Politikai megoldást próbál találni a szíriai válságra az érintett hatalmak egy csoportja. A Szíria (és Irak) egy részét 2014 júniusa óta megszállva tartó Iszlám Államot (IÁ) ugyanis sikerült legyőzni a terepen, az általa működtetett államot (kalifátust) pedig felszámolni.
A kelet-szíriai sivatagos területeken néhol még tartják magukat IÁ-harcosok, de napjaik meg vannak számlálva. Terrorista társaik, akik idejében elmenekültek a kalifátusból, azonban továbbra is veszélyt jelentenek, hiszen szétszóródtak a világban, s új környezetükben bármikor képesek és készek merényleteket végrehajtani.
Szíriában nem csak az IÁ szenvedett vereséget, hanem a központi kormány ellen harcoló, iszlamista fanatikusokból álló csoportok is, amelyek egy részét a Nyugat támogatta. A hadi helyzet azután fordult meg, hogy Oroszország (2015 őszén) a – szorult helyzetbe került és vesztésre álló – kormányhadsereg oldalán beavatkozott a harcokba. Ezzel nyíltan kiállt Bassár el-Aszad szíriai elnök mellett, akit azóta is támogat.
Az orosz légierő az utóbbi két évben rendszeresen támadta az Aszad-rezsim ellenségeit, akiket Damaszkusz terroristáknak tart. A hadműveletekben Irán is részt vett Aszad oldalán.
A szíriai belháború kirobbanása (vagyis 2011 tavasza) óta Törökország sokáig a damaszkuszi rezsim ellen lépett fel, s a nyugati hatalmakhoz hasonlóan követelte Aszad távozását. Talán abban a reményben, hogy az államfő megbuktatása esetén, illetve a szíriai helyzet rendezésekor (az osztozkodáskor) neki is jut valami, növelheti térségbeli befolyását.
Ankara azonban tavaly (több hónapnyi kétoldalú viszálykodás után) Moszkva oldalára állt; azóta együtt igyekeznek felszámolni a szíriai válságot. Erőfeszítéseiket Irán kezdettől fogva támogatta.
A főszerep Oroszországnak jutott, amely a szíriai sikereivel látványosan tért vissza a Közel-Keletre, s egyre nagyobb részt követel magának az ottani politikai-gazdasági viszonyok alakításában.
Moszkva szervezésében és vezényletével már az idén januárban elindult egy tárgyalási folyamat, amelybe – Ankara és Teherán segítségével – bekapcsolták az Aszad-rezsimet és a vele tárgyalni hajlandó szíriai lázadókat. Közben orosz segítséggel a kormányerők és iráni önkéntesek, továbbá (az amerikaiak támogatta) kurd harcosok folyamatosan számolták fel a kalifátust, amely mára „elfogyott” (mind a szíriai, mind az iraki részen).
Szíria területének más vidékeit a többi iszlamista, dzsihadista lázadótól is sikerült visszafoglalni. A sokáig vesztésre álló Aszad (az orosz haderő támogatásának köszönhetően) tehát győztesként került ki a háborúból, rezsimje sem omlott össze. Igaz, immár teljesen ki van szolgáltatva Moszkvának, kisebb mértékben Teheránnak és Ankarának.
A hét elején „váratlanul” az oroszországi Szocsiba látogatott, ahol fogadta Vlagyimir Putyin. Az orosz elnökkel a háború utáni politikai rendezésről és a jövő kedden kezdődő genfi Szíria-béketárgyalásokról egyeztettek.
Moszkva új javaslatot is megfogalmazott (beleértve például egy szíriai népgyűlés összehívását Szocsiban), ám ez Washingtonnak nem igazán tetszik. Ez alighanem kevésbé foglalkoztatja a Kremlt, amely feltehetően arra számít, hogy az Egyesült Államok nem tud, vagy nem akar olyan szerepet vállalni a szíriai rendezésben, mint korábban azt sejteni lehetett. Ha valóban ez a helyzet, az amerikai kormányzat ebben a játszmában a kispadra kerülhet.
Putyin a hét elején azért telefonon egyeztetett Donald Trump amerikai elnökkel. Az igazi megbeszélés mindazonáltal Szocsiban zajlott le, ahol Putyin szerdán fogadta Haszan Róháni iráni és Recep Tayyip Erdoğan török államfőt.
Az ENSZ égisze alatt évekkel korábban elindított genfi Szíria-tárgyalások újabb fordulója előtt néhány nappal a háború lezárásának lehetséges forgatókönyveiről tanácskoztak, a nyugati hatalmak képviselőjének jelenléte nélkül. Putyin nyilvánvalóan a konfliktus utáni időszakot, a politikai rendezést kívánta előkészíteni a találkozóval. Ezenkívül azt is megpróbálta elérni, hogy a szír kormány és az ellenzék képviselői ezúttal már közvetlenül tárgyaljanak Genfben, sőt Szocsiban is.
Putyin szerint az utóbbi városban előbb meg kell alakítani egy népgyűlést szíriai pártok, nemzetiségek és csoportok képviselőinek bevonásával. A testület tagjai már a genfi béketárgyalásokkal egy időben megkezdenék a megbeszéléseket, sőt azzal párhuzamosan folytatnák azokat.
A Kreml csak a mérsékeltebb szír ellenzéket engedné Szocsiba, az Aszadot elutasító radikális szervezeteket azonban nem. A török és iráni elnök támogatja a tervet.
A szíriai lázadó csoportok a szaúdi fővárosban, Rijádban kezdtek egyeztetést (a hét közepén), hogy megpróbáljanak közös álláspontot kialakítani a genfi béketárgyalásokra.
Az eddigi megbeszélések eredménytelenek voltak. Részben azért, mert a nyugati országok követelik Aszad menesztését. Nélküle képzelik el a békés politikai átmenetet Szíriában. Moszkva és Teherán viszont épp az ő bevonásával akarja helyreállítani a békét, a stabilitást és megőrizni Szíria területi egységét.
