2024. november 26., kedd

Pincéről pincére, variációk Vincére

Akik szeretik a bort, azok tisztelik a hozzá fűződő hagyományokat is. Ilyen a bor védőszentjéhez, a Szent Vince vértanú napjához (január 22.) kötődő is. Ilyenkor szokás volt, hogy a szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a metszett Vince-vesszők állapotából jósolták a szüret gazdagságát. E napon egyik pincéből a másikba járva áldomásoztak, kóstolták egymás borát. A tőkékre Isten áldását kérték, s a biztonság kedvéért még babonás fortélyokat is bevetettek, a természet iránymutatásait követve. „Ha szent Vintze napja fénylik, megtelik a pintze, és sok jó bort várhatni” – mondták. A napsugár igazi áldás, segítségével, „mint a jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet”. Hogy bejöjjön a pincébe, szélesre kell tárni az ajtaját. Ám a gazda számára áldás a vendég is, a legnagyobb öröm, ha e kettő együtt tér be a hozzá.

 BORBAN AZ IGAZSÁG, S MÉG UTAZNI IS ÉRDEMES ÉRTE

Egyesek szerint a Vince-napi szokások a siklós-villányi borvidékhez közeli Dráva-háromszögből terjedtek el. Az ottaniak nem titkolt célja, hogy a Vince-nap újra egy élő, közös borvidéki hagyomány legyen.

Villány és a környező falvak látványosságai a sok virággal övezett pincesorok, amelyek a német és a helyi borkészítési kultúra és ízlésvilág tükrei. A legtöbb helyen a hegy-, illetve domboldalba fúródó pince bejáratánál elárusítórész van, és ugyanott borkóstolásra, vendégfogadásra alkalmas hangulatos, ízlésesen berendezett helyiség található. Aki betér a borházak udvarának egyikébe-másikába és megkóstolja a hegy levét, nyugodt lelkiismerettel állíthatja: nem kell neki cégér! És érdemes kóstolgatni, mert ahány ház, ahány pince, annyiféle fajta bor: édesebb, szárazabb, testesebb – kedvünkre lehet válogatni. A természet adta lehetőségek, az ott élők hozzáértése és szorgalma tette méltán híressé Villányt, mely a rendszerváltás után Magyarország egyik legismertebb borvidékévé nőtte ki magát.

Szende Gábor és felesége, Gabriella 1985 óta foglalkozik önállóan szőlő- és bortermeléssel, amikor is Gábor szüleitől ezer négyszögöles új telepítésű szőlőt, hozzátartozó pincét, felszereléssel, kaptak nászajándékba. A Szende – 1945 előtt Schwarcz – család hét generációra visszamenőleg foglalkozott bortermeléssel, ezt a korabeli oklevelek is tanúsítják. Gábor és Gabriella kezdetben munkahelye mellett művelte a birtokot, majd következett az 1995-ös esztendő. Ekkor nyitották meg elsők között Villány főutcai pincesorán egy hajdani présházból kialakított borozójukat, melynek pincegazdája Gabriella lett. Gábort 13 évi közigazgatásban eltöltött esztendő után a villányi termelők megválasztották Villány Hegyközség hegybírójának, melynek tisztét 2005-ig töltötte be. Ekkor jelentek meg első palackozott boraik, melyek száma mára már évente eléri az ötvenötezret. A területek növekedésével a szőlő és a bor szeretete élethivatásukká vált. A villányi borturizmusban jelentős szerepet vállalnak, a Szende Pince a Villány-siklósi Borút meghatározó pontjává fejlődött. Ezzel a hivatással fertőződtek meg a gyermekek is. Karina időnként édesanyjának segédkezik a vendéglátásban, az ifjabb Gábor pedig édesapjával borászkodik. A nyolcadik generációt képviselő junior a család első borász végzettségű borásza és sommelier-je. Első közös boruk – igaz mindössze 328 palack készült belőle – egy 2003-as évjáratú Kék oportó, mai nyelven Portugieser, a 2004. évi Villányi Borversenyen aranyéremben részesült.

Szendéjék, ahogy a munkájukról mesélnek tisztelet van benne, odaadás, féltés és boldogság. S eszembe jutnak Hamvas Béla szavai, miszerint: „a borvidékek lakói boldogabbak, mint a többi ember”. Napbarnított, cserzett bőrű, életvidám emberek, különleges lélekkel és érzékenységgel megáldva. Számukra a szakma egyet jelent a hivatással, a hobbival, a megszállottsággal. Ilyeneknek láttam Szendééket is.

„Szende Gábor mindegyik vörösborában egy csepp vér a nő szívéből van, amely elbűvöli az élőket, csókot ad a férfi ajkára, lebilincseli lelkét, hogy örökké csak őt imádjátok.” – e sorokat a Szende-pince vendégkönyvében olvastam.

 NYÁRESTI BORZONGÁS

Aki szeret utazni, kirándulni, túrázni, és a jó bort is kedveli, a mátrai borvidék igazi paradicsom a számára. Itt mindent megtalál egy helyen: gyönyörű kirándulóhelyeket, túrázásra alkalmas utakat, és a vidék legfinomabb borait a hangulatos pincékben. E környéknek a történelme a honfoglalás idejére tehető, az akkoriban itt élő népek kezdtek el szőlőtermesztéssel foglalkozni.

Éghajlata meleg és száraz. A Mátraaljai Borvidék meghatározó szőlőfajtái az Olaszrizling, a Rizlingszilváni, az Otonell Muskotály, a Leányka, a Tramini, a Hárslevelű, a Chardonnay, a Sauvignon, a vörösborok közül a Zweiget, Kékfrankos és Cabernet-fajták. Jelentős ültetvények vannak Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres és Zenit fajtákból is. Több középkori borospince található a környéken, amelyek ma is a legfinomabb borokat és ételeket kínálják. Itt láthatjuk a modern borkészítés eszközeit, de az ide utazóknak részük lehet a régi hagyományos mulatságból, rendezvényből is, mint amilyen a Kárpát-medencében, és talán a világon egyedülálló Nemzetközi Katona- és Bordalfesztivál Abasáron. Ennek keretében a borosgazdák is megmérettetnek.

A Népszabadság által megjelentetett TOP 100 Magyar Bor 2012 kiadvány szerint a száraz fehérborok között az első, a 100 legjobb magyar bor között pedig a nyolcadik helyet az abasári Pálinkás Pincészet olaszrizlingje nyerte. Pálinkás Attila, a pincészet vezetője szerint a titok az abasári Sárhegy különleges termőtalajában, a sokéves tapasztalatban és a kiemelt gondosságban rejlik. „A legkisebb szőlőszemre is külön figyelmet kell fordítani” – mondja.

Dobogós helyekből nincs hiány a pincészetben: ugyanez a bor már a VinAgora Nemzetközi Borversenyen is aranyérmet nyert. A legjobb száraz fehérbornak választott olaszrizling a Sylvie Collection keretében jelent meg az üzletekben, fantázianeve: Nyáresti borzongás.

„A bor színe aranyba hajlik. Illatában koncentráltan tobzódnak a fűszerek és a trópusi gyümölcsök, és megjelenik egy ásványos vonal is. Kóstoláskor érezzük a bor krémes textúráját, amelyet élénk savgerinc tart kordában. A gyümölcsösség kifejezetten gazdag, sűrű; mindezt ízlésesen egészítik ki a hordó fűszeres zamatai. Jó egyensúlyú, emlékezetes bor.” – írták róla a szakemberek.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás