Az ukrajnai háború elterelte róla a figyelmet. De ő maradt. Már azt hittük, véget ér a koronavírus-járvány. És akkor, mint derült égből a villámcsapás, beköszöntött néhány államban az ötödik hullám. Most akkor hogy is állunk ezzel a hívatlan vendéggel? Vége lesz, vagy bele kell törődnünk, hogy meg kell tanulni vele élni, mint a náthával?
Már becsapott bennünket! Azt hittük, végre megszűnik, mint általában a járványok, amik kidühöngik magukat és utána távoznak, hogy egy idő múlva visszatérjenek, mint aki el sem ment. Most is az történt, hogy egyre csökkent az új fertőzöttek száma, a halálesetek száma is mérséklődött, az országok egymás után jelentették be, hogy visszavonják azokat a megszorító intézkedéseket, amelyekkel a járvány terjedését akarták megakadályozni.
Jöttek a kormányok intézkedései. Már jelezték, hogy Afrikában lejárt a járvány, a Csendes-óceán térségében csökkent a feszültség. Franciaországban visszavonták az intézkedést, hogy zárt helyiségben maszkot kell viselni. Szlovákia a védekezés intézkedéseinek fokozatos visszavonása mellett döntött. Olaszországban bejelentették, hogy március 31-ével minden intézkedés megszűnik. Hollandia visszavont egy csomó megszorítást. Nagy-Britanniában töröltek több intézkedést, sőt bejelentették, hogy a betegnek nem kell karanténba vonulnia. Görögország megszüntette a maszkviselés kötelezettségét. Ausztrália ismét beengedte a külföldi turistákat stb.
És akkor egyszerre jött a meglepetés: Franciaországot egyszer csak megrohanta az ötödik hullám, napi 42 600 új fertőzöttel. Méghozzá a veszélyesebb vírus, a Delta változat, amikor már amúgy is 138 ezer halottja volt. Amikor ez Ausztriában is bekövetkezett, nyilvánvalóvá vált, hogy még messze, ki tudja hol van a járvány vége.
Ez a kegyetlen igazság újraindította azokat a vitákat, amelyeket már befejezettnek hittünk. Egyszerre megjelent két új tanulmány is a vírus eredetéről. Mindkettő felmenti a vád alól a vuhani intézetet és azt állítja, a járvány a vuhani piacról indult el. (A denevéreken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a denevérek 300 fajta vírust hordoznak, megeshet hát, hogy ezt is ők vitték át az emberekre ott, ahol a denevéreledel.) Bizonyítéknak vették, hogy ezen a piacon a kutatócsoport egyik tagja is megfertőzödött.
Lassan érlelődik meg azonban annak tudata, hogy a járvány esetleg azért terjedhetett el ilyen gyorsan, mert több forrásból ered. (Megállapították, hogy a következő két góc India és Irán volt, tehát két olyan ország, amely kevésbé célja a kínai „inváziónak”, sőt kevésbé lehet kiindulópontja a járvány terjedésének.)
Még lassabban jutnak el oda, hogy az ember az oka mindennek. Mondjuk azzal, hogy elszennyezi a Földet, és nem tudni, hogy ez milyen zűrzavart idéz elő a vírusok világában. (Már említettük, hogy van belőlük legalább 300, és ki tudja, hol milyen formában élnek itt közöttünk, milyen változások történhetnek közöttük.)
Azt viszont tudjuk, hogy az ember beszennyezi a Földet a műanyagok tömkelegének előállításával. Tudjuk, hogy 1950 óta ötvenszeresére (!) nőtt a műanyagok használata, és 2050-ig háromszorozódik. És azt is, hogy az ember eddig 358 ezer fajta műanyaggal árasztotta el világunkat, a Mont Everest csúcsától az óceánok mélységéig. (Ide tartozik az iparban használt anyagoktól a rovarirtó szereken át az antibiotikumig minden, ami emberi termék.) És biztosan tudjuk, hogy a rovarirtók megölik azokat a rovarokat is, amelyeknek az a „dolga”, hogy tisztán tartsák a levegőt és a vizet.
A kérdések tehát maradnak. Az viszont nyilvánvaló, hogy az emberek mind jobban unnak mindent, ami a járvánnyal kapcsolatos. Ez robban abban, hogy mind többen tüntetnek még az oltás ellen is. Ebben persze van némi irracionalizmus, mert tény, hogy az oltás, ha nem is jelent abszolut biztonságot (emlegetik azt az embert, aki átélte a járványt, utána felvette mindhárom oltást, mégis belehalt a következő fertőzésbe), de javítja az általános helyzetet, enyhíti az esetleges fertőzést.
Valamivel több indokoltság van abban, hogy bírálják az egészségügyet. Részben azért, mert közben elhanyagolja a többi beteget, nincs ereje-ideje-helye törődni velük. Még inkább két másik dologért. Az egyik: kiderült, hogy az egyetlen használt gyógymód, a lélegeztetőgép több kárt okoz, mint amennyit segít, mert tönkreteszi a tűdőt, holott nem is ott a vírus hatása, hanem a vérsejtek oxigénhordó képességét károsítja.
A másik: leghangosabbak a megszorítások ellen tiltakozók. Itt a maximum, hogy a kanadai Ottawában tüntettek a teherautó-sofőrök. Képzeljük el, micsoda lárma az, ha több száz teherautó elkezd dudálni.
Mind aktívabbak azok is, akik a hatóságok eljárását bírálják. Egyrészt azért, mert a meglévő olcsó gyógyszer helyett a drága oltóanyagokat használják. Még inkább azért, mert pánikot keltenek, egy csomó megszorítást hoznak, amikor a vírusnak nincs több áldozata, mint a náthának.
A Hihetetlen! c. magyarországi magazin például egy egész külön számot szentelt a járványnak. Abban ezt írja: a hatóságok úgy viselkednek „mintha egy globális vészhelyzettel állnánk szemben. amely potenciálisan az emberiség kihalásával fenyeget”. És: „Az emberek tájékoztatásának helyébe állandóvá váló rettegéspropaganda lépett.”
Egészében a vírus magatartása, az emberek türelmetlensége és a hatóságok bírálata egyaránt arra utal, hogy meg kell tanulnunk ezzel a vírussal együtt élni, mint a náthával.
