Ha Örményország, akkor konyak

Ողջույն Hունգարական խոսքի ընթերցողներին! (e: Voghjuyn Hungarakan khosk’i ynt’erts’voghnerin) – így írják és ejtik örményül az Üdvözlet a Magyar Szó olvasóinak-ot. Valószínűleg soha sem fognak összefutni ezzel a mondattal sem Önök, sem az örmények, de ha esetleg mégis, jó, ha tudják mit is jelent.
Én legelőször Grúziában találkoztam nem latin-, cirill- és görög betűs írásmóddal, pár nappal később pedig már egy másik abc, az örmény betűivel ismerkedtem. Az 1600 éves abc a föníciai, a szír, különböző törzsi és ősi jelek egyvelege. Hogy még bonyolultabb legyen, az örmény nyelvnek két nyelvjárása is van. Ugyanazt az írást használják, de máshogy ejtik a betűket a harmad Magyarországnyi köztársaság keleti, és máshogy a nyugati végén.
A Krisztus kereszthalála utáni évtizedben Júdás és Bertalan apostolok térítettek a mai Örményország területén. Ők alapították meg az örmény egyházat, amelyet aztán évszázadokon át pátriárkák irányítottak. 301-ben, a világtörténelemben elsőként Örményország tette meg államvallássá a kereszténységet. A mai nevén Örmény apostoli egyház a római katolikus és a keleti ortodox egyházak egyfajta keveréke. A liturgiákon megfigyelhetők egyes katolikus vonások, de számomra inkább ortodoxra hasonlított. Földrajzi fekvése miatt az örmények hazája a történelem folyamán szinte mindig két nagyhatalom és ezzel párhuzamosan két világvallás között feküdt. Kezdetben a római és a perzsa birodalom civakodott a terület irányítása felett. Hogy ne nagyon mélyedjünk bele az örmény történelembe, maradjunk annyiban, hogy a következő ezer évben különböző kalifátusok, fejedelemségek, hercegségek, törzsek, dinasztiák, sahok, kánok és királyságok uralkodtak az örmény nép felett. Aztán jöttek az oszmán szultán véreskezű seregei és több tízezer örményt mészároltak le. Utódaik, a törökök 1915 és 1917 között végrehajtották a történelem első
megtervezett genocídiumát, az örmény népirtást. A modern kori történelem eddigi legnagyobb, de a XX. század minden bizonnyal legvéresebb népirtásába török források szerint 200-300 ezren vesztek oda, de a független történészek ezeknek a számoknak a háromszorosával számolnak. A szovjet birodalom szétesése után az ország ismét független lett. Ekkor pedig elkezdett rajta civakodni Európa és Ázsia, azaz az Unió és az oroszok, amire Azerbajdzsán rátett még egy lapáttal, a Hegyi-Karabah régió körüli fegyveres konfliktussal. Ezek után nem csoda, hogy a ma élő tízmillió örmény kétharmada a diaszpórában él… A fent említettek miatt Örményország határai zárva vannak Törökország és Azerbajdzsán felé. Az országba jutni szárazföldön csak Iránon és Grúzián keresztül lehet. A kőolaj és a földgáz is erre ér be az országba, mert a szomszédoktól eltérően, Örményországban furcsa mód nincs kőolaj- és gázkitermelés. Fő kiviteli cikkek a kézzel szőtt szőnyegek, a konyak, az aranyékszerek, a gyapot, a dohány, a citrusfélék, a vas, az ércek és az ásványi kincsek. Az ország körülbelül egyenlő arányban kereskedik Oroszországgal, Kínával és Németországgal.
