Vavyan Fable (Molnár Éva) szerint a lovaglás ugyanarról a tőről fakad, mint a szerelem, testek-lelkek közösítéséről szól, harmóniavarázs vagy szenvedélyes küzdelem is lehet belőle. Hogy mennyire igaza van a magyar írónőnek, annak minap jómagam is szemtanúja lehettem, a zentai Lipinszki Szuzannát szemlélve, ahogyan az egykori Csésztó szélén, varázslatos környezetben tanítványával foglalkozik. A huszonhét éves Szuzanna zentai szülők gyermekeként Ausztriában látta meg a napvilágot, és ott nevelkedett, de két évvel ezelőtt visszajött szülei hazájába, hogy egy Zenta közelében bérelt tanyán foglalkozzon lovasoktatással.
– Nyolcéves koromban ültem először lovon Magyarországon, és azóta „lóbolond” vagyok – jegyezte meg nevetve, s elmondta, hogy kicsikorában ő is járt lovaglásórákra, meg magyarországi lovastáborokban is részt vett. Tizenéves korától kezdve nyaranta járt osztrák és magyar lovardákba dolgozni. Lovakat ápolt és képzett, istállót takarított, díjugrató versenyeken is indult. Két éve lovasíjászattal foglalkozik, versenyeken vett részt.
– Amikor eljöttem ide, azt tapasztaltam, hogy errefelé nemigen népszerű a lovassport. Lovaskocsizással és ügetősporttal foglalkoznak inkább. Adán kezdtem oktatni, elkezdtem gyerekekkel is foglalkozni, és ekkor láttam, hogy ez a munka engem nagyon kitölt. Át tudom adni nemcsak tudásom, hanem a lovak iránti lelkesedésem is. Egy éve költöztem Zentára.
– Példát szeretnék mutatni az embereknek, hogy itt is lehet élni, és lehet azzal foglalkozni, amit szeretünk, sőt meg is lehet belőle élni. Az itthon maradásra akarom motiválni környezetemet.
Szuzanna egy lóval kezdte a foglalkozást, idővel háromra bővült az istálló, és egyre népszerűbbé vált a lovaglás.
– A felnőtt tanítványok száma is emelkedik, idén pedig az íjászedzés is megindult. Egyik lovamat most tanítom díjugratásra és lovasíjászatra, a következőkben e két sportot is népszerűsítem, de lehet, hogy a lovasterápiába is belevágok.
A lovakhoz suttogó hölgy beavatott abba, hogy a díjugratáshoz alkalmas lónak makkegészségesnek kell lennie, még véletlenül sem lehet sérült. A lovasíjászathoz pedig megbízható, nyugodt, egyenletes mozgású ló kell.
A Magyarországon és Nyugaton már elterjedt lovasterápiát Zentán és környéken még nem alkalmazzák. Szuzanna e téren együtt szeretne működni a zentai pedagógusokkal.
– A ló nyugtató hatással van az emberek lelkére. Amikor valaki felül a lóra, mindig mosolyogva száll le róla, és ez számomra a lovasoktatás egyik legszebb pillanata. Ezenkívül fizikailag a gerincre is nagyon jó hatással van, lovaglás során minden egyes izmunkat megmozgatjuk – magyarázta beszélgetőtársunk, és elmesélte azt is: a legelső, amit tanítványai megtanulnak az, hogy miként is bánjanak a lóval talajról, miképpen is kell csutakolni, kantározni és nyergelni a lovat. Csak utána ülnek fel rá, kezdetben csak lépésben köröznek a pályán.
– A lovas egyensúlyát különböző gyakorlatokkal fejlesztem. Egyszerre több mindenre kell figyelnie, magára is, a lóra is. A lovasnak állandóan figyelnie kell a lovát. Figyelnie kell a füleit, a lélegzését, minden mozdulatát. Megtanuljuk, mit kell abban az esetben tenni, ha megijed a ló vagy ideges. Mivel a lovat nem kézzel, hanem egész testünkkel irányítjuk, a lovasnak folyamatosan kell ügyelnie arra, hogyan helyezi el testsúlyát, hogyan állnak a kezei, a lábai. Nagyon fontos, hogy fizikailag és szellemileg harmóniába kerüljünk a lóval.
Szuzanna a jelenleginél több lovat szeretne tartani, egy tanya is kell neki, ahol a lovasiskolát működtetné, de terve, hogy oktatókat is képez. Komoly vállalkozást szeretne működtetni.
– Sokan örültek, hogy visszajöttem Zentára. Bátorítanak, én pedig lelkesítem őket, hogy foglalkozzanak lovaglással. Egyre többen keresnek fel, mert hallották másoktól, hogy nálam jól érezték magukat. Aki egyszer felül a lóra, az örök szerelmese lesz a lovaglásnak.
