A rokka használatát, a fonást ma már alig néhányan ismerik tájainkon. Ocsenás Erzsébet még a nagyszüleitől tanulta, és boldoggá teszi, ha bárkit is érdekel ez a munka
Perdült a mezőkövesdi matyó szoknya és gatya a tánc lendületére
A rendezvényen részt vevő csapatok képviselői az ünnepélyes bevonulás után feltűzték a házigazda Testvériség Művelődési Egyesület zászlórúdjára a szalagjaikat. A színpadon előtérben a Prélót és Bajsát szimbolizáló kiskakas
Díszes viseletben emelte a Préló színvonalát a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ Rezeda asszonykórusa, amely a rendezvény jelképévé vált papírkemence előtt fényképezkedett
Mielőtt a nagyiratosiak megnyerték volna a kukorica-pattogtatás versenyszámot, az első adag kukoricaszem teljesen kipotyogott a nagy lyukú rostából
A szigorú zsűrielnök, Vuletin Milivoj árgus szemekkel figyeli, hogy minden rendben menjen
A hétköznapok kihívásait feledtető, ünnepi hangulatban telt az idei Préló, a bajsai helyi közösség és a civil szervezetek közös szervezésében lezajlott, több községbeli, környékbeli, magyarországi és egy Arad melletti hagyományőrző egyesület részvételével megrendezett esemény.
A műszaki kütyükkel, a digitalizált hétköznapok rohanásában megélt, út menti színes hulladékkal tarkított mai valóságban úgy tűnhet, hogy több száz éve volt az, hogy a szomszédok, barátok és rokonok együtt, egymást támogatva igyekeztek megélni, túlélni a tél nyomasztó zimankóját. Ezekből az emlékkockákból állították össze a Préló esszenciáját a bajsaiak, és éltették 15. alkalommal is. A Testvériség-egység Általános Iskola tornatermében a megnyitón Lackovics Károly, Bajsa tanácselnöke köszöntette a vendégeket magyar, szerb és szlovák nyelven, a találkozó szellemiségét szimbolizáló fáklya lángját pedig Pásztor István, a tartományi parlament és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke lobbantotta fel. A vendégek, illetve a versenybe is szálló 11 művelődési szervezet tagsága elfogyasztotta a hagyományos reggelit, majd ügyességi versenyek és színvonalas művelődési program kezdődött a színpadon. Öt versenyszámban bizonyíthatták rátermettségüket a csapatok, elsőként a kukorica-morzsolás hozta izgalomba a prélózókat, amit lazán, nagyot alkotva, a nagyiratosi csapat nyert meg. Nagy Melindától, a Forray Népdalkör vezetőjétől megtudhattuk a győzelem titkát is, mégpedig hogy az Arad melletti faluból érkező, a morzsolásban résztvevő versenyzők ma is állattenyésztéssel foglalkoznak, tudják a módját annak, hogyan szabaduljon meg minél előbb a csutka a szemektől.
– Csapatunk 18 fővel érkezett, minket a vidámság szeretete, a temperamentumunk jellemez, szeretünk szórakozni, és mindezek mellett a legfőbb célunk a hagyományaink jókedvű ápolása. Sokszor van rá példa, hogy összegyűlünk próbálni, de az a vége, hogy kibeszéljük egymás problémáit, és megkönnyebbülve térünk haza – mesélte mosolyogva a népdalkör vezetője, akitől Nagyiratos iránt is érdeklődtünk.
– A falunk egy határ menti település csaknem 2000 fővel, ahol már sajnos kisebbségbe szorult a magyar lakosság. Valamikor a román lakosság is ismerte a magyar nyelvet, de ma már kevésbé. A vegyes házasságok, az erős betelepítés megtette a maga hatását, a fiatalok pedig, mint ahogy valamennyi Kárpát-medencei faluban, zömében a várost és főleg a külföldi életet választják. A népdalkörünk egyébként 2012-ben alakult meg, és hihetetlen pozitív energiákat ébresztett fel a falunk lakosságában, aminek köszönhetően hosszú évek után egy tettre kész magyar polgármester került Nagyiratos élére – nyilatkozta az Arad környéki vidám csapat vezetője. És hogy hogy lesznek az utolsókból az elsők, azt tökéletesen bizonyították a nagyiratosiak, hiszen a következő versenyszámot, a rostában történő kukorica-pattogtatást megnyerték. Az úgy történt, hogy a nagy lyukú rostájukból első nekirugaszkodásra mind a tűzbe potyogtak a szemek, amin jól kikacagta magát a népdalkör jelen levő tagsága. Azonban az újabb esély és egy „pattogtatás-barát rosta” meghozta a győzelmet. Az eredetileg csigatészta készítéseként meghirdetett számban a lendület és az izgalom uralkodott, ezért inkább hízott kacsa gégéjére hasonlító, vastag falú tészták születtek. A versenyszámban a topolyai Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat csapata vehette át a legügyesebbnek járó elismerést. Bajsán kiderült, hogy a kúlai Népkör küldöttsége a legfürgébb és legügyesebb, hiszen a gombvarrásban győzedelmeskedtek. Közismert szólásunkat, miszerint „Nem a ruha teszi az embert”, a Nógrád megyei Tarról érkezett Zagyva Annamária és Zagyva Vilmos cáfolta meg. A mezőkövesdi matyó viselet hihetetlen tartást kölcsönző kisugárzásával világítottak rá arra Bajsán, hogy mekkora ereje van egy-egy tájegység magyar népviseletének. A Kontyvirág Hagyományőrző Egyesület táncosait mint a legszebb népviseletben megjelenő résztvevőket díjazták. A szervezők az idei Prélót a farsang jegyében hirdették meg, ezért álarcokat kértek a résztvevőktől. Ezúttal a helyi civil szervezeteket tömörítő csoport győzedelmeskedett. A legókocka és a „Monster higt” játékok, no meg a folytonos telefonnyomkodás után a gyermekekkel meg kell ismertetni dédszüleik, nagyszüleik játékait. A csutkavár ma már retró játéknak számít, mégis a legjobb módja annak, hogy utódaink kicsit visszataláljanak a gyökerekhez. A 7. osztályos Majtán Noémi mutatta meg legügyesebben, hogy a „mai gyerekek” is tudnak misztikával bélelt tornyot építeni. A Préló mintegy 6 órája egy szempillantás alatt elillant, a résztvevő azzal a reménnyel távoztak, hogy a jövőnk mégsem olyan sötét, ha megtelhet egy tornaterem a régmúlt világ kincseit őrzőkkel és ismerőkkel.
