Az amerikai tengerészgyalogság kötelékében repülő AV–8B+ Harrier II, szárnyai alatt lézerirányítású bombákkal és Litening célmegjelölő konténerrel
A hetek óta feszült figyelemmel és találgatásözönnel várt brit katonai költségvetés (nyolc százalékos) csökkentésének részleteiről rántotta le a leplet kedden a londoni alsóházban David Cameron kormányfő, egyebek mellett közölvén, hogy 7000 fővel faragják le a szárazföldi erők létszámát, egyaránt ötezer fős leépítés elé néz a légierő és a haditengerészet, a védelmi minisztérium civil alkalmazottai közül pedig 25 ezren lesznek kénytelenek más munka után nézni.
A nadrágszíjszorítás gyalogáldozatain kívül két tekintélyes tisztáldozat is a lépésstratégia tervébe vétetett; a hadiflotta zászlóshajója, az Ark Royal repülőgép-hordozó, valamint a légierő büszkesége, a helyből is felszállni képes Harrierek raja. Alább e két leendő dicső „nyugdíjassal” foglalkozunk.
Eddig öt hajó viselte a HMS Ark Royal nevet. Az első egy 38 ágyús gálya volt, amely Sir Walter Raleigh-nak készült, csak később, 1587 januárjában „sorozták be” a Királyi Haditengerészet kötelékébe. Sok összecsapásban volt a flotta zászlóshajója, azokat is beleértve, amelyek a Legyőzhetetlen Armada vereségét eredményezték. A spanyol flotta legyőzésében betöltött szerepével szerzett hírneve nyomán a későbbiekben a Royal Navy további négy hadihajójának kölcsönözte a nevét.
A második Ark Royal az I., a harmadik pedig a II. világháborúban játszott fontos szerepet. Utóbbi immáron repülőgép-hordozóként vált a flotta büszkeségévé. 1939 októberében közreműködött az Admiral Graf Spee üldözésében, majd részt vett a norvég hadjáratban, a Scharnhorst és a Gneisenau elleni hadműveletben, és kulcsszerepet játszott a Harmadik Birodalom legnagyobb büszkesége, a rettegett Bismarck elsüllyesztésében is. A róla felszállt egyik repülő torpedója tette mozgathatatlanná a legyőzhetetlennek hitt csatahajó kormánylapátját, amiért az afféle kilövésre ítélt agyaggalambbá vált. 1941. május 27-ét írtak, amikor az Atlanti-óceán elnyelte a német flotta úszó erődítményét.
Nem egész fél évvel később a Bismarckon az U–81 búvárnaszád állt bosszút. Az Ark Royal azon a november 13-ai napon egy csatahajó és hat romboló társaságában szelte a Mediterrán vizét, amikor Gibraltártól 25 tengeri mérföldnyire Friedrich Guggenberger főhadnagy, a magányosan portyázó U–81-es kapitánya periszkópján betájolta. Guggenberger a nyilvánvaló kockázat ellenére is tűzparancsot adott. Több torpedó célt tévesztett, de egyikük mélyen a vízvonal alatt csapódott be és egy 41 méter hosszú és 10 méter mély léket szakított a hajó jobb oldalán. Bár megmentése érdekében mindent megpróbáltak, többek között elvontatni Gibraltárig, az Ark Royal 14 órán át tartó agónia után eltűnt a hullámsírban. (Maradványaira 2002 decemberében, Gibraltártól mintegy 30 tengeri mérföldnyire talált rá a BBC forgatócsoportja.)
Az 1955-ben szolgálatba állított negyedik Ark már korszerű, gőzkatapulttal felszerelt anyahajó volt, a jelenleg szolgálatban levő pedig a három Invincible-osztályú repülőgép-hordozó zászlóshajója. Az idén júliusban ünnepelte szolgálatba állításának negyed évszázadát (egyébként 1978-ban bocsátották vízre), mely alkalommal John Clink kapitány azt mondta, az Ark Royal most is maradéktalanul el tudja látni az összes rá bízott harci feladatot.
Csak puszta egybeesés, hogy a 210 méter hosszú, 20 600 tonna vízkiszorítású hajó szolgálatának túlnyomó részét a balkáni háborúk okán az Adrián töltötte. Fedélzetéről indultak azok a függőleges fel- és leszállásra képes, egyhajtóműves Harrierek, amelyek 1993 és 1995 között Bosznia légterében járőröztek. Egy FRS.1-es változatú, XZ498 felségjelzésű Sea Harrier (egyébként falklandi veterán) pályafutását szakította derékba 1993. április 16-án egy Sztrela–2 légvédelmi rakéta, amelyet a boszniai szerb erők lőttek ki rá Goražde közelében. Pilótáját, Nick Richardson hadnagyot egy SAS-alakulat mentette ki.
A Harrierek (a harrier egyébként héját jelent) ma a brit haditengerészet és az amerikai tengerészgyalogság mellett a thai, az indiai, a spanyol és az olasz hadiflotta kötelékében repülnek. Meghatározó szerepet játszottak a Falkland-szigeteki háborúban, Norman Schwarzkopf tábornok pedig az öbölháború megnyeréséhez nélkülözhetetlen kilenc fegyver egyikének nevezte. A brit hadseregben jelenleg a GR.9 változatát elsőként rendszeresítő RAF három százada, valamint a haditengerészet 800. és 801. százada röpteti.
A most beharangozott takarékossági terv értelmében a következő négy évben az összes Harriert kivonják a „forgalomból” és az F–35 Lightning II vádászbombázókkal helyettesítik. A Lockheed Martin, a BAE Systems és a Northrop Grumman által fejlesztett ötödik generációs könnyű vadászgépek a Harrierek mellet az F–16 Falcon, az F/A–18 Hornet, és az F–117 Nighthawk gépeket hivatottak felváltani. Csakhogy az F–35-ösök fejlesztési programja tetemes késésben és költségtúllépésben van, így legjobb esetben is csak 2015-ben állhatnak hadrendbe. Ráadásul elsőként az USAF kötelékéhez csatlakoznak majd, és csak ez után kapják meg a programot finanszírozó brit, holland és olasz légierő pilótái, valamint a vásárlását tervező ausztrál, dán, norvég, kanadai, izraeli és török egységek. Külön késleltető tényező, hogy az amerikaiak a gépet a sokkal erősebb F–22 Raptorral együtt tervezik szolgálatba állítani, márpedig a Raptor további fejlesztése az Obama-adminisztráció költségvetésében nem kapott helyet. Egyértelmű hát, hogy az F–35-ösök építése is újabb halasztások elé néz.
E gépek fejlesztésébe kétmilliárd dollárral beszállt angolok azt is nehezményezik, hogy aránytalanul kevés beleszólásuk van a programba, a pocsolyán túli testvér ráadásul nem hajlandó bizonyos technológiák, elsősorban a gép szoftverei forráskódjának megosztására, így a konkurens amerikai cégek közreműködése nélkül a britek nem lesznek képesek továbbfejleszteni a gépet, például fegyverzetét és elektronikai berendezéseit integrálni.
London eredetileg 138 darab F–35B rendszeresítését tervezte, ezek többek között a két új, Queeen Elizabeth-osztályú repülőgép-hordozón „fészkelnének”, de mivel már a takarékossági csomag ismertetése előtt kiderült, hogy a 2018-ban vízre bocsájtandó HMS Prince of Walest kizárólag helikopter-hordozóként tervezik használni, az eredetileg megrendelt 138 helyett valószínűleg mindössze 50 F–35-öst vásárolnak majd. Már amennyiben azok akkorára elkészülnek.
