Májustól szeptemberig tekinthető meg az a különleges rezervátum, amely Beška közelében van, mintegy félórányi járásra motorcsónakkal. Ez a Kerekedi-sziget vagy szerbül Krćedinska ada. Aki ide szeretne ellátogatni, be kell jelentkeznie, és legalább húsz fős csoportot fogadnak.
Védett faj: a magyar szürke marha
A Duna vize kiváló
A szigetre csónakkal lehet átjutni
Mile pásztor a kedvenc csacsijával
Tehenek, gyöngytyúkok
A legszebb pillanat a csacsisimogatás: Teodora Paškov, a beškai Grulović Testvérek Általános Iskola ötödikese és Mihajlo Ćuruvija, az újvidéki Žarko Zrenjanin Általános Iskola másodikos tanulója
A béke oázisa
Aki idelátogat fánkot is kap
Kabol (Kovilj) 6 kilométernyire van a Kerekedi-szigettől, és össze van kötve szárazfölddel – közli velünk a kaboli Dejan Jakšić, aki egyetemista, jogot tanul, gyerekkora óta ide jár, barátkozik az állatokkal, az utóbbi években pedig bevárja a bejelentett vendégeket.
– Miért nevezik a helyet adának, Krčedinska adának, ha össze van kötve a szárazfölddel? – kérdezem.
– Azért, mert olyan, mint a sziget. Ha magas a Duna vízállása, akkor a víz körülveszi, mint a szigetet. Most alacsony a vízállás, s ez a szakasz, amelyen traktorral átjárunk, nagyon sekély. Különben nem fogadunk sok embert ide, a kaboli–péterváradi rét különleges rezervátumába, amelynek háromlépcsős védelme van. A rezervátum ötven százaléka áll harmadik lépcsős/fokú védelem alatt, ami engedélyezi az ember aktivitását. Itt közlekedhet traktor, lehet fát ültetni és kivágni, sátorozni. A rezervátum negyven százaléka másodfokú védelem alatt áll: az ember építkezhet, de kizárólag természetes anyagból vagy például hordozható konténert állíthat. A rezervátum tíz százaléka, a fák mögötti terület, ahová ember nem léphet be, első fokú védelem alatt áll. Érintetlen övezet, s annak is kell maradnia.
A turistáknak megmutatjuk az állatokat, amelyek a természet törvényei szerint élnek. Évekkel ezelőtt, amikor az állattenyésztők idehozták őket, még háziállatok voltak, majd utódaikból vadak lettek.
– Tehát ez egy ötcsillagos szálloda a számukra.
– Igen, az ökoturisták és az állatok számára – mondta mosolyogva Dejan. – Itt él szamár, ló, mangalicasertés, magyar szürkemarha, juh, szarvasmarha, kakas, tyúk, pulyka, valamint a szakemberek szerint mintegy173 madárfaj.
Aki ide beteszi a lábát, azt tapasztalja, hogy valóban különleges vidék, a természetes rezervátumok gyöngyszeme. A négylevelű lóhere Európa-szerte védelem alatt áll, és itt rengeteg van belőle. Háromlevelűt találni művészet!
A Kerekedi-szigeten mintegy száz ló él szabadon, a természet törvényei szerint. Az ember csak akkor közeledik feléjük, amikor valamelyik állat megellik vagy megbetegszik. Tavaly egy belefordult a csatornába, s több embernek kellett segíteni, talpra állításában.
– Mit tesznek, ha magas a Duna vízállása, amikor a szigetet is elönti a víz?
– Többször megfordulunk komppal, s az összes lovat elszállítjuk Kabolba, Gardinovciba, Titelre, a gazdák istállóiba. Amikor kedvező a vízállás, a rét ismét alkalmassá válik legelésre, és az állatokat visszahozzuk. 2006-ban a Duna magas vízállása miatt intézkednünk kellett, az utóbbi években azonban nem volt erre szükség. Télen ezeknek a területeknek a legnagyobb része hó és jég alá kerül. Akkor élelmet hozunk és etetjük az állatokat.
Egyes lovak összekötött lába láttán Dejan megmagyarázza, hogy ezek a főkolomposok, lázítják a többieket.
– Nem akarjuk, hogy táplálékkeresés végett meginduljanak Kabol (Kovilj), Gardinovci és Kereked (Krčedin) felé, és a falvakban megdézsmálják a kukoricát. Kerítések emelése helyett rövid időre összekötöttük a „vezér” lábát, s így követnie kell a többit, de lassúbb tempóban, mint szeretné.
Itt 600 nagyobb jószág legel, szarvasmarha, ló, szamár... Nem mindegyik a kaboli származású Milenko (Mile) Plavšićé, ő azonban 2000 óta mindennap itt van – sőt olykor itt is alszik –, hogy a mintegy tíz kerekedi, beškai, kaboli gazda jószágának lelkiismeretesen a gondját viselje. Amikor van elegendő csapadék, akkor az állatok boldogan legelnek. Kánikulában, az idei szárazságban viszont tönkre legelték a szigetet, nincs sem fű, sem kövér giliszta. A szamár igénytelen állat, a rossz feltételeket is elviseli, a marhát, a lovat és a többi állatot azonban etetni kell. Mile ezt minden este lelkiismeretesen elvégzi, ezért olyan szelíd a koca és a malackái is.
– Minden állat a kedvencem, de vannak külön kedvenceim is: Magarica Marica, a legidősebb szamár, Kobila Janja, meg két-három magyar szürke marha.
A szamártej jó, kis mennyiségben, kúraszerűen fogyasztva jótékonyan hat az asztma, bronhitisz és más megbetegedésekre – mondja Mile. – A turisták közül sokan vásárolják néhány hónapos gyerekek számára is.
Jó itt lenni. A kék eget nézni, nyugodt emberekkel beszélgetni, csacsit simogatni… Minden azt sugallja: ember, állj meg egy kicsit, itt az idő régóta megállt! Őrizd a természetet és gazdagságát, mert annak te is része vagy!
Tekintsék meg a cikkhez tartozó további felvételeket itt: https://www.magyarszo.rs/hu/3472/galleria/171010/No%C3%A9-b%C3%A1rk%C3%A1ja-a-Dun%C3%A1n.htm
