Több mint fél évezrede, egészen pontosan 555 évvel ezelőtt, a keresztény sereg Hunyadi Jánossal az élén, meg tudta akadályozni – legalábbis bizonyos időre – a törököket abban, hogy gondmentesen előrenyomuljanak a mai Belgrád területén észak felé. A különös, 555. évforduló tiszteletére a Magyar Országgyűlés a hónap elején úgy határozott, hogy a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánítja július 22-ét. A győzelem napjáról Belgrádban is megemlékeznek.
A nemzeti szempontból kiemelt fontosságú napon, ezentúl évről évre megemlékeznek majd a nándorfehérvári győzelemről, a csata fontosságáról, annak hőseiről.
– Amennyire tudtunk, felkészültünk a „három ötösre“. Ezeknek az előkészületeknek azonban mindeddig nem volt hivatalos keretük. Az országgyűlés döntése ezeket a hivatalos kereteket is szavatolja majd a jövőben – mondta lapunknak Szentgyörgyi Klára, a belgrádi Magyar Nagykövetség Oktatási és Kulturális Osztályának tanácsosa.
Hozzátette, kicsit sajnálja, hogy nem előbb született meg a parlamenti döntés, abban az esetben ugyanis több idő maradt volna az előkészületekre. A civil szféra számos kezdeményezéssel állt elő ennek a dátumnak a megünneplésére, sajnos, idő nem jutott már arra, hogy mindezt meg is szervezzék.
CSATÁZÓ MÚLT – KARNEVÁLI JÖVŐ
– Azt hiszem, az 556. évforduló már kevésbé bűvös szám, de, teszem azt, a következő kerek számjegyű évfordulóra, az 560.-ra már alaposabban fel tudunk készülni. Olyan ünnepséget szeretnék, melybe akár a törököket is bevonnánk. A török nagykövetség egyik képviselőjével folytatott beszélgetésem során kiderült, ők is szívesen részt vennének, mondjuk, a csata egy karneváli jellegű felelevenítésében. Azt hiszem, itt már olyan történelmi távlatokról beszélünk, amikor is nincsen semmi értelme annak, hogy esetleg haragudjunk egymásra – fejtette ki Szentgyörgyi Klára.
Egy belgrádi látványosság mindenképp méltó megemlékezésnek számítana, minderre azonban még várni kell néhány esztendőt.
– Az idén még maradnunk kell az egyszerűbb megemlékezésnél. A Kalemegdanon található egy emléktábla, mely a törökök elleni nándorfehérvári diadalt örökíti meg. A nagykövetség a belgrádi városvezetés képviselőivel ezt az emlékművet fogja megkoszorúzni a diadal emléknapján. Ehhez a kőtömbhöz magam is minden alkalommal elvezetem magyarországi vendégeimet, akiknél kivétel nélkül felfedezem a meghatottság jeleit. A múltkor szlovén turistákkal találkoztam a helyszínen, szépnek találom, hogy a más történelmi múlttal rendelkezők is érdeklődnek ez az esemény iránt, tudnak róla. Maguk is számolgatták az azóta eltelt éveket, s eljutottak végül a „három ötöshöz“ – emlékezett vissza a nagykövetség tanácsosa.
TÖBB MINT EGY ÉPÍTMÉNY
A 555 évvel ezelőtt lejátszódott csatát idézi az a Zimony „csúcsán“ elhelyezkedő Hunyadi-toronynak nevezett határerődítmény is, melyet a 19. század végén, 1896-ban, a magyar honfoglalás ezredik évfordulóján építettek fel a településen található vár középső részén, az egykori római erőd alapjain.
Az idegenvezetők mindenképp megjegyzik a Hunyadi-toronyról szólva, hogy az, ha beszélni tudna, bizonyára számos történetet regélne a nándorfehérvári diadalmas csatáról is, s persze a csatában remekelő törökverő Hunyadi Jánosról is, akinek az élete is itt, a zimonyi várban zárult le – az akkoriban áldozatait kíméletlenül szedő pestis vitte el a hőst. Nem csak a magyarok mondják, hogy emlékére hallható naponta a déli harangszó, igaz, más források a harangszó valamivel korábbi, de mindenképp törökellenes harchoz köthető eredetét említik kiindulópontként: III. Callixtus pápa írta elő a déli harangszó bevezetését, hogy a muzulmánoknál imára hívó imám énekéhez hasonlóan a keresztényeket is fohászra késztesse valami, mindenekelőtt a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelme érdekében. E győzelmet, később Hunyadi érdemeként könyvelte el a történelem – övé hát a harangszó is.
A cigányhegyi (gardoši) millenniumi emlékművet az elmúlt évtizedekben víztoronynak és tűztoronynak is használták. Öt ilyen készült összesen, közülük egyedül a zimonyi maradt meg az utókor számára.
– A Hunyadi-torony egyike azoknak a bástyáknak, melyek a magyar határ menti területeket övezték. Sokszor felmerül az, hogy többet kellene foglalkozni vele, s végül mindig a pénzügyi vonzataihoz jutunk el a kezdeményezésnek. Jómagam nagyon szeretném azt, ha ez valamilyen módon magyar kulturális vonatkozású hellyé válna. Már tárgyaltunk ez ügyben a zimonyi városvezetéssel, s azt kell mondanom, rendkívül nyitottak voltak. Sőt, egy meglehetősen részletes tervvel rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a tornyot megfelelően felújítani a legkülönfélébb kulturális rendezvények megtartásához. Pénzről van szó. Nagyon remélem, hogy a gazdasági helyzet javulásakor mindez valóban bekövetkezhet. Máskülönben örömömre szolgál, hogy a zimonyi polgármesteri hivatalt bármilyen magyar vonatkozású rendezvény kapcsán rendre sikerrel szólíthatjuk meg. Azt hiszem, nagyon jól tudják, érzik azt, hogy a magyarok számára e torony több egy egyszerű építménynél – számolt be a Hunyadi-toronyhoz kötődő tapasztalatairól Szentgyörgyi Klára.
