Szerémségben, a Fruška gora déli lankáin létezik egy kis település, amely mintha kissé elszigetelten élne a külvilágtól. Csak nagy ritkán hallunk róla. A helység neve is talán ezt sugallja: Maradék. A települést valamikor többnyire magyar ajkú népesség lakta, azonban ma már ritkán hallani magyarul beszélő embereket a faluban. A szabadságharc ünnepére, a március 15-ei ünnepségre érkeztünk ide, a rendezvényt a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben tartották meg.
Az ünnepi műsor kezdetén dr. Babity János, Magyarország szabadkai konzulja felolvasta Bajnai Gordonnak, Magyarország miniszterelnökének a levelét, amelyben a határon túli magyarok közösségmegőrző szerepét méltatta, és hangsúlyozta azt is, hogy az 1848-as forradalom emléke összeköti az elszakadt nemzet részeit.
Ezt követően a maradéki művelődési egyesület nevében Berta Zoltán köszöntötte a jelenlevőket, majd az est művelődési műsora következett, amely a nemzeti dallal kezdődött, majd kórusok fellépésével és felolvasásokkal folytatódott. Németh Ferenc, a Forum Könyvkiadó igazgatója az 1848-as forradalomban részt vett Vajda János költőről beszélt, Bordás Győző, a Forum Könyvkiadó főszerkesztője pedig felolvasta Pilvax című írását, majd egy rövid filmet is láthattunk a Mozaik Televízió produkciójában, amely az 1848-as forradalom értékeiről szólt.
A gazdag műsor után megkérdeztük Berta Gézát, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetőjét, hogy milyen az élet itt, a „végeken”?
– Az igazság kissé fájó, nem könnyű beletörődnünk abba a sajnálatos ténybe, hogy Maradékon az idősebbek még magyarul beszélnek, de a fiatalok zöme már sajnos nem használja az anyanyelvét. E művelődési egyesületet
még 1953 táján alapították. A maradéki értelmiség, de főleg a tanítók kezdeményezésére alakult meg, ám sajnos 1973-ban megszűnt. Ezután ért bennünket még egy csapás. Az 1980-as évek elején olyan helyzet állt elő, hogy nem jutott magyar tanító Maradékra. Ez persze azt jelentette, hogy nem tanulhattak magyarul az itteni gyerekek. Manapság még van Maradékon néhány református család, amelyekben még a gyermekek is beszélik a magyar nyelvet, de nagyon kevesen vannak. Valamikor a Maradékon élt szerbek is magyarul beszéltek, most fordítva van.
Az idők azonban mégis változnak, több mint húsz év után, egy hasonló összejövetelen, mint amilyen ez a mai is, itt járt nálunk Pál Károly, a bácsfeketehegyi (feketicsi) művelődési egyesület elnöke, kezdeményezésére és segítségével sikerült újraalakítanunk egy vegyes kórust, majd pedig 1997. június 8-án sikerült újjáéleszteni a maradéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet. Ebben nagy szerepet játszott Brezovszki Eszter művésznő is, aki sokat segített az egyesület munkájában.
– Mi történik jelenleg az egyesületben?
– Nemrég alakítottuk meg a kórus mellett a tánccsoportot is, alakulóban van a közép- és a kis tánccsoport is. Sokat vendégszerepelünk is, egy kissé felpezsdült az élet a művelődési egyesületben.
(Fotók: Ótos András)
Berta Áron elszavalta a Nemzeti dalt
Gitárral a forradalomért – satrincai vegyes kórus
Bordás Győző Pilvax című novelláját olvassa
Németh Ferenc a forradalom érdekes részleteivel szórakoztatta a közönséget
Forradalmi hangulatban – A maradéki Petőfi Sándor ME vegyes kórusa
Telt ház
Fiatalok és idősek is voltak a nézők között
Berta Zoltán köszönti az egybegyűlteket
