Erdély – égbe nyúló hegyek, festői szépségű zöld lankák, óriási fenyők, kanyargós hegyi ösvények, kristálytiszta források és patakok… – az ember nem tud betelni velük. A hegyek. Hát igen, a legtöbb embernek nem adatik meg, hogy ilyen csodálatos hegyeket lásson, amilyeneket itt találni! Kicsit irigylem is az ottaniakat, hogy ilyen gyönyörű környezetben élhetnek! Nem véletlen írta Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! S ahogy a nepáliak istenként tisztelik a hegyeiket, itt is érezni valami misztikus kapcsolatot az emberek és a hegyek, völgyek között.
A Barátok feredőjét 2006-ban építették ki (Fotó: Erdősi L. Valéria)
Sokak számára, ha Erdély, akkor borvíz. Székelyföldön található ugyanis Románia ásványvízkészletének jelentős hányada, a források számát mintegy kétezerre becsülik. A borvíz nem más, mint természetes szénsavas ásványvízforrás, kitűnő, tiszta, üdítő italt kínál a szomjazónak.
Az ásványvízforrások itt több ezer éve szakadatlanul árasztják a Föld mélyéből a gyógyító vizeket. Hasznosítására több iparág fejlődött ki a XIX. század közepe óta, így jöttek létre palackozóüzemek, üveghuták, fürdők. Mindennek ellenére ezek az élő kincsek a feledés homályába merültek. A természet lassan körülölelte őket, a hely látszólag meghalt, egyesek szerint inkább álomba merült. Csupán a feltörő víz és gáz szakadatlan hangja jelzi, hogy ott forrás van – élő forrás.
Székelyföld talán egyik legismertebb borvize a csíksomlyói. Nemcsak a pünkösdi búcsújáráskor látogatják, hanem az év minden napján több százan keresik fel, gyalog, kerékpárral, gépkocsival vagy lovas szekérrel viszik és fogyasztják ezt a kitűnő, szénsavas, természetes italt.
A borvízforrás (Fotó: Erdősi L. Valéria)
„E szellemi forrás mellett van Somlyónak egy anyagilag is dús forrása, melyet a jótékony természet fakaszta fel a föld kebléből: egy jeles ásványos vize, mely a Kis-Somlyó észak-nyugati aljában fakad fel; veres lerakodásáról itélve, nagyon vasas lehet…” – írta Orbán Balázs.
A borvízforrás a Középcsíki-medence keleti peremén kiemelkedő Kis- és Nagy-Somlyó vulkáni dagadókúpok előterében húzódó törésvonal mentén tör a felszínre. Ezek az andezit kőzetből felépült tűzhányók a hargitai vulkánosság részei. A helyiek Borlokának nevezik a borvízforrás vizét levezető völgyet, amelyben számos elhanyagolt szén-dioxidos feltörés figyelhető meg. Sokan Nagyborvíznek, vagy a gazdag forrása és fellobogó vízbősége folytán Lobogónak is nevezik, de van, aki a kegyhely után Mária-forrásként emlegeti – tudjuk meg Zólya Zoltán tusnádfürdői ismerősünktől.
A csíksomlyói borvízforrás 14 Celsius-fokos vize az alkalikus savanyúvizek csoportjába tartozik, nátrium-hidrogénkarbonátos, széndioxid-tartalma 1396 mg/l, de jelentős mennyiségben található benne kálium, kalcium, magnézium és vas is.
A Lobogó-forrás vizét a két világháború között és az utána következő évtizedekben a Bíró, majd a Kelemen család két szekérrel, hatszáz Csíkmadarason készült 3 literes cserépkorsóban szállította Csíkszeredába és a környező falvakba. Borvizet a vendéglők is rendeltek, Lenk Gyula például a feketekávé mellé csíksomlyói borvizet szolgált fel. De a somlyói diákok is kedvelték a több száz éves iskola szomszédságában feltörő borvizet. Ez a forrás táplálta az 1860-as évek elején – Horváth Károly gimnáziumi igazgató ötlete nyomán – a diákság részére elkészített borvízkerti uszodát is.
A táblára festett üzenetek egyike (Fotó: Erdősi L. Valéria)
Ettől délre, alig ötven méterre van a Barátok feredője, amelyet hajdanában a Ferenc-rendi szerzetesek használtak.
– A források kertjét, az imádságos kertet és a fürdőt magába foglaló létesítményt 350 önkéntes segítségével építették meg 2006-ban. A fürdőépítő kalákák egyik fontos célja a hagyományok éltetése – magyarázza tusnádfürdői házigazdánk. – Nem csupán a kalákázás hagyományának felfrissítése, hanem az építkezés hagyományos formájának gyakorlása is. A felhasznált anyagok, alkalmazott technikák, használt formák és jelek mind az egyszerű gondolkodású ember világából, a helyi hagyományokból merítettek.
A borvízforrások kitisztításával és használatuk megújításával mi magunk tisztulunk és újulunk meg, a tiszta forrásokból merítünk tápláló vizet. Megújul az ebben részt vevő ember, a közösségek, a táj, a jelenünk, a szívünk, a lelkünk.
Öröm a két Somlyó lábánál, a Barátok feredője körül múlatni az időt, mindenekelőtt azért a biztonságért, amit a látvány és a megvalósulás bizonyossága nyújt: a hitben némileg megrendült, elfáradt ember is megélheti a lehetséges gondviselést.
Közben olvassuk a táblákra festett üzeneteket, s megállapítjuk: több ezer évre visszanyúló jelképek hordozzák. Segítséget nyújtanak a magunkra találásban, kapcsolatot teremtenek az ősi hagyományainkkal. A múltunk felfedésével a jövőnkre lelünk, így tudunk hozzájárulni a folytonossághoz, az éltetéshez.
Érdemes tehát felkeresni a csíksomlyói forrást, vizét kortyolgatva bejárhatjuk a fölötte emelkedő Kissomlyó szent helyeit, a keresztutat, és imádkozhatunk a kegytemplomban, a Mária-szobor lábánál.
Az ásványvízforrások egyike Tusnádfürdő közelében (Fotó: Erdősi L. Valéria)
