A bánáti Erzsébetlakon szlovákok, magyarok, bolgárok, szerbek, romák élnek. A többnemzetiségű közösség nemrég egy szibériai mongol családdal bővült. Nem is akármilyennel: Bulat Shagzhin, a családfő ugyanis, amellett, hogy füvesember, sámán is egy személyben.
– A kelet-szibériai Ulan-Ude városából érkeztünk, amely egy régi mongol város, de egyúttal a hunok városa is. A Bajkál-tó keleti partjának a központja, a hunok első birodalmának a fővárosa, Mode hun császárnak a székhelye volt. A vidéken élő burjátok rokonaiknak tartják a magyarokat és jómagam is elmondhatom, hogy magyar származású felmenőim vannak – mesélte Bulat, aki Moszkvában közgazdasági és programozói képesítést szerzett, aztán egy ideig az USA-ban is élt családjával. Most fordítói (orosz–angol) távmunkából, valamint gyógykészítmények eladásából tartja fenn a családját. Felmenői közül szinte mindenki gyógykezeléssel foglalkozott és öröklés nyomán lett sámán is.
Jól érzik magukat Erzsébetlakon (Kecskés István felvétele)
Elmondása szerint a sámán a szibériai sámánizmus központi alakja, a közösségnek egy olyan tagja, aki elődeitől átszármaztatott képességei által kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Magát tudatosan transzba tudja helyezni, de megváltoztatott tudatállapotában is ura tud maradni önmagának. Feladata jóslás, érintkezés az alsó és felső világgal, gyógyítás, valamint a közösség szellemi útmutatása, vezetése. A hagyományok, mesék, versek őrzője, továbbadója. A túlvilági utazás eszköze általában a sámándob. Ezt a sámáni feladatot jómaga is gyakorolta Oroszországban és az USA-ban is, de sámánként most egyelőre „szabadságra ment”.
Amikor az új lakhelyükről kellett dönteni, akkor az ingatlan ára mellett annak a környezetét is figyelembe vették. Így esett a választás a festői környezetű Erzsébetlakra, amely a Bega, a Tisza, az écskai halastavak és a Császár-tó természetvédelmi rezervátum ölelésében, hidak nélkül megközelíthetetlen volna. Amellett többnemzetiségű és még közel is van Újvidékhez és Belgrádhoz.
A család könnyen beilleszkedett. A felesége, Olga szerint nincsen nagy különbség a főzési szokásokban, hiszen ők is a húsos ételeket kedvelik. Nagyobbik lányuk, Svetlana elindult az iskolába, a kis Ailana pedig még élvezi az új otthonuk kényelmét.
Első szomszédasszonyuk, Gyuricsek Ilona csak jókat mesél a tavaly májusban odaköltözött családról. Faluhelyen a szomszédok nemcsak, hogy mindennap megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat, hanem, ha szükség van rá, akkor segítenek egymásnak.
– Kicsit szerbül, kicsit oroszul, de fontos, hogy szót tudunk érteni. Mindig szól, ha elmennek valahová. Amikor pedig építkezett, mi szomszédok is segítettünk neki – mesélte Babinszki Ferenc.
Erzsébetlakról az utóbbi néhány évben több százan költöztek el. A településnek jelenleg mintegy nyolcszáz lakosa van.
