Ismerkedés vajdaszentiványi táncokkal Savelin László és Kovács Hanna vezetésével (Fotó: Szabó Anikó)
Az Erdélyből származó, Topolyán élő Dimény Ibolya a gyöngyfűzést nemes kedvtelésből művészetté formálta. Hagyományápoló és modern technikát is alkalmaz munkája során. Egyedi stílus kialakítására törekedve mindkét vonulatot képviseli. Szigorúan betartja a hagyományőrző gyöngyfűzés követelményeit, de kísérletező típusként a már meglévő motívumkincs újraértelmezésére és új technikák kifejlesztésére is törekszik. A tizennyolc éve szerveződő Batyutáborban tíz éve vezet csoportfoglalkozásokat, ahol a népművészet iránt érdeklődő, elsősorban néptáncos ismereteiket bővíteni kívánó gyermekek és fiatalok kézügyességét, szépérzékét is fejleszti.
Játszóterezés a délutáni táncpróba előtt
Ibolyához és gyöngyfűző csapatához vezetett először utunk a zentagunarasi általános iskola területén kialakított sátortábor-helyre érkezve, ugyanis látogatásunk a háromórás délelőtti és a szintén három órán át tartó délutáni táncpróbák szünetére esett. A Batyutáborban az utóbbi években a néptáncoktatásra fókuszálnak a szervezők, de a résztvevőket ösztönzik, hogy a kötelező tábori programok mellett a szabadidős tevékenységek sorában megvalósuló foglalkozásokon is részt vegyenek. Az idei évben a választható kreatív műhelyek között a gyöngyfűzés mellett Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó vezetésével nemezelés folyt, Rind Melitta topolyai néprajzkutató, osztálytanító irányításával pedig a bútorfestést is gyakorolhatták az érdeklődők. Melitta hét éve, az erdélyi Alsócsernátonban szerezte ismereteit a bútorfestés ősi magyar hagyományáról. Azóta a Batyuban is népszerűsíti e szép szokást.
– Az idei táborban hagyományos technikával festett, eredeti virágmotívumokkal díszített, a magyar tájegységekben alkalmazott tradicionális színvilágot is visszatükröző kulcstartók kerülnek ki a gyerekek kezei közül, illetve a legfiatalabbak kisebb deszkákra varázsolnak elsősorban virágkompozíciókat – nyilatkozta Rind Melitta.
,,Tengerből a vizet kalánval kimerném, tenger fenekéből apró gyöngyöt szennék. / Tenger fenekéből apró gyöngyöt szennék, abból a rózsámnak koszorút köttetnék. / Szerelem, szerelem, átkozott szerelem, métt nem termettél vót minden fa tetejen?” Az idézet a Batyu-tábor himnuszává tizenhat éve avatott al-dunai székely népdalból való. Tizennyolc éve szerveződik a Vajdaságban Batyutábor néven a népművészet iránt érdeklődő gyermekek, ifjúság számára nyári sátortábor. 1994-ben, Óbecsén, Szerda András ötlete nyomán, a Batyu zenekar rendezte meg a nevét viselő első sátortáborát, ahol hangszer- és néptáncoktatás is megvalósult. Az óbecsei első táborszervezést követően később több évig Dreán, majd Pacséron vertek sátrat. Tíz éve a Batyutábor szervezését átvette a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ, hetedik éve a rendezvény helyszíne a zentagunarasi általános iskola udvara.
Kisimre Szerda Anna, a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ művészeti vezetője, a Batyutábor egyik alapító tagja a július 21-étől 27-éig százötven főnek tartalmas nyári kikapcsolódást, hasznos ismereteket nyújtó tábor házigazdájaként ismertette lapunknak az idei tábor szakmai programját:
– A foglalkozássorozat keretében táncoktatás az idei évben is három korcsoportban folyik. Alsósoknak Felső-Tisza-vidéki táncokat tanít a topolyai Kisimre Árpád és én, a felsősök vajdaszentiványi táncokat sajátíthatnak el a topolyai Savelin László és kishegyesi Kovács Hanna oktatók közreműködésével, a haladókkal pedig, akik gyimesi táncokat tanulnak a táborban, a budapesti Valach Gábor és párja, Tóth Melánia foglalkozik.
A több mint húsz éve hivatásos táncosként működő, Zentagunarasra Budapestről érkező Valach Gábor a fővárosi Honvéd együttes táncosa, szólistája, tánckarvezetője. A Batyutáborba való meghívás apropóján életében első ízben látogatott a Délvidékre.
– Nagyon pozitív élményekkel gazdagodom a táborban, élvezem, hogy itt lehetek, hálás és boldog vagyok, hogy meghívtak előadni. Gyimesi táncokat oktatok a tizenhét éves és az afölötti korosztályba tartozó felnőtt táncosoknak, akiknek szakmai tudásával, felkészültségével és munkabírásával egyaránt elégedett vagyok. Talán lelkesedésüket még sokszor erőteljesebbnek is érzem a fővárosi fiatalokénál – vallotta Valach Gábor.
– A 2012-es táborunk is nemzetközi, ugyanis Győrből, Marosleléről is érkeztek Zentagunarasra táborozók, de helybéli fiatalok, valamint Újvidékről, Csantavérről, Temerinből, Péterrévéről, Óbecséről, Kishegyesről, Kúláról, Martonosról, Dorosztóról és Topolyáról érkezők is csatlakoztak hozzájuk. Nagy öröm számunkra, ha nemcsak egyéni jelentkezők jönnek hozzánk, hanem néptáncoktatójuk társaságában csoportok is érkeznek, ugyanis az itt tanultakat a későbbiekben akár saját koreográfiáikba is beemelhetik. Az idén nyáron is három helyszínen: az iskola tornatermében, a helyi Tűzoltóotthonban és a Petro Kuzmjak ME termében folyik a táncoktatás. Több éve megfogalmazott célkitűzésünkről, hogy két újabb nyitott csűrt hozzunk létre táborunk állandó helyszínén, amellyel egy komplexumon belül megoldható lenne minden csoport oktatása, nem tettünk le - összegzett Kisimre Szerda Anna.
Népdaloktatás a Batyutáborban a tánctanítás kíséretében, keretében folyik. Népzenei képzés nem valósul meg a tábori programban, de a zenei élményről évről évre több zenekar, szólista is gondoskodik. A tizennyolcadik Batyutábort a topolyai Kodály Zoltán MMK Csörgő citerazenekarának játéka nyitotta meg. Vezetője, Kelemen Zsolt lapunknak is nyilatkozott:
– Az idei évben sikerült megszerveznünk, hogy mindhárom helyszínen, ahol néptáncoktatás folyik, élő zene mellett zajlik a képzés. Az egyik helyszínen az óbecsei Fokos zenekar muzsikál, a másik helyszínen a péterrévei Sterbik László, az adai Mészáros Gábor, az óbecsei Csonka Balázs és jómagam, a harmadik lokáción pedig a törökkanizsai Keszég Ákos és Borsodi Árpád szolgáltatja a zenét, aki a Csalóka zenekar tagja.
Tallózás a bútorfestést gyakorló gyerekek munkáiból
