„Világvége hangulat leng be mindent”

Európa háborúban áll a koronavírus-járvánnyal szemben, mégis országonként változóak az intézkedések. Amíg nálunk délután öt órától reggel öt óráig kijárási tilalom van, vannak olyan államok, ahol nem ennyire szigorúak a rendeletek. Írásunkban hat külföldön dolgozó zentai születésű személyt kérdeztünk meg, hogy ott, ahol jelenleg élnek, miképpen tekintenek a tomboló világjárványra.

Turković Igor, biológus és vegyész huzamosabb ideje Münchenben él, azzal, hogy egy térdműtét miatt 4 napja egy kórház vendégszeretét élvezi. A klinikán, ahol kezelték mindenki maszkot visel, s nincs látogatás.
– Biztonságiak nézik bejöhetsz-e vagy sem. Mindenkinek mérik a testhőmérsékletét – mesélte Igor. S hozzáfűzte, hogy mindenki gyorsabban közlekedik a folyosón, még a műtétek számát is lecsökkentették. Ugyanakkor rengeteg szerb nővér és orvos dolgozik. A kórházban van még szabad hely, így ő egymaga van egy négyágyas szobában.
– Sahra Wagenknecht, baloldali politikus szerint egy ampula propofol 1 euró helyett, most 20 euróba kerül – jegyezte meg Igor, s elmondta, hogy ezt a gyógyszert, akkor használják amikor valakit lélegeztetőgépre tesznek, a piacon pedig gyorsan fogy az etanol.

Csicsai Szabó Ildikó férjével és gyermekeivel úgyszintén Bajorországban él. Nyolcadik napja nincs iskola és óvoda. – A tananyagot a másodikos lányom minden nap e-mailben kapja. A nagyobb lányom kilencedikes, neki a matematikát üzenetben, a többit pedig videón küldi az osztályfőnök. Az emberek fegyelmezettek, s igyekeznek minden intézkedést betartani – ecsetelte, majd hozzéfűzte, hogy arra is ügyelnek, hogy egy családból lehetőleg csak egy személy menjen bevásárolni. De dolgozni menni kell – már amelyik munkahely még nyitva van – azzal, hogy a munkaadók igazolást adtak erről. Ugyanakkor ott is sok üzletet bezártak, csak az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak vannak nyitva.
– Sétálni, sportolni és kutyát sétáltatni lehet, de azt is legjobb ha egyedül, vagy legfeljebb egy családtaggal tesszük. Olyan területen ajánlatos, amely a szabad vagy erdős. Nekünk ezzel nincs gondunk, mivel faluban lakunk. Nagyvárosban már nem ilyen egyszerű. Vásárolni ma volt a férjem, egy hétre előre bevásárolt. A bevásárlóközpontokban minden van, csak a választék nem akkora, mint régebben – mesélte Ildikó, s hozzátette, hogy maszkot sem viselnek az emberek.
Beszélgetőtársunk szerint annak ellenére, hogy alig egy hete kezdődtek a szigorítások, a hétköznapjaik nehezebbek. Nagyon nehéz, hogy nincs iskola, s ezért nehéz lekötni a kisebb gyermekük figyelmét, mivel régebben egész nap a barátnőjével játszott, s a nagyobbik lány sem jár már be a városba barátnőihez, nézelődni vagy bevásárolni, s az egész helyzet unalmas számukra.
– Lelkileg a legnehezebb elviselni az egészet, mivel szerettünk volna húsvétra hazautazni, de nem tehetjük meg. Bizonytalan, hogy mikor látogathatunk haza – jegyezte meg végül Ildikó, aki a háztartást vezeti, a férje pedig az élelmiszeriparban dolgozik.

Laki Ákost, Hollandiában élő zentai dzsesszzenészt különösebben nem kell bemutatni az olvasóinknak, mivel napilapunkban a nemzetközi zene nagykövettel többször jelent már meg interjú. Ákos az elmúlt időszakban egy óceánjárón koncertezve járta be a nagyvilágot, a koronavírus-járvány miatt viszont most se a hajón, sem pedig a szárazföldön nincsen fellépése, ezért elmondása szerint Rotterdamban, semmittevéssel tölti hétköznapjait.
– Itt azt mondják el kell kapni a vírust, és ezt kollektív immunerősítésnek nevezik. Össze-vissza beszél mindenki. El kell kapni? Hát akkor nem halálos?

