Thomas Jefferson, Woodrow Wilson, Sam Houston (a független Texas hadvezér-elnöke) és George W. Bush hivatalbeli utódainak meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. Bob McDonnell volt virginiai kormányzó már bíróság előtt védekezik, Chris Christie, New Jersey kormányzója ellen szövetségi vizsgálat folyik, Rick Perry texasi kormányzót pedig a héten helyezték vád és gyengéd rendőrségi eljárás (bilincselés nélküli ujjlenyomatvétel és bűnügyi fotó) alá.
Azon túl, hogy történelmi személyiségek nyomdokaiban járnak, a három politikusban egyéb közös vonások is fellelhetők. Mindhárman kemény konzervatív republikánusok, mindhárman a 2016-os elnökjelöltség felé kacsingattak – és mindhármukat bizarr hatalmi visszaéléssel vádolják. Ráadásul könnyen előfordulhat, hogy mindhárman megússzák a börtönt.
A legfrissebb ügy „hősének”, Perrynek lehet a legkönnyebb dolga. Ő az, aki a legutóbbi republikánus előválasztás során komikus fellépéseivel szerepelt le: többek között minden erőlködés ellenére nem jutott eszébe, melyik három szövetségi minisztériumot szüntetné meg. Azóta Texas elszakadásával is fenyegetőzött, majd Obamától a nemzeti gárda határra rendelését követelte.
A vád szerint – amely alapján akár 99 évet is kaphat – visszaélt hatalmával, amikor megfenyegetett egy kerületi államügyészt, majd megvétózta annak kétéves költségvetését. Az ügyésznőt ugyanis tavaly ittas vezetés miatt letartóztatták, majd 45 napra el is zárták, de nem volt hajlandó lemondani. A texasi törvények szerint éppen a szóban forgó kerületi ügyészség hatáskörébe tartoznak az állami tisztségviselők visszaélési ügyei. Perry költségvetés-megvonásának tehát a hölgy priuszán túl egyéb okai is lehettek, hiszen a demokrata jogász számos vizsgálatot kezdeményezett a kormányzó környezetében észlelt korrupció miatt. Ezeket tette lehetetlenné a vétó, ami persze Perry alkotmányos joga volt, így kevesen hiszik, hogy elmarasztaló ítélet vár rá. A vádlott a bíróságról egy fagylaltozóba sietett, hogy kimutassa: fütyül az egészre.
Bob McDonnellt tíz nappal kormányzóságának letelte után helyezték vád alá, s a per a héten tanúvallomásokkal telt. A virginiai „szépfiú”, ahogy csúfolják, tavalyelőtt még Mitt Romney lehetséges alelnökjelöltjeként tetszelgett – amikor éppen nem Ferrariban vagy egy jachton fényképezkedett szőke feleségével a karján, Rolexszel a csuklóján. Szépséghiba, hogy ezeket a „divattárgyakat”– néhány tízezer dolláros „baráti” kölcsönnel együtt – egy vitaminforgalmazó üzletember ajándékozta neki, mivel állami támogatásokra fájt a foga.
A perbe fogott kormányzói pár azzal lepte meg a közvéleményt, hogy bejelentették házasságuk felbomlását, mondván, hogy az ajándékok valójában a feleségnek szóltak, aki eltitkolta férje előtt, hogy az üzletember a kedvese. Egyesek szerint mindez csak ügyes kibúvó: a kormányzó így akar kibújni a vád alól, a felesége állítólagos hűtlensége mögé bújva. Még az is előfordulhat, hogy a roppant ambíciózusnak ismert pár – akik még nem váltak el hivatalosan, és személyzetük nem is tudott semmilyen belső ellentétről – összejátszik a hamis tanúzásban, hogy megmeneküljenek az elmarasztaló ítélettől.
A New Jersey és New York közötti részleges hídlezárással vádolt Chris Christie esetéről már beszámoltunk. A három kormányzó közül neki lenne a legnagyobb esélye az elnökjelöltségre, de a nyolc hónapja tartó hídbotrány megtépázta tekintélyét. A vizsgálat egyelőre semmilyen konkrét bizonyítékot nem eredményezett, noha minden közvetett jel arra utal, hogy az arrogánsnak ismert Christie beosztottai nem saját fejüktől találták ki a forgalomkorlátozást. Volt államügyészként azonban a kormányzónak lehetett annyi esze, hogy ne írásban adjon utasításokat. Munkatársai egyelőre elutasították a demokrata többségű képviselőház előtti tanúskodást. Marad a szövetségi vizsgálat (mivel a híd szerencsére két állam között áll), amelynek során viszont már nem lesz ilyen könnyű dolguk.
Akármennyire abszurdak is ezek az ügyek, bármilyen politikai színezetük is van, a közvélemény érzi, hogy a politikusok hatalomittas viselkedése az alapvető gond. Fontos jellemzője az amerikai liberális demokráciának, hogy soha nem lehet egyetlen erő kezében minden hatalom – így mindig marad esély a visszaélések felderítésére.
