Tudósítónk jegyzete
Washington, okt. 29.
Jaj annak, aki önmagától próbálja megmenti Amerikát! Barack Obama két évvel ezelőtt egy olyan helyzetben nyerte meg az elnökválasztást – pártja pedig a kongresszus mindkét házának többségét – amikor az előző kormányzat háborús költekezése és féktelen deregulációs dömpingje egy 80 éve nem látott méretű gazdasági válság szélére vezette az államot és a gazdaságot, miközben a terrorizmus „örökös veszélyének” fenyegetésére alapozó Bush-politika lehetetlenné tette az egészséges demokratikus diskurzust és hihetetlen mértékben polarizálta az országot.
Magára marad? Barack Obama
Akkor lépett a színre ez a vegyes házasságból származó, mindaddig végtelenül sikeres, fiatal chicagói jogász, aki elhitette önmagával – és a választások idejére a szavazók jelentős többségével is –, hogy minden probléma megoldható kellő szellemi erőfeszítéssel és anyagi ráfordítással. Csak éppen azt felejtette el, hogy a tömegek sem a szellemi erőfeszítést, sem az áldozatokat nem kedvelik különösképpen. Rendkívül megnyerő fellépésének, felvillanyozó szónoki képességeinek, kiválóan szervezett kampányának és a faji ellentétekbe belefáradt Amerika önmegváltó igyekezetének köszönhetően Barack Hussein Obama az Egyesült Államok első – félig – fekete bőrű elnökévé vált.
És ekkor kezdődtek a gondjai. Nemcsak azért, mert egy mélyen hallgató réteg – embermilliók rétege, valamint az egyén tudatának a mélyrétege – igazából még mindig nem tudta elviselni, hogy egy kenyai apától származó „senkiházi” foglalja el a világ leghatalmasabb posztját. Ezek a sötét erők azon nyomban célul tűzték ki Obama megbuktatását – kerül amibe kerül.
És ez az utóbbi mondat nem elemzői találgatás. Még csak nem is az első „sokkok” által kiváltott jajgatásról van szó. Politikai ellenfelei már beiktatásának napjaiban nyilvánosságra hozták, hogy mindent megtesznek az új elnök kudarcáért, a minap pedig a kongresszus jelenlegi republikánus kisebbségének vezetője jelentette ki: pártjának egyetlen célja a következő két évben az lesz, hogy Obamát ne lehessen 2012-ben újraválasztani.
Időközben kongresszusi választások következnek, már a jövő kedden, amelyeken a képviselőház mind a 435 tagja, illetve a szenátus egyharmada kerül megmérettetésre. Minthogy az elmúlt két év elméletileg sem volt elég a generációs gazdasági válság megoldására, és mivel az amerikai társadalom azonnali kielégülésvágya gyógyíthatatlan, az alig két évvel ezelőtt szinte teljesen szétvertnek hitt Republikánus Párt – amely az ifj. Bush elnöksége alatti, többnyire jobboldali többséggel mást sem tett, mint rábólogatott az elnök és Dick Cheney alelnök háborús és profitorientált politikájára – jó eséllyel indul a törvényhozói többség megszerzéséért.
Programja persze nincs, mert az elmúlt két évben azzal foglalkozott, hogy ellenezzen minden olyan javaslatot, ami a Fehér Házból érkezett, és elutasította az elnök minden közeledési kísérletét. Így most könnyűszerrel kenne minden jelenlegi nehézséget az elmúlt két év politikájára. Az „érvek” primitívek, de hatnak:
Obama nem oldotta meg a majd 10 százalékos munkanélküliséget? „Nyilvánvaló”, hogy pártja a felelős... Obama nem űzte ki a Bush alatt 12 millióra dagadt illegális bevándorlókat? „Egyértelmű”, hogy a kormány az idegeneket pártolja... Obama „kiváltotta” a bankokat a pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozására!? „Hát persze”, mert a nagytőkének kedvez... (Nem számít, hogy a bankmentő törvény még Bush alatt született, ki emlékszik már arra!) Obama megmentette az amerikai autóipart a teljes összeroppanástól!? „Még hogy államosítani merészeli az USA legszentebb teheneit!”... (Nem számít, hogy újabb 3 millió ember veszítette volna el munkáját, ha a General Motorst és a Fordot meg az őket kísérő melléktevékenységeket felszámolják.) Obama 800 milliárdot fordít a gazdaság serkentésére!? „Íme, még egy felelőtlen költekezés” a „balliberálisok” részéről... (Nem számít, hogy ennek egyharmadát a jobboldal követelésére nem infrastruktúrába fektették, hanem a leggazdagabb 2 százalék adójának kiváltására.)
És végül, Obama legfőbb bűne: „Kommunizmust akar bevezetni” az egészségbiztosítás „államosításával”! Hogy képzeli az állam, hogy kötelezővé teheti a biztosítást!?... Nem számít, hogy nem az állam vette át a biztosítást, hanem épp ellenkezőleg, az új törvény további 30-40 millió vevőt garantál a profitorientált biztosító cégeknek.
Nos, mindezek a „bűnök” elegendőnek bizonyulhatnak arra, hogy Obamától elvegyék a kongresszusi többséget – ami egyébként eddig is inkább kolonc volt a nyakában, mint – a korábbi republikánus többség módjára – vakul engedelmeskedő szavazógépezet. Az elnököt ugyanis saját pártjának jelentős része is bírálja – amiért nem váltotta be a „balliberális” támogatók szinte egyetlen követelését sem: nincs állami biztosítási opció, nem fejezte be igazából egyik háborút sem, nem zárta be a guantánamói fogolytábort, nem tett eleget a homoszexuálisok katonáskodási kérésének (hogy ti. nyíltan szolgálhassanak a fegyveres erőkben), és nem oldotta meg a jelzáloghitel-válságot, hanem a bankokat mentette meg az adósok helyett.
Így vált lehetségessé, hogy egyes demokrata párti jelöltek éppen Obama ellenében kampányolnak, miközben a Tea Párt – a jobboldalon működő nem-formális szerveződés, amely még a hivatalos republikánus platformtól is szélsőségesebb – a legfurább egyéniségeket vonultatja fel és próbálja meg elhitetni a párton kívüli amerikaiak tízmillióival, hogy csak „kívülállók” menthetik meg Amerikát, méghozzá „egyszerű módszerekkel”: csökkenteni az (amúgy is a fejlett világban legalacsonyabb) adót, megszüntetni a szociális segélyeket, növelni a hadi kiadásokat, deregulálni mindent, amit Bush alatt még nem sikerült.
Minthogy a politika mégsem olyan egyszerű, ahogy Obama – és a Tea Párt – elképzeli, a szavazók milliói pedig nem szeretnek túl sokat gondolkodni, a populista demagógia óriási sikerre számíthat, ezúttal Amerikában is. Még akkor is, ha ezzel – Obama és demokratái szerint – a középosztály önmaga fel nem fogott érdekei ellen szavazna. Aztán meg majd meglátjuk, merre tovább, Amerika.
