A férfiak mind halfőző zsenik

Bródi Sándor szerint a hal a férfiak külön kultusza, a szakácsnék vesződsége... A férfiak mind halfőző zsenik. „Tudniillik ami a paprikást illeti, amelynek fő törvényei ezek: Meg kell párolni jó sok vöröshagymát vízben zsír nélkül, de nem sárgára és nem végképp zsámiskára. Most következik a tengernyi paprika. Aztán maga a hal: éspedig kecsege sok legyen benne, aztán ponty, csuka, harcsa, tok, czigány és fehérhal. Hamar besózni és be a lábosba vagy bográcsba, hadd főjjön, buzogjon egy negyedóráig. A másik negyedórában már lassabban főhet. Legkésőbb háromnegyed óra alatt tálalni kell” – írta egykoron a magyar írólegenda, s ha élne, s jelen lett volna a múlt vasárnap Adán második alkalommal megrendezett Nemzetközi Tiszai Halnapon, Bródi nagy valószínűséggel mind a tíz ujját megnyalta volna egy-egy remekül sikerült halászlé vagy más, halból készült ételek megkóstolása után. Mert az írónak lett volna miből választania. Az  adai Rétisas Természetvédő Egyesület által, az idén is kiválóan megrendezett gasztronómiai népünnepélyen 189  Romániából, Szlovákiából, Ukrajnából, Magyarországról és Szerbiából érkezett csapat méretkezett meg egymással, illetve töltött el egy szép napot baráti társaságban az Adica Üdülőközpont területén. A csapatok között volt a Zenta, az én városom civil szervezet aktivistáinak a csapata is Branko Mataruga vezetésével, ők az idén is több ételkülönösséget készítettek. Az édességek mezőnyében egy, a tavacskán halat fogó horgász figurájával ékesített tortával rukkoltak elő, a sültek kategóriájában pedig egy hatalmas, töltött, sült csukát tálaltak fel, amivel a sültek kategóriájában a legjobbak voltak az adai versenyen, valamint apró törpeharcsákat is.

– Ezeket többféle módon sütöttük meg, van, amelyiket pálmaolajban, de van olyan, amit ki is rántottunk – ecsetelte  a főzőmester. A sültek kategóriájában a szintén zentai Stevan Vorgić lett a második. Ő egyébként a közelmúltban megrendezett moholi napokon is díjat nyert a halászlevével.

Vorgić úr népes társaságával vett részt az idei rendezvényen, s mint  napilapunknak elmondta, különösebben nem volt számára lényeges, hogy a díjazottak között legyen, s azt is hozzáfűzte, hogy a Tisza nagyon sokat jelent számára.

– Szoros szálak fűznek a Duna holtágainak és csatornáinak a közelében lévő Monostorszeghez is, de a Tisza egészen más. Igaz, hogy nincs annyi vad, mint Bácsmonostor környékén, de a Tisza nyugodt folyó, ezért az itt élő emberek is egészen másak, sokkal nyugodtabbak, s a tiszai hal is sokkal jobb a dunainál. Így a tiszai halból készült halászlevek is sokkal finomabbak – vallja Stevan Vorgić, a dunai és a tiszai halászlé közötti örökös vita elkerülése érdekében azonban még hozzáteszi:

– A jó halászléhez a legfontosabb az, ha jó társasággal készíted. A jó társaság mindenekfelett. Azt pedig, hogy én hogyan készítem a halászlét, ne kérdezd. Esélyed sincs arra, hogy eláruljam a teljes receptet –  mondta mosolyogva.

A  rendezvény vándorserlegét a csókai Pozsár Richárd vehette a kezébe, a fődíj aranyfokozatát a tiszaföldvári Soss Antal, az  ezüstöt a martonosi Fejős István, a bronzot pedig a karanclapujtői Ducik csapata érdemelte ki a zsűri szerint.

A halnap megnyitóján elsőként Tóth Sándor fő szervező, majd dr. Slobodan Puzović, a Tartományi Természetvédelmi Intézet igazgatóhelyettese szólt az egybegyűltekhez. Puzović beszédében azokat az erőfeszítéseket ecsetelte, amiket a tartomány tesz a természet, így a Tisza védelméért is. Ezek közül mindenekelőtt  a Tisza mente területi tervének az elkészítését emelte ki, amelyet nemrég fogadott el a vajdasági kormány. Ez az alapja az egész térség természetvédelmének és az itt lévő önkormányzatok fenntartható fejlődésének, ugyanakkor elég sok időt töltöttek el Ada környékén, és a tartományi, illetve a köztársasági kormánynak javasolták az Aranka folyó völgyének védetté nyilvánítását. Puzović egyben abbéli reményének is hangot adott, hogy az adaihoz hasonló rendezvényeknek köszönhetően az önkormányzatokkal, civil szervezetekkel és a lakossággal karöltve meg tudják védeni, és fejleszteni is tudják a természeti értékeinket.