Tudósítónk jegyzete
Washington, november 5.
Barack Obama elnöksége a „második” jegyében folytatódik. A szavazók csak „második helyen” hozták be pártját a keddi kongresszusi választásokon. Mandátuma második félidejében felemás kongresszussal kell majd megküzdenie.
Obama-portré az egyik mumbai pályaudvar tetején. Mumbai lesz az amerikai elnök indiai látogatásának első és egyik fő állomáshelye (Beta/AP)
Egy második mandátum megszerzéséhez másfajta politikára lesz szüksége. Ráadásul hivatala éppen ezen a héten csúszott le a világ második leghatalmasabb emberének a rangjára. Persze nem kell csodálkozni: ezt a feltételes listát az erősen konzervatív Forbes magazin állítja össze, és már „csakazértis” lefokozta Obamát, az első helyre Hu Csin-tao kínai elnököt emelve: hadd lássa a világ, hogy ez a „fekete bőrű szocialista” játszotta el Amerika vezető szerepét a világban.
Miközben az amerikai jobboldal „történelmi diadalt” ünnepel (a kongresszus egyik házának megszerzésével) és vérszemet kapva fogadkozik, hogy „visszacsinálja” Barack Obama eddigi eredményeit, különösen az egészségbiztosításhoz való, idén törvénybe iktatott általános jogot, az elnök Ázsia felé fordul: eddigi leghosszabb külföldi útján fontos partnerekkel találkozik, multilaterális kapcsolatokat fejleszt, amerikai munkahelyeket próbál teremteni az ázsiai piacra való exportnöveléssel – és mellesleg „hazalátogat” Indonéziába (a világ legnépesebb muzulmán országába), ahol – édesanyja második házassága folytán – hattól tízéves koráig élt.
A többször elhalasztott ázsiai körút azonban ma már kevésbé ad alkalmat Obamának a nosztalgiázásra. Indiában – ahol nagy pompával viszonozzák az indiai elnök tavalyi washingtoni fogadtatását – azt kell majd bizonygatnia, hogy a Pakisztánnak nyújtott kétmilliárdos katonai segély, illetve a Kína felé forduló fokozott amerikai figyelem nem megy a világ két legnagyobb demokráciája közötti kapcsolatok rovására.
Obama második állomása második hazája lesz, ahová édesanyja 1967-ben követte a Szuharto-diktatúra által hirtelen hazarendelt férjét. (Az elnök néhai édesanyja egy Amerikában tanuló indonéz diákhoz ment férjhez, miután Barack édesapja elhagyta őket.) A gyerekkori emlékek azért nem könnyűek a számára, mert éppen indonéziai négy éve miatt hirdetik róla politikai ellenfelei a mai napig azt, hogy muzulmán, holott két évig egy jakartai katolikus iskola diákja volt.
A politikához visszatérve, a Dél-Koreában megtartandó G–20 csúcsértekezleten Obamának az előretörő gazdasági hatalmak egész frontjával kell szembesülnie, amely egyre nagyobb részt követel magának a világ dolgainak intézéséből – miközben nem okvetlenül a nyugati értékrendszer alapján kíván játszani. Obama ott találkozik majd a világ legfrissebb „leghatalmasabb” emberével, kínai kollégájával is. A két ország közötti „hatalommegosztás” jelenleg egyértelmű, de jövője bizonytalan: Amerikának még mindig sokszorta nagyobb tekintélye, szövetségesi rendszere, erőforrásbázisa és technológiai tudása, meg fegyveres ereje van – Kína viszont roppant tömegű dollárral és még évtizedekig növekedésre ítélt piaccal rendelkezik.
Szöulból a Japánban sorra kerülő Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés fórumára siet az amerikai elnök, ahol nemcsak leghűségesebb szövetségeseivel (az új ausztrál miniszterelnöknővel, illetve a házigazdákkal), de Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel is találkozik majd. Moszkva persze nem jelent különösebb veszélyt Amerikára nézve, sem stratégiai, sem gazdasági szempontból, de Brazíliával, Indiával és Kínával szövetkezve – részben azok uszályán, csak saját világpolitikai tapasztalatait kamatoztatva – a Kreml, és részt követel magának a világgazdaság irányításából, és erőteljesen munkálkodik a dollár kiváltságos helyzetének megszüntetésén.
Obama „külföldre menekülése” pártjának választási kudarca után tehát aligha jelent majd könnyű felüdülést. Az Egyesült Államok nemzetközi pozícióinak megerősítésében azonban mégiscsak nagyobb sikerre lehet számítani azzal a megközelítéssel, amit ő képvisel, mint a korábbi – és a hazai színtéren most újra előretörő – konzervatív erők „elefánt a porcelánboltban” stílusával.
A gond csak az, hogy ehhez is hosszabb idő kell (akárcsak a munkanélküliség megszüntetéséhez, aminek elhúzódása miatt a választók most megbüntették), Obama íróasztalán pedig már szerdán elkezdett ketyegni az újraválasztási óra.
