A Duna Televízió kereskedelmi vezetőjeként, később marketingigazgatójaként is nagy figyelmet fordítottam a nézőkkel való közvetlenebb kapcsolattartásra. Mivel játékos emberek vagyunk, 1994 decemberében egy promóciós akciót eszeltem ki „Ajándékozzuk meg egymást” címmel. Ennek során megkértük a nézőinket, hogy írják meg kedvenc televízió műsorukat, s indokolják is választásukat. Motiváltuk is a levélírókat, a véleménynyilvánítók között ötven színes televíziót sorsoltunk ki. Ekkora sikerre azért nem számítottunk: a felkérésre négy kontinens 38 országából 145 ezer levél érkezett. A külhoni nézők postaköltségeinek mérséklésére, egyes országrészen belül, postafiókot is megadtunk, így Kolozsvár is szerepelt a listán. No, de haza is kellett hozni ezt a temérdek irományt, egy diplomáciai kocsival küldtek ki a kincses városba begyűjtésükre. A központi postahivatalból kicipeltük a három zsák küldeményt, bezsúfoltuk a kocsi csomagterébe, és elindultunk a határ felé. Nem voltunk egyedül, egy Dacia végig követett az úton. Borsnál félreállítottak – s mellesleg megkérdezték, nincs e nálunk levél. Mint említettem, a diplomáciai mentesség megilletett volna minket, de a félreállítás sokáig eltarthatott volna. Felajánlottam a fináncnak, hogy nyugodtan vizsgálja át a kocsit, amit meg is tett. Amikor felnyitotta a hátsó ajtót, mint egy Niagara-zuhatag ömlött ki lába elé az ötvenezer boríték. Meglepődött, s találomra elkezdte olvasgatni az irdatlan mennyiségű írást. Felmérte a feladatot, belenézett a diplomata útlevélbe, s erősen vakarta a fejét. Ekkor kedvesen rákacsintottam, hogy fogjon rögvest tollat, s akár televíziót is nyerhet. Szent Máté zordon utódja ekkor elmosolyodott, s intett, hogy menjünk utunkra.
A levelek feldolgozása újabb feladat elé állította a szervezőket, a számítógépes munka ráadásul elhúzódott. Mindez viszont megérte a fáradtságot, a szeretetteljes szavak megerősítették a Duna Televízióba vetett hitünket, s arra is választ kaptunk, mi is érdekli leginkább nézőinket.
A sorsolást, közjegyző jelenlétében, egy ünnepi műsorban végeztük el, s ezt követően már csak a készülékek eljuttatására koncentráltunk. A legtöbb nyertes természetesen erdélyi volt, a teherautónyi készüléket először a kolozsvári vámhivatalban kellett elvámoltatni. Már előre féltünk az újabb nehézségektől, de kellemesen csalódtunk, mivel mindenki igen segítőkésznek mutatkozott.
A nyerteseket a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermébe invitáltuk, ahol ünnepélyes keretek között adtuk át a televíziókat. Nagyot sóhajtottam, amikor az utolsó tévésdobozt is elvitték a boldog tulajdonosok.
