Hercegszöllős nagy múltú település a Drávaszögben. A XVI. századi török adóösszeírások még városként emlegetik a reformáció egykori fellegvárát. Ezt igazolja a falu közepén lévő enyhe dombon épült ősrégi templom, amely már a XVI. században a reformátusok jelképe a térségben.
A hercegszöllősi templom kétségkívül a Drávaszög legrégibb építészeti műemléke. Tornyának alapjait minden valószínűség szerint még a rómaiak rakták le Kr. u. 300 körül. Ezt a feltételezést Baranyi Júlia, a Drávaszög leghitelesebb krónikása is megerősíti, amikor a Vízbe vesző nyomokon című könyvében (A római légiók Baranyában című fejezetében) arról ír, hogy: „A szöllősi református templom római castrum alapköveiből nőtt ki!” A római uralom alatt Hercegszöllőst állítólag Donationisnak nevezték.
A templom mai formája a XIX. század elején alakult ki, ugyanis 1803-ban újjáépítették. 36 évvel később, 1839-ben a szükségesé vált bővítését is elvégezték. 1856-ban pedig kőkerítéssel és díszes kapuval vették körül a templomot. Sajnos az idő vasfoga nem kímélte a műemléktemplomot, a XX. század második felében és a XXI. század elején aggasztó állapotba került. A második világháború pusztító döbbenete súlyos sebeket ejtett a zsinat templomán. Igen. A zsinat templomán. S itt, egy kissé el kell időznünk. 1976-ban ugyanis rendhagyó ünnepre készült Hercegszöllős. A hercegszöllősi Kánonok megalkotásának és törvénnyé emelésének 400. évfordulójára. (A kánon görög eredetű lain szó. A görögben mérőrúd, szabály, előírás: a latinban irányelv, törvény/A magyar református szóhasználat szerint: az egyház törvénykönyve).
A jeles évforduló résztvevői arra a zsinatra emlékeztek, amelyen 1576. augusztus 16-án és 14-én, a drávaszögi faluban, Hercegszöllősön, negyven református prédikátor részvételével olyan egyházi törvényeket, jogszabályokat hoztak, amelyek meghatározták a baranyai református magyarság hitelét és erkölcsi magatartását. A hercegszöllősi zsinat döntése nemcsak a baranyai, hanem a magyarországi törvényekre is nagy hatást gyakoroltak, és minden tekintetben elősegítették a reformáció erőteljesebb kibontakozását, megszilárdítását.
Kiss Géza kákicsi lelkész Ormányság című könyvében (Budapesten jelent meg 1937-ben) így írja le a Hercegszöllősön megtartott rendhagyó eseményt: „Van ennek a korszaknak egy Baranyához fűződő, nagy értékű, s a nemzeti irodalomtörténet alapjain is súlyt jelentő emléke: a Hercegszöllősi Kánonok, a baranyai reformátuság tételekben foglalt első nagy szabályozója 1576-ból. Ki szekéren, ki lóháton, ki gyalog legalább 80 kilométeres körzetből gyülekeztek Baranya papjai – Szerémség nagy része is akkor még Baranyához tartozott –, hogy a nagy ügyről tanácskozzanak. Ormányságból Besence és Zsen falu papjai voltak jelen. Nem lehet articulusait megindultság nélkül olvasni...” Azt akarják, hogy minden tanító (t.i. pap) ne csak prédikáljon, hanem a gyermekeket is az kereszténységnek fundamentumára tanítsa. „De nemcsak a korabeli krónikások ránk maradt feljegyzései őrzik a csaknem négy és fél évszázad előtti hercegszöllősi zsinat történéseit. Őrzi azt a falu közepén emelkedő dombon álló ősrégi templom, a zsinat temploma is.”
Hercegszöllősön, 1576 augusztusában a negyven prédikátort már a zsinat temploma, a reformáció csodálatos jelképe fogadta. A zsinat temploma akkor már teljes pompájában ott állt a falu központjában emelkedő dombon, s őrizte a falut, őrizte évszázadokon keresztül. Az idő vasfoga azonban nem kímélte a műemléktemplomot. Neves etnográfusunk, Lábadi Károly írta: „...a művészettörténeti, építészeti és elsősorban egyházi felbecsülhetetlen értékű templomot, ha semmi sem történik érdekében, újból pusztítani kezdi a hóvíz, az idő megszállás nélkül emészti.”
Ez azonban nem történt meg. Nem történt meg annak ellenére, hogy egyházi vonatkozásban Hercegszöllős hírnevét, rangját inkább csak a krónikások tartják számon, emlegetik, és különösen annak ellenére, hogy a református hívők száma vészesen megcsappant. 2003-ban megkezdődött a hercegszöllősi templom felújítása.
Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a legnehezebb és legválságosabb időszakban közös összefogással meg nem alkuvó határozottsággal újraálmodták a zsinat templomát. Először a templomtorony készült el, a tetejére felkerült a toronysisak. A tetőszerkezeten 2007-ben kezdtek el dolgozni. A következő esztendőben be is fejezték a felújítást.
S a zsinat temploma újra ott áll a falu közepén lévő dombon, és magasba ívelő tornyából a harangszó Isten hajlékába hívja a hívőket. Csendben, szomorúan írom le: a hívőket, akiknek a száma alig haladja meg a 70-et, akik kevesen, nagyon kevesen vannak. De vannak.
Befejezésül (nem először) Jékely Zoltán, A marosszentimrei templomban című versének néhány sorát idézem:
„Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat.”
