Naomi Tamura és Jinko Tagucsi Bazsó Angélával, a kézi birkanyírás harmadik helyezettjével (Fotó: Horváth Zsolt)
Vannak rendezvények, amelyeket az őseink szokásainak, hagyományainak a felidézése és továbbörökítése mellett arra találtak ki, hogy alkalmat biztosítsanak arra, hogy évente egyszer a rég nem látott barátok és ismerősök ismét találkozhassanak és jóféle ételek és itókák mellett felidézzék a szép emlékeket, vagy pedig kötetlen beszélgetéssel, barátkozással eltöltsenek egy kellemes napot. Minden tekintetben ezek közé tartozik a zentai birkanyíró és birkapörköltfőző fesztivál is, amelynek híre a jelek szerint eljutott a távoli Japánig is, mivel napilapunk munkatársát is alaposan meglepte a távol-keleti országban élő, rég nem látott barátnője, aki – mint ahogyan kiderült – a térség ismerőjeként használta ki az alkalmat, egy úgyszintén japán egyetemista lányt tanulmányi útján kalauzolva, hogy életében először ő is megtekintse az évről évre a zentai vásártéren megrendezendő népünnepélyt. Naomit és Jinkót pedig teljes mértékben lenyűgözte a Zentai Gazdakör által szervezett juhász-Woodstock, s alig győzték fényképezni a számukra teljesen ismeretlen és rendkívül érdekes hagyományt, amelyen az idén a borongós idő és a pravoszláv vallási ünnep ellenére is nagy volt a sürgés-forgás. Az idén tizenhetedik alkalommal megrendezett programon hat kézi és öt gépi nyíró méretkezett meg birkanyírásban. A kézi nyírók közül Párduc Krisztián bizonyult a legjobbnak, a gépi nyírásban pedig Csabai Zsolt érdemelte ki az első helyezést. A kisbelgrádi Balassa Rudolf vezette zsűri a versenyzők elbírálását illetőleg hét szempontot vett figyelembe: az állatoknak a ketrecből való kihozását, a lefektetését, a megnyírását, a gyapjú egyben maradását, összehajtását és a nyírási terület feltakarítását is pontozták.
Vásártéri „fodrászüzlet” (Fotó: Horváth Zsolt)
Ebédidő (Fotó: Horváth Zsolt)
Az össznépi kavalkádon természetesen bemutatkoztak a zentai és a környékbeli birkatenyésztők is. A 19 kiállító összesen 7 különböző fajta juhhal volt jelen a rendezvényen. A látogatók a hagyományos juhfajták mellett ritka fajokat is megcsodálhattak, például a padéi Sövényházi László holland törpejuhait, szomáli (szőrös) juhait és rackajuhait, a zentai Bezzeg Attila pedig sárgafejű juhokat is kiállított. Sövényházi a Zentai Gazdakör Nagydíját is kiérdemelte a kiállított jószágaiért.
Novák Károly, a Zentai Gazdakör juhász szakágának a vezetője elmondta, hogy Zenta község területén egyre kevesebben foglalkoznak juhtenyésztéssel, sokan kiöregedtek, a fiatalokat pedig nem érdekli az állattartás.
– Ez nem egy szakma, hanem életforma. Éjjel-nappal ott kell a birkával lenni, nincs újév, nincs karácsony, nincs húsvét. A birkának elsősorban a húsát értékesítik, a gyapjúért keveset fizetnek, csupán annyit, amennyit a nyírásért kell a tenyésztőnek fizetnie, 150–200 dinárt.
Vartus Szabolcstól, a Zentai Mezőgazdasági Szakszolgálat jószágtenyésztésért felelős szakmunkatársától megtudtuk, hogy térségünkben évek óta a württembergi merinó vezeti a népszerűségi listát, mivel egyaránt alkalmas félintenzív és benti tartásra is, ezt követi az ile de france francia húsmerinó, de elterjedőben van a suffolk angol juh is, amely kizárólag intenzív tartásra ajánlott, imitt-amott pedig német húsmerinót is tenyésztenek.
– A cigáját is tenyésztik, közülük a csókai cigáját ismerik el külön fajtaként, annak köszönhetően, hogy a csókai birtokon tenyésztették a legnagyobb számban. A birtok privatizálásával megszűnt ez az állomány, de a lelkes állattenyésztők belőlük vásároltak fel tenyészjószágokat. Így maradhatott meg e fajta.
Az idei fesztiválon is megrendezték a birkapörköltfőzők és pásztorétel-készítők megmérettetését, amelyre mintegy 100-an neveztek be.
