2024. július 17., szerda

Fegyverkezni még tudunk

Klasszikus: M84-es géppuska. Láttára valószínűleg sokak szíve megdobban, azoké mindenképp, akik a 11 kilós gyilkot a hátukon cipelték egy éven keresztül

A minap haditechnikai kiállítást láthattunk Belgrádban, a Partner nevet viselő rendezvényt negyedik alkalommal szervezték meg. Hetvennégy kiállító standját 3500 bejelentkezett üzletember, katonatiszt és szakember kereste fel, a négy napig tartó rendezvény a polgárság számára csak egy napon (pénteken) volt látogatható.

A NORA, kamionba szerelt mozsárágyút már régóta ismerjük, óriási csöve miatt egyszerű lencsével lehetetlenség lenne egészében képbe fogni. 28 tonnás, 4-5 katona szolgálja ki, csövének belső átmérője 155 milliméter. Lőtávolsága a kilőtt gránát típusától függően változik, a legújabb, még mindig fejlesztés alatt lévő lövedékkel – jó hátszéllel – Újvidékről akár Topolyát is bombázhatjuk vele


Láthattuk a Veréb névre keresztelt, teljesen hazai fejlesztésű távirányítású robotrepülőgépet, 400 wattos egyenáramú motorja 61 km/h cirkálósebességgel repíti, 12 kilométerre lévő célokat képes fényképezni éjjel vagy nappal, lenyűgöző felbontásban. A benne lévő akkumulátorok egy órán keresztül forgatják a propellert, a gépet – szétszerelve – egy katona is elviheti a hátán. Kézből indítható, az irányítókonzolt ketten kezelik. Láthattuk a Veréb nagy testvérét is, ez már komolyabb, léghűtéses, 44 lóerős benzinmotorral szerelt gép. Felszálláskor 300 kilónál is nehezebb, és 100-120 kilométeres távolságból is értékes felvételeket hoz vagy küld biztonságos adatkapcsolaton keresztül.

A rakétakilövő állvány 11 tonnás, négy rakétát lehet rászerelni, mindenekelőtt légvédelemre szolgál, de földi és tengeren úszó célok megtámadására is használják

A vásár szabadtéri részén leparkoltak T84-es és T55-ös szovjet harckocsikat, különböző speciális rendeltetésű lánctalpas és gumiabroncsos járműveket, rakétarendszereket, és egy Mi8-as csapatszállító helikoptert is. A repülőgép mellett felsorakoztatták a szárnyak alá csatlakoztatható fegyverzetet is, beleértve a 12,7 mm kaliberű, fémkonténerbe épített géppuskát is. Ezzel a fegyverrel – a gyalogság számára készített modellel – a vásár csarnokában közelebbről is megismerkedhettünk, infravörös-sugaras, komputervezérlésű célzóberendezését kipróbálhatták a látogatók – a hagyományos célgömböt kamerarendszerrel váltották fel. A célkeresztet folyadékkristályos kijelzőn látjuk valós időben, a szoftver kiszámítja a golyó röppályáját és egyezteti a célkereszt helyzetét a célponthoz viszonyítva.

Egy kis történelem: katona volt a javából az, aki a 16,3 kilós mordályt (a képen a legalsó) egyáltalán felemelte, hát még az, aki eltalált belőle valamit! Szerb fegyveresek használták a 18. század első felében, a golyóbis átmérője 27mm! volt. Az ilyen kaliberű fegyvereket manapság ágyúnak nevezik, általában helikopterek alá, repülőgépek szárnyaiba szerelik őket, gránátjaik több kilométer távolságból keresztülütik a legszívósabb harckocsik páncélzatát is


A látogatók között hébe-hóba feltűntek furcsa fejfedőket viselő szerecsenek, kaftánokba burkolózott keletiek, olyan küldöttségek tagjai, amelyek annak idején szinte mindennapos vendégek voltak a Beli dvorként ismert elnöki palotában. Nem bámészkodni jöttek a kiállításra, hanem milliós üzleteket kötni. A Nagy-Jugoszlávia idejében megalapozott, mindenekelőtt az „el nem kötelezett” országokkal kialakított kapcsolatok jelentős része ugyanis még most is aktív, sok „mezítlábas és banánország” továbbra is szerbiai fegyverekkel látja el hivatalos és kevésbé hivatalos katonai alakulatait.

A kiállítás legkisebb lánctalpasa. Alig negyed tonnás, 3 km/h sebességgel száguldhat, mindössze két óra hosszát képes önállóan vadászni – de ha megtalálja áldozatát, M79-es rakétavetőiből kilőtt, 90 milliméter átmérőjű rakétái negyed kilométerről is átlyukasztják a 400–800 milliméter vastag páncélt. A kis robot sötétben is lát


Többnyire ennek köszönhető, hogy országunk hadiipara messze lepipálta az összes többi iparágat, sőt! A kimutatás szerint az egy főre jutó hadi kivitel összege most nagyobb, mint annak idején, a JSZSZK-ban volt, hadiiparunk rohamosan fejlődik. Az elmúlt hat évtizedben 1500 hadiipari terméket – fegyvert, felszerelést, járművet terveztek és rendszeresítettek mérnökeink, az idén az első fél évben állítólag csaknem egymilliárd euró értékű hadiipari kiviteli szerződést írtak alá gyártóink. Ezzel az összeggel megszereztük a Balkán legsikeresebb hadipari exportőrje címet.

T84-es tank felturbózott dízelmotorja, áttekinthetőség céljából keresztbe vágva. A motort a szovjetek fejlesztették ki, a mi hadi mérnökeink különleges, magasnyomású turbófeltöltőt szerkesztettek hozzá. Politikai okok miatt mindössze 200 ilyen, egy tonnás, 1000 lóerős motor készült, mindegyik darab hadiiparunk életképességéről tanúskodik
Lézersugár-vezérlésű szárnyas rakéták
Ha akarunk – tudunk. A Yugótól eltérően a képen látható Zastava és FAP járműveken műanyag alkatrészek csak mutatóban vannak
A Szerb Hadsereg gyalogsági fegyverei – a jó, olcsó és megbízható AK47-est, azaz a hazai gyártmányú, 1968-ban tervezett és 1970-ben rendszeresített, M70AB1 és AB2 jelzésű rohamkarabélyt valószínűleg még sokáig nem váltja le másik. Rossz nyelvek szerint a Kalasnyikov-klónok közül (vagy 55 országban gyártják, alkalmazzák vagy rendszeresítettek különböző modelleket) a kínai és a szerbiai puskák a legsilányabbak. Erre az állításra valószínűleg rácáfolnak a megrendelésekről szóló adatok...a szerbiai puskák esetében biztosan

Mi8 gépmadár, a Mil tervezőiroda agyszüleménye, 1965 óta repül, csak a szovjet piacra legyártottak belőle vagy 12 ezer darabot