Készülnek a kis kopjafák
Szemesi Attila, Pacsérról elszármazott, jelenleg az Egyesült Államokban, Clevelandhoz közel élő református lelkész tartott istentiszteletet az idei, sorrendben tizenegyedik pacséri református gyermek- és ifjúsági tábor végén. Majd százharminc gyermek is jelen volt a hálaadó alkalmon, énekükkel megtöltötték a termet és a szülők, nagyszülők szívét.
A lányok a filagória árnyékában öltögetni tanultak
Batikolt terítők, pólók száradnak a napon
Az elkészült munkákból kiállítás nyílt
Egy szinte elfelejtett játék: a dióbélbaba
Egy szinte elfelejtett játék: a dióbélbaba
Csányi Erzsébet és Szemesi Attila lelkészek a gyerekek énekét figyelik
Annál is szebb ez az egy hét a falubelieknek, mert mind több, a településről elszármazott unoka tölt ilyenkor a egy-két hetet a régi, szülői, nagyszülői házban. Az idén Magyarországról, Romániából és Bulgáriából is érkeztek kisunokák, és Kovácsné Bucsai Piroska vezetésével tíz vendéggyerek a kisújszállási gyülekezetből is a táborlakók között volt.
Végtelen utazás címmel hirdették meg az idei foglalkozásokat, s mint az igehirdető mondta: „utazásunk során nem vagyunk egyedül, hanem mellettünk áll az Isten, és embertársaink is, akikkel nap mint nap kommunikálunk”.
Nagy hatalma van a szónak, „Élet és halál van a nyelv hatalmában...”, Szemesi lelkész úr a Példabeszédek 18. részéből idézve kifejtette, hogy az általunk kimondott, de a hozzánk idézett szó is mélyre hatol, és életünk végéig bennünk marad, alakít, formál bennünket.
Csányi Erzsébet helybeli lelkésznő, a gyerekekkel való nyári foglalkozás évenkénti lelkes szervezője az istentisztelet keretében köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a tábor létrejöttét, továbbá a topolyai önkormányzatnak, és hangsúlyozottan a helybeli adományozóknak. Mint mondta, rekordszámú gyermek jelentkezett a táborba, ez is bizonyítja a tábor létjogosultságát, és azt, hogy szükség van rá. A mintegy harminc óvodással a Csemete Játszóházban folyt a foglalkozás Pintér Gabriella és Nacsa Andrea irányításával, nekik Szombathy Zsuzsanna, Komáromi Dóra és Makai Tímea segített.
A diakónus asszonyok által készített finom ebédek után – a konyhában szorgoskodók munkáját Nagy Hajnalka és Csányi Erzsébet irányította – délutáni órákban Rózsa Imre fafaragóval a legügyesebbek kis kopjafákat készítettek, de Imrics Halász Ilona vezetésével mód volt a keresztszemes hímzés elsajátítására, Dimény Ibolya a gyöngyfűzésbe, Prole Lenke a szárazvirág-kötészet rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket, Molnár Gyöngyivel batikoltak, üveget festettek a gyerekek, és dióbabák is készültek. Mindezt az istentisztelet előtt az imatermi kiállításon is láthatták az érdeklődők. Dr. Varga Sándor délutáni előadása a különböző életszakaszokról szorosan kötődött a tábor témájához, elsősorban Pál apostol életének szakaszait dolgozták fel, az útkeresést, a veszélyeket, az úti élményeket, az elterelést, illetve a tanítványság titkairól beszélgettek Szolga Renátával és segítőivel, Szabó Évával és Bedzsula Magdolnával.
A húsvéti, karácsonyi ünnepi istentisztelet mellé sorakozik ez az alkalom a bácskai faluban, és egy valóban közösségmegtartó ünneppé válik a nyár közepén.
Sajnos, az előző évektől eltérően az idén egy magyarországi alapítvány sem ismerte fel a tábor jelentőségét, nem érkezett támogatás, válasz sem a benyújtott pályázatokra, így legfőképp a helybeli gyülekezet tagjai segítségének köszönhető, hogy évről évre terebélyesedik, „mint a folyóvizek mellé ültetett fa, mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el”.
