárak
