Hivatalosan több mint másfél éve van velünk a koronavírus-járvány. (Az Egészségügyi Világszervezet 2020. március 11-én nyilvánította világjárvánnyá.) Az első fertőzésnek pedig hamarosan két éve lesz. Ennek ellenére vele kapcsolatban csak kérdések vannak. Ezeket két csoportba osztanánk. Az elsőbe zömmel a megválaszolatlanok, a másodikba pedig a tájékoztató jellegű, alaposan kivizsgáltak tartoznak.
Az első kérdés: hogyan keletkezett a vírus? Kezdetben tartotta magát a vélemény, hogy mesterséges, valamelyik kutatóintézetből kiszökött. Ezt később cáfolták. Sokáig ott álltunk a között, hogy lehetségesen mesterséges meg a között, hogy még nem jelentkezett az az ember, aki a világhír reményében bizonygatni kezdi, hogy a világűr lakói támadták meg a Földet.
Most ismét a mesterségesség elmélete van napirenden. Az történt ugyanis, hogy a tekintélyes világlapok a Washington Posttól a Guardianig közölték azt az értesülést, hogy az amerikaiak évekig támogattak egy vuhani intézményt. Márpedig ha Vuhanban ilyen jellegű kutatóintézet van és az első fertőzést Vuhanban jegyezték, akkor nyilvánvaló, hogy onnan szökött ki.
Holott a mesterségesség elmélete ellen már korábban megfogalmazódott két érv. Az egyik: ha mesterséges lenne, sokkal jobban gyilkolna és nem az öregeket vinné el elsősorban. A másik: olyan gyorsan terjedt el, lehetséges tehát, hogy egyszerre több helyen jelentkezett, azaz lehet, hogy a vuhani fertőzés előtt is volt már, csak nem tudtak róla.
A másik kínzó kérdés: hogyan terjedhetett el világszerte ilyen gyorsan, ráadásul különféle mutációkkal? (A legveszélyesebbnek bizonyuló delta már az ötödik és Dél-Afrikában már két mutáció jelentkezett vagy csak ott vették észre először.) Az augusztusi összesítés szerint 192 országban jelentkezett. Akkor majd 200 millió fertőzöttről és 4 245 626 halottról tudtak.
A harmadik kínzó kérdés, hogyan lehetséges, hogy minden országban más következményei vannak. A járvány majdnem azonos időben egymást követő hullámokban pusztít. (Ehhez a kérdéshez kapcsolódik még az is: honnan ezek a „hullámok”, csökken a fertőzések száma, majd szinte egyidejűleg egyszerre mindenütt ismét megugrik. Szerbiában tapasztalhattuk, hogy már ezer alatt volt a napi fertőzésszám, erre viszonylag gyorsan 7000 fölé ugrott.)
Minden országban más a százezer lakosra számított elhalálozás, néhol több, néhol kevesebb. A nemzetközi összesítés szerint legtöbb a halott százezer lakosra számítva Peruban. Követi Belgium, Mexikó és Oroszország. Szerbia az ötödik. Olyan meglepő dolgok vannak, mint az, hogy Indiában 32 millió fertőzöttből 425 195-en haltak meg, ugyanakkor Brazíliának 12 millióval kevesebb fertőzöttre 558 432 halottja van. Oroszországban és Franciaországban szinte megegyezik a fertőzöttek száma, Oroszországban mégis mintegy 40 ezerrel több a halott. Nagy-Britanniában szintén kevesebb a fertőzött mégis több a halott.
A legkínzóbb kérdés azonban, amely a tudósokat is foglalkoztatja: hogyan lehetséges, hogy az oltás nem immunizál eléggé. Már a harmadik oltásnál tartunk, ám a vírus mintha tudomást sem vesz róla, továbbra is hullámhegyek és hullámvölgyek közt ingadozik a fertőzésszám. A jelentések – talán a betegek megnyugtatására – állandóan hozzá teszik, hogy mind a fertőzöttek, mind a halottak között kisebbségben vannak a beoltottak. A lényeg viszont, hogy vannak és még azt sem tudjuk, hogy közülük oltás nélkül mennyi fertőzött lett volna.
Eddig az oltásoktól várták a kollektív immunizálódást. Tömegessé vált az oltás, többség bekerült a kétszer beoltottak közé. (Itt is aránytalan a helyzet. Magyarország itt élen jár. Már közel vannak a hat millió beoltotthoz, Franciaországban pedig 50 százalékos beoltással léptek szeptemberbe.) Most már ott tartunk, hogy a delta szükségessé teszi a harmadik oltást is. És a tudósok itt is csak annyit ígérnek, hogy a beoltott nyolcszor kevesebbé fertőződik meg, és tizenegyszer biztosabb, hogy a betegség nem viszi át.
Ennyi bizonytalanság után mondjunk valamit azokról a dolgokról is, amelyek a járvánnyal váltak nyilvánvalóvá. Először is a járvány rendkívül nagy hatással van a politikára. Még emlékszünk rá, hogy Európa majdnem minden baloldali pártja belerokkant a 2008-ban kirobbant gazdasági válságba, mert a polgárokat nem érdekli, honnan a baj, a kormányt mindig szidni lehet.
Most a józan belátás azt diktálja, hogy a kormánypártoknak meg kell akadályozniuk, hogy a járvánnyal járó kellemetlenségek hasonló sorsra juttassák a gazdasági válság után hatalomra került jobboldalt is. (Bár vannak kormányok, amelyek nem hajlandóak foglalkozni a járvánnyal.)
Minden józan gondolkodású kormány kihasznál mindent, hogy enyhítse a bajokat. Az is természetes, hogy a hatalom magának tulajdonít minden sikert. (Franciaországban sikernek könyvel el, hogy rég nem tapasztalt arányban, 6 százalékkal nőtt a gazdaság, holott csak a járvány okozta zuhanást enyhítették.) Az is természetes, hogy az ellenzék tanácstalan ebben a helyzetben. És elköveti azt a hibát, hogy majdnem minden európai országban tüntetéseket szervez a megszorítások ellen.
Végül röviden a demográfiai hatásról. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal részletes felmérést készített. Ebből nyilvánvaló, hogy a járvány közvetlen hatása, hogy 2020-ban az előző évihez viszonyítva 20 százalékkal nőtt az elhalálozás.
