Magyarország legtehetségesebb politikusa figyelmeztető leckére intett: „Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medence életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk.”
Természetesen nem a minap megkötött Orbán–Putyin egyezség bírálatát tartalmazzák ezek a szavak. Orbán, akkori ellenzéki vezér, 2008-ban a felvidéki Losoncon beszélt Paks bővítési terveiről. Bölcs intése a mai napig visszakereshető a honlapján.
Orbán bátor szókimondással bírálta Moszkvát már 2007-ben is, az orosz nagykövet jelenlétében (aki a Gellért Szállóban megtartott konferencián rögtön vissza is vágott), ezzel az éles elemzéssel: „Oroszország expanziója, újraerősödése egy valóságos kihívást jelent a nyugat számára. Olyan fenyegetést, olyan kihívást, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Európai Uniót, sőt elérheti a szövetségesek katonai erejét is. Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni.” A pincsizés nyilvánvalóan az „oroszbarát” Gyurcsány Ferenc kormányfőnek szólt.
A moszkvai rezsim azóta csak még autokratikusabbá lett. Putyin többször is alkotmányt manipulálva váltotta önmagát az élen, és a Brezsnyev óta nem látott mértékben koncentrálta saját kezében a hatalmat. A magyar kormányzat ezzel szemben igyekszik megőrizni a jogállamiság külső ismérveit, ám a nagy horderejű határozatok meghozatalának joga és képessége ott is egyetlen vezetőben testesül meg. Ez abból is látható, hogy Orbán Viktor most képes volt az ellenállhatatlan erő pozíciójából egyszemélyi döntéssel a putyini energia-nagyhatalom kezébe helyezni a magyar energetikai jövőt. Ez kísértetiesen hasonlít arra, amit annak idején Gyurcsány kezdeményezett – csak akkor parlamenti vitához kötötték még az előkészítő munkálatokra való felhatalmazást is, nem hogy a szerződés megkötését.
Korántsem műszaki kifogásokról van szó. Egyesek szerint az orosz technológia és biztonság jobb, mint akár a francia, akár az amerikai. Noha az első atombaleset a pennsylvaniai Three Mile Island erőműben keletkezett (1979: egyetlen haláleset vagy későbbi rákos megbetegedés nélkül), de csernobili méretű katasztrófára (1986: 31 halott, 1800 pajzsmirigy rák) sem amerikai, sem francia erőművekben nem volt példa. Fukusimát ugyan a General Electric építette, de az földrengés következtében rongálódott meg.
A gond azzal van – amint azt ellenzékből maga Orbán Viktor nehezményezte –, hogy a magyar kormány derült égből villámcsapásként, titokban kiegyezett egy olyan nagyhatalommal, amelynek hegemonisztikus törekvéseit a szerbiai magyarok kiválóan ismerhetik. A szerződés remélhető előnyeiről – azon túl, hogy a kormánypropaganda szerint a „magyar történelem legjobb üzletéről” van szó – keveset hallunk, noha európai uniós vonatkozásai roppant izgalmasak. Ezzel szemben pénzügyi, energetikai, környezetvédelmi és politikai kifogások garmadával sorolhatók, amelyek alapos és nyilvános megfontolást, érvelést követelnek. Nézzünk egyet-egyet az első három kategóriából, amelyek együttesen a negyedik, a politikai megalapozottság szürke foltjait is érzékeltetik.
A nemzeti bank adatai szerint a magyar államadósság 2013. szeptember 30-án – az IMF-kölcsön visszafizetése után – a GDP arányában számítva egytized százalékkal kevesebb, mint amikor Gyurcsány lemondott. Tízmilliárd euróval való megugratása talányos, sőt akár alaptörvény-ellenes is lehet.
A kormány hallgat arról, hogy a század végén vajon okvetlenül atomerőműből kell-e villanyenergiát nyerni. Ezzel két tekintélyes amerikai magyar konzervatív tudós álláspontját veszi semmibe: a néhai Teller Ede atomfizikusét és Lipták Béla mérnökét. Az előbbi 2003-ban, halála előtt néhány héttel otthonában velem beszélgetve keményen bírálta a jelenlegi miniszterelnököt, az utóbbi viszont Gyurcsány ellen tüntetéseket szervező aktivista, akinek hidrogén alapú erőmű tervei készen állnak és minden erejével a mai kormányt támogatja.
De környezetvédelmi szempontból sem vizsgálták az ügyet. A Fidesz szakpolitikusa, a Vajdaságból származó legmagasabb kormányzati tisztségviselő szolgálatkészen elismeri, hogy őt mint illetékes államtitkárt nem kérdezték és „nem is kell”. Illés Zoltán 2008-ban még ezt mondta: „Az atomlobbi és más gazdasági körök pedig állami pénzből 1000-1500 milliárdért akarják meghosszabbítani a paksi atomerőmű élettartamát, annál is inkább, mert az ilyen adófizetői pénzből finanszírozott állami nagyberuházásból jó sokat lehet lopni. A nukleáris energia kérdése szerintem annyira fontos, hogy a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbításáról feltétlenül népszavazást kellene tartani.” Illés mentségére legyen mondva, hogy ő „civilben atomellenes”, ám pártjának frakcióvezetőjét „nem érdekli” az államtitkár „magánvéleménye”. A paksi beruházás nemzetgazdasági előnyeit, a magyar beszállítók szerepét méltatva Illés még hozzáfűzte: „Kavics kell hozzá.” Nos, azt nem lesz nehéz beszerezni, hiszen kavicsbányák tucatjai vannak kormányfőközeli családi birtokban.
Éppen a „paksi pacsi” perceiben következett be Magyarországon az ellenzéki fordulat. Hosszú hónapok különutas választási előkészületei után mégiscsak összeállt egy középbalos közös lista, amelybe – és persze ez volt a korábbi nagy szálka – bevették az exkormányfő Demokratikus Koalícióját is, sőt maga Gyurcsány harmadik helyet kapott az országos listán. Az ellenzéki mutatvány egyelőre nem túl meggyőző, sőt – Bajnai Gordon hátrahúzódásával, amellyel legalábbis csapatmunkából és önkép-értékelésből példát mutatott – egyes adatok szerint még ront is az esélyeiken. De a Fidesz kétségtelen tehetséggel megáldott sárdobáló szóvivői számára mindenképpen kimeríthetetlen munícióval szolgál.
A magyar kampány „atomháborúja” még sok mérges gombát fog felszolgálni a határon belüli és kívüli választóknak. Érdemes odafigyelni, sőt – az eddigiekkel ellentétben – külhoni magyarként is megvitatni a történteket, mert az értelmes szavazáshoz ki kell hámoznunk a „sugárzó” szólamok közül a lényeget.
