Az egyetemen, ahol dolgozom, a minap megalakult a hallgatók Magyar Klubja. Nem a környék több ezer magyar bevándorlójának gyerekei hozták létre, hanem a magyar kultúra iránt érdeklődő amerikaiak, akik közül senki sem beszéli a nyelvet. Mivel a szabályzat szerint diákklub alapításához előadói tanácsadó is kell, meghívtak első találkozójukra, amelyen a Kontroll c. 2003-as, nemzetközi nagydíjakkal kitüntetett magyar játékfilmet akarták megnézni.
Az amerikai társadalmat és iskolarendszert oly nagy előszeretettel lenéző közép-európai elmék számára már ez is figyelmeztető jel: ezek a húszéves amerikaiak tudtak a Kontroll sikeréről, sőt egyesek kedvenc filmjüknek tartják. Én meg, magyar származású „tanácsadóként”, kissé ódzkodtam a vitától, hiszen a film noir zsánerébe (is) sorolható alkotás meglehetősen letaglózó képet fest egy földalatti „társadalomról” – amelyhez a budapesti metró és alvilági utasai meg züllött vagy lerobbant életű jegyellenőrei nyújtják a közeget.
A klubtagok lelkesedése azonban megnyugtatott: nagy művészi alkotásként élték meg, és eszükbe sem jutott kivetíteni mélyen emberi üzeneteit a magyar társadalomra. Nem így vélekednek azonban a mindennapok egyik-másik „jeles alkotójáról” egyetemünk társadalomtudósai. Bayer Zsolt, a magyar média egyik hangadó kommentátora ebbe a kategóriába esik: a minap is döbbenten olvastuk méregtől fortyogó Amerika-ellenes kirohanását. A kollégák döbbenten kérdezik, milyen hatása van a kétharmados parlamenti többség választóira ez a Fidesz-alapító. Meg azt, hogyan tűri el a magyar közélet a keresztény kormány élzsurnalisztájától, hogy a nemzeti erkölcs nevében, parlagi stílusban gyűlöletet szítson.
Megszoktuk, hogy a propagandista hatalmi pozícióból prédikál, de most direkt a Jóisten köntösébe bújva intézett kirohanást a hivatalosan az ország fontos szövetségesének nevezett Egyesült Államok társadalma és tisztségviselője ellen. Bayer a Radnótiba feledkező Jóistent(!) idézve sújtott le egy ohiói leszbikus pár mulatt bébije kapcsán a „feneketlen képmutatással és hülyeséggel” élő Amerikára, ahol „oly hamar oktatnak ki mindenkit egyenlőségből és antirasszizmusból”. És ahol ő – mármint Bayer szerint a Jóisten – a helyettes külügyi államtitkár „Victoria Nuland lelkében akkora sötétséget, olyan mérhetetlen gonoszságot és ostobaságot talált”, hogy az már kommunikációra sem érdemes.
Talán azért, mert az említett diplomata a washingtoni Európa-politikai Elemző Központ tanácskozásán (Budapest említése nélkül) feltette a kérdést: „Miközben a térség országai élvezik a NATO és az EU nyújtotta előnyöket, vannak olyan vezetők, akik mintha elfelejtették volna, hogy ezek az intézmények milyen alapértékeken nyugszanak. Azt kérdezem tőlük, hogyan képesek minden éjjel a NATO ötödik cikkelyének takarója alatt aludni, miközben nap mint nap az illiberális demokráciát erőltetik, felkorbácsolják a nacionalista érzelmeket, korlátozzák a sajtó szabadságát és démonizálják a civileket?”
Tudjuk, hogy a pártpropaganda nem gondolkodó embereknek szól, hanem az „ellenség” zsigeri utálatára feltüzelhető csőcseléknek, a Kontroll földalattijából ismert lecsúszott emberkéknek – akiknek a szavazata többet ér, mint a saját értelmükre támaszkodó, egyre vékonyodó rétegeké. De a Bayer-féle pennabajnokok akkor is rossz szolgálatot tesznek. Egyrészt a magyar külügyminiszter mostanában fogja a gonosz boszorkánynak kikiáltott Nulanddal megtárgyalni a két ország közös ügyeit. Igaz, hogy a hölgy az USA külügyi vezetésében csak a negyedik létrafokon áll, de a magyar vendégnek – Martonyi János látogatásaival szemben – most ez jut, nem mellékesen a Jóisten szerepében tetszelgő hatalmi kommentárok miatt is.
Még nagyobb kár lenne azonban, ha a lassan mindenki ellen gyűlöletet szító propaganda nyomán nemzetünk közeli és távoli barátai egyre inkább a Kontrollban látnák az ország jelenét megtestesülni. Ez senkinek nem lehet az érdeke, aki kicsit is szívén viseli a magyarság ügyét.
