Mottó gyanánt: „Elérkezettnek látom az időt, hogy mi, szerbek is az űrbe menjünk.”
Míg a héten Houstonból nap-nap után egyre csak az jött, hogy az utolsó küldetésére készülő Discovery fellövését ismét elhalasztották (hét nap alatt ötször), Clevelandból egy olyan pompás hír érkezett, hogy attól minden hazafias szív szavatoltan heves kalapálásba kezd: hamarosan megalakul a Szerb Űrkutatási Hivatal (SAS)... ami csak az első lépés a kozmikus térség meghódítása felé vezető úton.
Az első szerb űrutas már 2040-ben a vörös bolygóra léphetne... és elénekelhetné a Marš na Drinu modernizált változatát, a Marš na Mars nótát.
Ezt biztos Tadić ötölte ki, és Jeremić lesz az interplanetáris külügyminisztérium vezetője!? – jegyezte meg egy politikailag talpalt internetes hozzászóló. A szerbiai politikusok többsége már most is úgy viselkedik, mintha a Marsról pottyant volna – fűzte hozzá egy másik. A szerbek mennyei nép, logikus hát, hogy a mennyekbe kívánkoznak – így egy harmadik. Kosmosovo i Meteorhija – élcelődött megint egy valaki. Mars u p. m. – nyomatékosította egy türelmetlenebb a fórum-csevelyt lezárandó.
Bármennyire is viccesnek hat a dolog, egyesek nem tréfának szánták. A Clevelandben székelő Szerb Egységkongresszus küldötteit a Szerb Űrkutatási Hivatal megalapításáról az ötlet megálmodója és kezdeményezője, dr. Veselin Sjekloća tájékoztatta, mondván: „ha Szerbia egy födél alá hívná a honi és külföldi tudósait, gyorsan űrnagyhatalommá válhatna. Ennek alapja Nikola Tesla munkásságának hagyatéka, amelyet a kozmikus térség meghódítása terén fejtett ki. (Ünneprontók lennénk azzal, hogy közöljük, Teslának űrutazással kapcsolatos projektuma és víziója nem volt – a szerz. megj.) „Különben is, ha India 2016-ra tervezi emberi személyzetű űrszondáinak fellövését, ha Amerika 2020-ra a jelenlegi űrsiklót kontinens közötti utasforgalomra szándékozza használni, mi vajon miért ne kapcsolódnánk be a kozmikus térség felfedezésébe? Ha képesek vagyunk autóalkatrészeket gyártani, miért ne gyárthatnánk például űrhajóalkatrészeket is?” – tette fel a retorikai kérdést Sjekloća úr – aki egy sikeresnek számító vállalkozó, a belgrádi székhelyű Omni stock és a šabaci Ingo építőipari vállalat tulajdonosa, számos kül- és belföldi építkezés kivitelezője, nem utolsósorban a szerb gazdasági kamara alelnöke is.
A lelkes clevelandi tagság nem kis örömére, sikeres vállalkozónk a fenti ötletét azonnal egy javaslattal is megtoldotta, miszerint az SAS első tiszteletbeli elnöke, dr. Slavoljub Vujić, az Apollo fejlesztési programjában is részt vett mérnök legyen. A bánáti születésű, Detroitben élő, 76. évét taposó Vujić sem tudta titkolni lelkesedését. „Megtisztelve fogadtam el dr. Sjekloća ajánlatát, hogy a Szerb Űrkutatási Hivatalt vezessem, ugyanis elérkezettnek látom az időt, hogy mi, szerbek is az űrbe menjünk” – közölte dr. Vujić az oktondi polgárság hiteles tájékoztatásáért felelős Večernje novosti kíváncsiskodása nyomán.
Dr. Vujić azt is elárulta, hogy ez egy igen komoly feladat, hisz kozmikus szinten is nagyok a tétek. Szerinte az Egyesült Államok a Holdon kiépítendő bázisokból szándékozza meghódítani a Marsot és ezáltal ég és Föld urává lenni. Közben attól tart, hogy ha Kína és Oroszország egy közös fejlesztésű űrprogram keretében szövetkezik, elmarják az orra elől a kozmoszt, ezért a NASA azon dolgozik, hogy már 2020-ban legénységet küldjön a Marsra és ott megvesse a lábát.
Az USA-nak azért is sietős a dolga, mert az oroszoknak jelenleg jobb rakétáik vannak, Kína rohamos léptekkel halad, és – Japánt is megelőzve – 2013-ra tervezi Hold-misszióját. A NASA 200 milliárd dollárt kért a Mars-programra, de ebbeObama beleronthat, mert nem tartja ésszerűnek missziók küldését a bolygóra, meg erősen drágállja is– véli továbbá Vujić úr.
Azt is tudni, hogy az SAS megalakulása jövő év elején várható. Aktivitása elsősorban a többi űrkutatási hivatallal való kapcsolattartás lenne, valamint az űrutazásokhoz nélkülözhetetlen technológia elsajátítása és alkalmazása. Az elképzelés szerint a csak részben állami irányítás és támogatás alatt működő hivatal munkájában számos szakember venne részt. A tagság elejében 10, majd 30, később pedig már 100 főt számlálna. A SAS székhelye Belgrádban, kihelyezett egysége pedig egy vajdasági helységben lenne (sejthetően JašaTomićon, ahol dr. Vujić alapfokú tanulmányait végezte). Dr. Sjekloća ahivatal működtetésének minimális havi költségeit 50 ezer euróra becsülte.
Kerítsék elő Mladićot és máris meglesz az alapító tőkéjük – bátorkodott javasolni a finanszírozást megoldandó egy net-kommentes.
A magam részéről csak annyit fűznék hozzá e lelkes „futurológusok” vizióihoz, hogy a jelen technológiai szinten a Marsra missziót küldeni gyakorlatilag lehetetlen, hiszen csak az odautazás legalább hat hónapot venne igénybe. Az út még a fejlesztési alapfázisban levő ionhajtóművel üzemelendő majdani űrhajóval is 76 napot venne igénybe, és még a rajzasztalon levő többi projektum sem ígér olyan gyorsaságot (és üzemanyag-forrást), amellyel az út egy hónapnál rövidebb lehetne. Álmodni persze szabad és kell is.
Különösen Szerbiában, ahol a rózsás álmok a mentálhigiénéi túléléshez immáron elengedhetetlenek is.
