A győzelem emlékére építették fel a péterváradi Tekiján a mennyei segítő nevét viselő templomot is.
Gyertyát vegyenek...
Az utóbbi években e jeles történelmi eseményről rendszeresen megemlékeznek Péterváradon. Az idei összejövetelt a helyi közösségben tartották meg, a résztvevőket az elnök, Petar Mudri köszöntötte, aki fontosnak nevezte az évforduló megünneplését, mert a város területén ma élő számos nemzetiség elődje vett részt a csatában.
Kegytárgyak, képeslapok minden mennyiségben
A mostanság már csak szerénynek mondható évfordulók által felelevenített győzelem után szerénynek egy cseppet sem nevezhető ünnepélyt tartottak a katonák 295 évvel ezelőtt: augusztus 6-án és 7-én teljesen ellenőrzésük alá vonták a török táborokat, 8-án visszatértek Újvidékre, s hatalmas mulatságot csaptak – miközben az imádságról és a hálaadásról sem feledkeztek meg – derült ki Siniša Jokićnak, az Újvidéki Városi Múzeum kusztoszának beszámolójából.
Misére várva
– A csatáról 2006 óta emlékezünk meg a péterváradi helyi közösség és a múzeum közös projektumának köszönhetően. Reméljük, hogy a kezdeményezés egyre szélesebb keretek között folytatódhat a jövőben. Öt év múlva, a 300. évfordulóra valóságos páneurópai projektumot gondoltunk el, ebbe külföldi múzeumokat, kulturális intézményeket is bevonnánk – számolt be a közeljövő terveiről a múzeum tisztviselője.
A csatáról elmondta, hogy minden bizonnyal ezen égtáj legnagyobbjának tekinthető, hiszen több mint 200 ezer katona vett benne részt, ami a népesség mai viszonylatában akkora méretű volt, mintha hárommilliós seregek harcoltak volna. Mint mondta, az osztrákok által vezetett sereg kisebb, de képzettebb, fegyelmezettebb volt, s így ki tudta magának harcolni a győzelmet. Igaz, az idő is kedvezett – tette hozzá –, a hirtelen beállt hideg sehogyan sem tetszett a törököknek, s csakhamar hanyatt-homlok menekülésre kényszerítette őket. Sikerült hát megfékezni az ottomán sereg előrenyomulását észak és északnyugat felé.
Szabadtéri gyóntatószékek
– A történelem hagyatékainak az a feladata, hogy összekapcsoljon bennünket, akik valamilyen oknál fogva részeseinek tartjuk magunkat egy-egy múltbéli eseménynek. Nincsenek erősebb hidak a kultúra összekötő hidainál – hangsúlyozta Jokić.
AZ ÚJ CSALÁDTAG
Az évforduló kapcsán megtartott összejövetelen jelen volt Wolfgang Wagner, Ausztria belgrádi nagykövetének helyettese is. Beszédében elmondta, azért fontos ennyi idő után is emlékezni a 295 évvel ezelőtti történésekre, mert azok az együttműködés útját tárják fel előttünk. Elmondása szerint két dátum változtatta meg jelentősen Európa történelmét: az 1683-ban lejátszódott kahlenbergi csata, azaz Bécs ostroma, valamint az 1716-os péterváradi ütközet.
A tekijai ütközet színhelye, egykori katonai térképen
– Úgy vélem, azzal az eseménnyel, amelyről ma emlékezünk meg, Szerbia az európai államok családjának tagjává vált. Külön örömömre szolgál, hogy az ország a legjobb úton halad, hogy felzárkózzon az európai nemzetek közé politikailag és gazdaságilag egyaránt – fogalmazott a nagykövethelyettes.
Számtalan csatát kellett megélniük a történelem során az itt élő népeknek – mondta Vasilije Vadić szerémségi pravoszláv püspök –, a szabadság utáni vágyat azonban egy percre sem sikerült az emberekben kioltani, mert nincs lényegesebb, alapvetőbb érték a szabadságnál. Fontos – tette hozzá – hogy a keresztény templomokban azokról sem feledkeznek meg, akik az életüket adták ezért a nemes célért.
SIKERHEZ VEZETŐ TERVEK
A program folytatásában a résztvevők a tekijai Havas Boldogasszony-templomban megtartott szentmisén vettek részt, amelyre ugyanezen a napon, augusztus 5-én, tömegesen zarándokolnak el a hívők a Boldogasszony tiszteletének áldozva. Ilyenkor magyar, német, horvát és ószláv misét is hallani lehet.
A péterváradi várban lévő városi múzeumban a csata emlékére abból az időből származó térképek, haditervek kiállítását nyitották meg. A múzeum kusztosza köszönetet mondott az értékes gyűjteményért, melynek Újvidékre kerülésében nagy szerepet játszott az újvidéki Történelmi Levéltár is. A kiállítást Duško Pantelić, Sara Samardžić és Siniša Jokić munkája révén nyílhatott meg. A térképek az osztrák archívum tulajdonát képezik. Tíz ausztriai mérnök csaknem három évszázaddal ezelőtt készített tereprajzai kerültek közszemlére – egyébként egyikük a csatában is részt vett.