Vele szemben az Angliában élő Papdancsó Tünde sokkal sötétebb képet festett le napilapunknak.
Milton Keysben, egy egészségügyi intézmény felelős igazgatójaként dolgozik, már másfél hónappal ezelőtt megjegyezte, hogy nagy baj lehet az egészből, s el kellene gondolkodniuk, hogy mit is csináljanak.
– Akkor egy az egyben kinevettek és megkérdezték, hogy mitől félek? – mesélte a zentai születésű nő, s hozzáfűzte, hogy ahogyan most sem, akkor sem félt, viszont elsőként látta, hogy minek is néznek majd elébe, mert az egészségügyben kint is munkaerőhiány van, az ápolásra szoruló betegek viszont nagyon sokan vannak.
Tünde szerint az angol kormány sem mérte fel jól a helyzet súlyosságát, az emberek jó része pedig néhány nappal ezelőtt, legfeljebb egy hete kezdett el gondolkodni azon, hogy mi is lesz. E mellett bepánikoltak és minden létező dolgot felvásároltak.

– Nincs orvosság, nincs kenyér, nem lehet kapni tejet, húst, tisztítószereket, a toalettpapírról ne is beszéljek. Egy bevásárlás úgy néz ki, hogy elmész az egyik boltba, a másikba, és ha szerencsés vagy, hazajöttél egy üveg tejjel. Hétfőtől az iskolákat is bezártak, és rengetegen elveszítették a munkahelyüket. Az állam megoldást próbál találni a gazadaság túlélésére, de sokan komolytalanul viszonyulnak a helyzethez, a szabadban kinn lófrálnak és piknikeznek, közben a betegségben naponta 50–60-an halnak meg. Becslések szerint 80–100 ezer fertőzött van.

Tünde a munkája miatt, sok dolgot nyílvánosan nem mondhat el, de megjegyezte, hogy nagyon nagy a baj, s az egészet nagyon komolyan kellene venni.
Tünde szerint Anglia nagyon rosszul állt a dologhoz, ugyanis az volt a céljuk, hogy hagyják az emberek 60–80 százalékát megfertőződni, hogy immunnissá váljanak, csakhogy a halálozási ráta szinte magasabb, mint a gyógyulási.
– Valahogy, olyan világvége hangulat leng be mindent – jegyezte meg végül Tünde. Az országban egyébként pont a beszélgetés szünetelésének a napján vezették be, az egyelőre három hétre szóló kijárási tilalmat.

Mucsi Attila, képzőművész a párjával egy héttel ezelőtt érkezett Angliából a görögországi Krétára. Egy kis közösség részei lettek, akik nem aggódnak túlságosan.– A görög kormány szigorú szabályokat hozott. Teljes határzárat rendelt el, sőt a kontinensről tilos a szigetekre utazni. A kijárási tilalom is életbe lépett, bár sportolni ki lehet járni, azaz a természetben szabadon lehet túrázni. Az utolsó pillanatban értünk ide, és sikerült bezárnunk magunkat egy csodás szigetre. Kezdetnek nem rossz, de ügyelnünk kell, hogy másfél méteres távolságot tartsunk, miközben elhagyatott hegyi ösvényeken sétáltunk. Ami nyomasztó a járvánnyal kapcsolatban, hogy kevés szó esik a kutatásokról, az eddigi eredményekről és mindenki rögeszmésen számháborúzik. Remélem, hogy néhány hónap múlva rendeződnek a dolgok – mondta Attila.

Lakatos Ildikó, Lilly zentai születésű sürgősségi főnővér Kanadában, Calgaryban. Európától egy héttel vannak lemaradva a megbetegedések számát illetően.

– Szerencsére itt még hideg van és az emberek nem kószálnak össze-vissza. Az országhatárt itt is lezárták, az Egyesült Államok és Kanada között csak az áruellátás működik. Az éttermek, a vendéglők és a rekreációs termek zárva vannak,azzal, hogy ételt elvitelre lehet rendelni. Ugyanakkor nincs kijárási tilalom, csak távolságtartást rendelték el, de amikor a triász asztalnál velem beszélnek, akkor leveszik a maszkot és arcomba köhögnek.

Az emberek betartják az előírásokat, s március 12-e óta 14 napos karanténbe kell vonulniuk a hazatérőknek. Március a téli szabadságok időszaka, így most rengetegen tértek haza. A toalettpapír vásárlási lázon már a kanadiak is túl vannak, és a boltokban kapható minden, de egyes termékekből egyszerre csak egy-két darabot vásárolhatnak. A fertőzöttek száma itt is napról-napra nő, az autógyárak pedig lassan átállnak a lélegeztetőgépek, a sörgyárak pedig a kézi fertőtlenítők gyártására. Nővérként védőfelszerelésben dolgozom és dupla triász van. Az előtriászon kiszúrjuk az emberkeket, és csak a sürgős eseteket látjuk el.

Ildikóék 5–6 hét múlva várják a járvány tetőzését. A 14 napig karanténba küldöteken az állam segít, megkapjá a fizetésüket. Tizenöt hétig munkanélküli segély is jár azoknak, akik elveszítik a munkhelyüket. A betegek számának a növekedésével, állami és megyei szinten is várhatóak további szigorítások. Ugyanakkor egy-két virológiai gyógyszert is kifejlesztettek, amit jó eredményekkel alkalmaznak a betegeknél, de a neheze itt is csak ezután következik.