A szabadkai Richter Norbert a napokban vette át Magyarkanizsán azt a pénzadományt, amit észak-vajdasági rádióhallgatók gyűjtöttek össze
Mindenkinek van álma, ki kacsalábon forgó házról, ki luxusautóról álmodik, vagy éppen egy szép hosszú nyaralásról valamilyen egzotikus szigeten. Vannak azonban egészen másféle álmok is, mint például a szabadkai Rihter Norberté, aki egy kézi meghajtású, úgynevezett terepjáró kerekes székről álmodik –, hogy végre önállóan is kimehessen az utcára.
Napilapunkban 2006 februárjában jelent meg a hír: „Balesetet szenvedtek a szabadkai Dimničar dolgozói. A súlyos sérültek közül kettőt a belgrádi klinikán kezelnek. Súlyos fejsérüléseket szenvedett Rihter Norbert (1976), akit a szabadkai reanimációs osztályon végzett sürgősségi beavatkozás után a zimonyi klinikai központ idegsebészeti osztályára szállítottak, ahol azonnal megműtötték.”
Norbert tehát három évvel ezelőtt szenvedett autóbalesetet, önhibáján kívül, és a magas, jóképű, rendkívül vitális fiatalember tolószékbe kényszerült.
A hajdújárási Rádió 90 munkatársa sietett a segítségére, amikor nemrég megtudták, hogy a gerincsérüléses fiatalembernek egy utcai közlekedésre is alkalmas kerekes székre lenne szüksége.
Magyarkanizsán File Erzsébet családi házában adták át Norbertnek azt a borítékot, amely a hallgatók adományait rejtette. Olyan családias hangulatban, mintha ezer éve ismernék egymást, holott most találkoztak először: Erzsébet, a rádió marketingreferense, Nagy Sándor szerkesztő, valamint Norbert és a szülei.
– Amikor Csőke Lászlótól, a rádió tulajdonosától megtudtuk, hogy a fiatalembernek egy ilyen kerekes székre lenne szüksége, és idős szülei számára nagy teher annak több mint 50 ezer dináros ára, úgy döntöttünk, mindent megteszünk, hogy segíthessünk. Szíven érintett a dolog, Sanyival megbeszéltük, hogy a kívánságműsorban megszervezzük az adománygyűjtést, de nemcsak gyűjtünk, hanem adunk is, hogy kapjunk – magyarázta File Erzsébet.
Cégeket járt sorba, hogy adományiakkal segítsék a szervezést, a kapott ajándékokat azok között a hallgatók között sorsolták ki, akik pénzadománnyal támogatták a kerekes szék megvásárlását. Persze, e mellé mindenki nótát is kapott.
Már a műsor idején sok hallgató telefonált, és a műsor után tovább érkeztek a felajánlások. Idős nénik a minimális nyugdíjukból csippentettek le, hogy ők is segíthessenek.
– Úgy gondoltuk, így összeköthetjük a kellemest a hasznossal. A betelefonáló kapott egy dalt, Norbert pedig segítséget – mondta Nagy Sándor.
Arra a kétkedő kérdésre, hogy vajon a felajánlók eleget tettek-e a felajánlásnak, bólogattak: mindenki megtalálta a módját, hogy eljuttassa a pénzt.
– Nemcsak pénzt, hanem hihetetlen lelkierőt is adtak az adományozók – jegyezte meg Erzsébet.
– Valóban nagyon szépen beszéltek a betelefonálók – erősítette meg Norbert.
Szülei elmondták, hogy korábban ők is segítettek minden ilyen esetben, és soha nem gondolták, hogy egyszer nekik szintén szükségük lehet rá. Lett, szükség is, segítség is. Hálásan köszönik mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy meglehessen majd a kerekes szék.
