Molnár Jenő a gombával ízesített ladikos birkapörköltjével
Az ötödik alkalommal megtartott, magyaros ízeket felvonultató ünnepségen a helybeliek igyekeztek minden vendégnek a kedvébe járni. Sok elszármazott falubeli, magyarországi és vajdasági vendég látogatott el a déli végeken megszervezett, kiváló hangulatú gasztronómiai fesztiválra.
Előző éjjel esett az eső, több sátrat is összedöntött a szél, de reggelre a csapadék megszűnt, és kilenckor a helybeli vadászegyesület már hagyományosnak számító sortüze nyitotta meg az ünnepséget.
A falu központjában felállított színpadnál szóba elegyedünk Szatmári Mihály képzőművész szakos tanárral, aki büszkén mutatja be nyolcadik osztályos tanulóit, akik a bogrács fölé hajolva főzik a halászlét. A fiatal szakácsok a befolyt összeget a bankett költségeinek fedezésére fordítják majd. A tanár elmondja, hogy csakis és kizárólag magyar jellegű ételeket főzhetnek a résztvevők, és arra is ügyelnek, hogy ne legyen két egyforma étek. Szatmári, a rendezvény főszervezője egyébként a Székelykevei Művelődési Egyesületek és Civil Szervezetek Szövetségének elnöke.
Az ételek többsége elkészül délre, amikor Csipak Csaba helybeli plébános imát mond és megáldja az ünnepséget. Ezután kezdődhet a lakoma. Kicsit körbenézünk és a kürtőskalács-sütők között elhaladva megpillantjuk Dani Ernőt, akivel a hangos utcáról bevonulunk a méltán híres éttermébe és elbeszélgetünk a gasztronómiai fesztivál kezdetéről. Dani elmeséli, hogy öt évvel ezelőtt, mikor még a szervezés oroszlánrészét ő vállalta, a falu idegenforgalmi lehetőségeinek bővítése volt a kiinduló szempont. A környéken több, a szerb konyha remekeit bemutató fesztivált is szerveztek, s Dani javasolta a falubelieknek, hogy ők is rendezhetnének ezekhez hasonlót, de azért ne utánozzanak, hanem eredeti dolgot hozzanak létre.
– A déli végeken a szerb ajkú lakosság számára igencsak csábító a magyar ízvilág, ezért Belgrádból is érkeznek látogatók. Budapestről két busz, és szintén Magyarországról tíz-egynéhány csapat érkezett. Semmiféle eső nem állíthat meg bennünket – mondja Dani, miközben az étteremben elkezdik húzni a zenészek, és a beszélgetés megszakad. Kilépünk az utcára és megszólítjuk Papp Pétert, Székelykeve polgármesterét, aki a Dani-étterem előtt ül egy asztaltársasággal. Papp készségesen időt szakít ránk és elmondja, hogy 45 üstben rotyognak a jóféle étkek. – Az előírás szerint 50 adag ételnek kell elkészülnie egy üstben, tehát összesen több mint kétezer adagnak. És ez mind elfogy – magyarázza büszkén a polgármester. Mostanra szokássá vált, hogy a kivándorolt székelykeveiek nemcsak Szent István-napkor a falu legnagyobb ünnepekor látogatnak haza, hanem a Magyar Konyha Napjaira is hazatérnek – mondja Papp. A polgármesterrel folytatott beszélgetés után Dani Zoltán nyugalmazott ezredes sátorához megyünk. Dani ’99-ben föld-levegő rakétával a világon elsőként lelőtt
egyamerikailopakodórepülőgépet, s így nagy hírnévre tett szert. Vele most nem az egyedülálló katonai teljesítményéről beszélgetünk, hiszen a családjával együtt már kora reggel óta itt vannak a rendezvényen. Csípős kolbászt, karajt és nyakhúst tartalmazó tányéros bográcsost kínál a látogatóknak, közben a lánya a szép csipkés fánkokat árusítja, amit visznek, mint a cukrot. Dani Zoltán a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökségi tagja, s ily módon a szervezésből is kivette a részét.
A tömegben sétálva ismerős arc köszön felénk. Ritecz Miklós, Magyarország belgrádi nagykövetségének főkonzulja otthonosan mozog a helybeliek között, szeret idejárni. A kunszentmiklósi, csikós ruhában szakácskodó Lesi Árpád még a nyolcvanas évek elején látogatott először Székelykevére. A két település ugyanis testvérváros, és ő kezdetben csupán a faluban Szent István napja alkalmából szervezett asztalitenisz- és futballbajnokságokon vett részt. Azóta évente többször is ellátogat ide, ami nem csoda, hisz ő is megkedvelte ezt a kedves kis falut. A Magyar Konyha Napjain kezdettől fogva részt vesz, s most szombaton Székelykeve díszpolgárává avatták. A kunszentmiklósiak egyébként lovagi tornabemutatóval színesítették a rendezvényt.
Már igencsak kezdünk megéhezni és megállapodunk Molnár Jenő bográcsánál. Molnár a szlovák–magyar határ menti Győrladamérról érkezett, és gombával ízesített ladikos birkapörköltet készít. A turistából átvedlett szakács tavaly volt itt a faluban először egy budapesti iroda szervezésében, de annyira megtetszett neki a kis falu, hogy az idén a két fia is vele jött.
A déli végeken levő kis falu lakói mindig jó házigazdához illően viselkednek. Legyen az gasztronómiai fesztivál, buszkirándulás vagy majálisi biciklitúra, itt az ember mindig otthon érzi magát. Délután elkezd szemerkélni az eső, s mi teli hassal és teli szívvel hazaindulunk. Egy pillanatra visszanézünk, hogy lássuk hogyan boldogulnak a székelyek az esővel. De aggódni felesleges, ők megoldják, eddig is helyt álltak, s ezután is így tesznek.