Az örmény mesterek sajátságos építészete messze földön híres, de a kódexfestők és a szőnyegszövők is hosszú évszázadokon át öregbítették e kedves nép hírét. Az örmény építészet legszebb alkotásai az első millenium körül keletkeztek. Számos oktogon alakú kis kápolna nőtt ki ez idő tájt a kietlen örmény sztyeppén. Az akkori örmény királyság fővárosát, Anit az ezeregy templom városának nevezték. Legszebb temploma, az akdamári Szent kereszt-templom a mai Törökország területén lévő Van-tó egyik szigetén épült a kilencszázas évek elején. A tó számos szigetén állt egy-egy monostor, de ezek többségét az oszmánok később lerombolták. A templomokban, amelyek túlélték a szultánok seregeit, fennmaradtak a tágabb környék legszebb korabeli bibliai jelenetei. Egy helyi legenda szerint ezen a vidéken tenyésztették ki az örmények a Van macskát, az egyetlen macskafajt, amely nem fél a víztől. Az örmény építészettel párhuzamosan a kódexmásolás is virágkorát élte akkor és ott. Kódexfestő iskolák jöttek létre birodalom-szerte. A kódexek rajzai egy fajta kiegészítői voltak a kolostorok világának. A vallási tartalmú könyvek egy-egy lapján akár tíz színes illusztráció is volt. Ahogy akkoriban vélték: a templomok szobrai és mozaikjai kicsiben.
E kis nép több ezer tagja örökre beírta nevét a világ valamely történelemkönyvébe. Nemzetközileg elismert tudósok, sportolók, énekesek, művészek, feltalálók születtek örmény családokban. A teljesség igénye nélkül, íme néhány közülük: Alain Prost, négyszeres Formula–1-es világbajnok; Andre Agassi, nyolcszoros Grand Slam-győztes teniszező; Aram Hacsaturján zeneszerző; Calouste Gulbenkian, a Shell megalapítója; Cher amerikai popénekesnő; Garri Kaszparov sakkvilágbajnok; Hovannes Adamian, az első színes televízió készítője; a Kardashian nővérek; Luther George Simjian, az ATM és a repülésszimulátor megalkotója; Raymond Damadian, az MRI feltalálója; Szergej Lavrov, az Oroszországi Föderáció külügyminisztere. Az örmény származású magyarok közül a legtöbbre vitte Agárdy Gábor, a Nemzet Színésze; Benkő Dániel lantművész; Csiky Gergely író; Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi vértanúk; Szálasi Ferenc miniszterelnök és több tucat világhírnevű magyar gyógyszerész.

Végezetül: ha Örményország, akkor konyak. Vagyis brandy. A konyak francia unikum, csak a Cognac régióban készült párlatot szabad konyaknak nevezni, az összes többi konyak brandy. Ezek közül pedig a leghíresebb az örmény. Az örmény „konyak” története 1880 körül kezdődött egy pincében valahol a mai Jereván környékén. A pincéből mára gyár lett, amely Örményország gazdaságának egy jelentős szeletét adja. A brandyt érlelési ideje alapján rendszerezik, de annál értékesebb, minél többféle párlatból érlelődik össze. A legminőségtelenebb brandy mindössze ötéves, és csak néhány desztillálás eredménye. Ezek az Entir és az Ani brandy család tagjai, áruk néhány tíz euró palackonként. A paletta másik végén az ö csillagos Kilikia család százéves szeszei vannak 20-25 féle párlatból összeállítva. Száz euró alatt még a feketepiacon sem lehet hozzájutni egy félliteres üveghez. A jereváni gyár pincéiben tárlatok mutatják be a brandykészítés egy évszázadát. Természetesen felár ellenében kóstolni is lehet. Szóbeszéd szerint magas rangú vendégek a gyárlátogatás alkalmával – egy brandys reklámfotóért cserébe – annyi liter szeszt kaptak ajándékba, ahány kilósak voltak. Ez a hagyomány Boris Jelcin elnök látogatása után szűnt meg. Winston Churchill viszont élete végéig naponta meghúzta a brandys üveget. Ezzel ő lett e márka nagykövete, de mindenki a szivarjáról emlékezik rá. Ez azonban cseppet sem csorbít az örmény brandy márkanéven, hiszen csaknem másfél évszázada viszi a sok-sok megpróbáltatást átélt örmények hírét a gazdag elit asztalára.