(Ótos András felvételei)
Nemrégiben egy civil csoport aktivistái kezdtek matricákat ragasztgatni Dél-Szlovákiában. Azt követelik, hogy a magyarok által lakott helységekben magyarul is tüntessék fel a különböző, közérdekű feliratokat. Augusztus elején matricák jelentek meg Ógyallán, Párkányban, Zselízen, Ipolyságon, Füleken, Rimaszombatban, Tornalján és Rozsnyón is. Tiszteld a nyelvi többséget – üzenik.
Nos, egy távolról érkező, magyarul beszélő idegen egész biztosan nem tévedne el Komáromban, hiszen a belvárosban minden hivatalos táblán, útirányjelzőn stb. magyar nyelven is elolvasható az információ, a boltok, kiskereskedések és kávézók túlnyomó többségének reklámtáblái is magyar felirattal köszöntik a vendéget, a vásárlót. A városban első alkalommal járó idegen – különösen az olyan, aki maga is kisebbségben él egy másik országban – a matricák láttán jogos felháborodással teheti fel a kérdést: Minden magyarul van kiírva, mit akarnak ezek? Mert ebben a felvidéki városban valóban több magyar nyelvű feliratot láthatunk, mint mondjuk Zentán vagy Szabadkán, nem is beszélve a délebbi városokról. Komárom tehát kétnyelvű település, magyarellenes feliratokat sem láttunk a falakon, de mint említettük, ez a belváros szívében félórás körsétát tevő turista felületes megállapítása. Az, aki egy ilyen városban él, jól tudja, hogy mit rejt a cicomázás. Egy autóbádogos így magyarázna: a festék alatt egyre jobban rothad a bádog, azokon a fémrészeken pedig, amelyek nem látszanak, legtöbbször nincs is lakkozás.
Nos, a matricákkal éppen erre a korhadásra figyelmeztetnek; ha a kocsiszekrényt nem festik le gyakran, vastagon, minden zegzugában – azokon a helyeken is, ahova a rohanó idegen be sem lát –, a rozsda egykettőre átüt. A szlovák klíma pedig igencsak kikezdi a bádogot. Képriportunk augusztus elején készült Komáromban.
