Tudósítónk jegyzete
Washington, július 19.
Nem kell mindenben egyetérteni Orbán Viktorral ahhoz, hogy az embert sokkolja a Washington Post hétfői szerkesztőségi kommentárja.
A mérsékelt hangvételű, tekintélyes napilap lesújtó ítéletet mond a magyar miniszterelnökről, és közvetett úton egy kicsit az ország többsége felett is pálcát tör, hiszen többször hangsúlyozza a kormányfő széles körű támogatottságát. Ilyen kemény elmarasztalás rendkívül szokatlan egy szövetséges állam új kormányának első lépéseit elemezve, ráadásul az amerikai külügyminiszter néhány héttel ezelőtt semmi kivetendőt nem mondott új magyar kollégájával folytatott megbeszélései után.
A lap azzal kezdi, hogy Orbán már 2002-ben nemkívánatossá vált George W. Bush Washingtonjában, mert kiszolgálta azt a magyar szélsőjobbot, amely még mindig a 30-as évek nacionalizmusát és antiszemitizmusát hirdeti. A cikk végkövetkeztetése szerint ha a hatalmat újra megszerző Orbán a demokratikus intézményrendszer gyengítését célozza – ahelyett, hogy kétharmados többségét a gazdasági reformok bevezetésére használná –, akkor továbbra is páriaként kezelik majd a nyugati fővárosokban.
Ami bennünket különösen érint, az a szélsőjobbal való pesti kokettálás első „bizonyítéka”: a lap szerint a magyar kormány útlevelet oszt a szomszédos államokban élő magyaroknak, vagyis azoknak a malmára hajtja a vizet, akik sohasem fogadták el Trianont. Nos, a washingtoni kollégák vagy nem hallották, vagy talán nem is akarják tudni, hogy saját hazájuk sem cikkelyezte be a 90 évvel ezelőtti béke-„szerződést”.
Csak ezután tér át a Post az Orbán-kormány sajtószabadság elleni lépéseire. Egyrészt a közszolgálati médiák feletti ellenőrzés központosítását nehezményezi (részben téves részletekkel példálózva), másrészt felveti, hogy őszre még a magánkiadványokra is kiterjedhet a kormányzati szabályozás. Ez a téma jogosan komoly vita tárgyát képezi Magyarországon és európai körökben is, mégis a cikk sommás ítélete az, amely az alaphangot megadja.
Elképzelhető, hogy a reggeli órákban a Washington Post vezetői is észrevették ledorongoló hangnemük szokatlanságát, mert az eredeti, nyomtatásban megjelent címet –„Magyarország jobbratolódása: Az új kormány sovinizmusra játszik és megcélozza a médiát” – alaposan megszelídítették, és délelőtt 9 óta már csak a következő cím olvasható az internetes kiadásban: „Magyarország legerősebb vezetője megcélozza a médiát.” Egyik sem gyengéd vagy kedvező, de azért a különbség jelentős.
Amikor a szocialista kormányok idején az amerikai sajtó – sőt egy elejtett félmondattal Obama elnök is – bíráló hangon szólt Magyarországról, az akkori ellenzék nem titkolta örömét. Most ugyanaz történik, fordított szereposztásban. Pedig a tanulság nem mellékes: egyrészt az, hogy jól át kell gondolni, mit hogyan értelmeznek a kívülállók, és bölcsen kell „eladni” még a legjobb döntéseket is, a legrosszabbakat pedig lehetőleg meg sem hozni. Másrészt viszont ajánlatos óvatosan kezelni a külföldi sajtóvéleményeket, akárki is legyen hatalmon.
