Ha olyan messze laknál, mint amennyire hülye vagy, sose érnél haza – jutott eszembe a már klasszikusnak számító kiszólás néhány elmés megnyilatkozás olvastán. A tápanyagot egy rabbi, a Hamász vezetője és egy egyiptomi kormányzó szolgáltatta. Vitán felüli, hogy mindhármukat azonnal díszdoktorrá avathatnák... a rendőrakadémián.
Az izraeli Karmel-hegyen pusztított erdőtűz kapcsán egyszerre két bölcs meglátás látott napvilágot, ráadásul a két – egymással szemben álló – szélsőség irányából. Láss csodát, Izrael történelmének legsúlyosabb erdőtüzét a Hamász néven elhíresült radikális palesztin mozgalom vezetője, Iszmáil Haníje és Ovadia Joszef ortodox rabbi azonos okra vezeti vissza, vélvén, hogy ez Isten büntetése volt. Haníje persze amondó, hogy a zsidók azt kapták, amit megérdemelnek, a rabbi szerint pedig Isten haragját a túl szorgos honfitársai idézték elő olyképp, hogy lépten-nyomon megszentségtelenítik a (péntek napnyugtától szombat estig tartó) sabbatot, amikor is tilos dolgozni.
Ha hitelt adhatunk a rabbi szavainak (aki a Sasz párt szellemi vezetője, a Sasz pedig a Benjámin Netanjahu vezette kormánykoalíció tagja), miszerint tűzvész csak ott keletkezik, ahol a sabbatot nem tartják be, Montenegró máris nyugdíjaztathatja a tűzoltóit, legalábbis az erdőtüzekre felügyelő egységeket. Tűzvédelmi intézkedésként Netanjahu még azon is eltöprenghetne, hogy megdumálja a dolgot Milóval és „vendégmunkásként” monteniggereket importál... némi dohányáru fejében.
Még ki sem dolgoztam eme – igen gondolatébresztő – jövedelmezőnek tűnő biznisz többi távlatát, amikor a híráradattal még egy elmés gyöngyszem landolt a homlokom közepén. Ebből kiderül, hogy a tengerek veszedelmes ragadozójának hírében álló cápák legcápábbikának számító fajok (fehér, atlanti, szirti, tigris, pöröly...) társaságában még egy vérengző faj bukkant fel, a Moszad-cápa. Ez a jószág a külföldi turistákra és az egyiptomi turizmusra nézve egyaránt letális. Előbbiekre úgy tekint mint a svédasztalon sorakozó finomságokra (nyammi-nyammi), utóbbira meg rá sem bajszint, de mivel mostanság az előbbiekből csemegézget, úgy az utóbbi gyors és látványos döglődésre ítéltetett.
Hogy miről halandzsálok itt?! A hiszti a hónap elején kezdődött, amikor a Vörös-tenger népszerű üdülőparadicsoma, Sarm-el-Sejk közelében három orosz és egy ukrán turista szenvedett súlyos sérüléseket egy testes egyed harapásai nyomán. A dolog a múlt vasárnap tetőzött, amikor egy cápa ugyanezen parti vizekben egy 70 éves német nő karját harapta le. A szerencsétlen asszony életét a tetemes vérveszteség miatt a gyors segítség ellenére sem tudták megmenteni. Az egyiptomi kormány nemzetközi szakértőket hívott a cápa felkutatására és a jelenség megmagyarázására, hiszen néhány nap alatt több támadást jegyeztek, mint az utóbbi 15 évben összesen.
A találgatások közepette olyanok is napvilágot láttak, miszerint a cápatámadások hátterében valójában Egyiptom szándékos tönkretétele áll, méghozzá az ország számára legfőbb bevételi forrást jelentő turizmus romba döntésével. E Sherlock-ivadékok szerint az első számú gyanúsított nem más, mint a szomszédos Izrael titkosszolgálata, a Moszad.
„Nem zárható ki az a feltevés sem, hogy a Moszad dobta vízbe a gyilkos cápát az egyiptomi turizmus tönkretétele céljából” – csillogtatta meg elméjét a dél-sínai régió kormányzója. Az egyik, közelben működő búvárklub vezetője szerint még az is elképzelhető, hogy a turistákat kóstolgató ragadozót előzőleg szándékosan úgy kondicionálták, hogy az emberszagról egyből az élelemre asszociáljon. (hja, valahányan jól tudjuk, hogy a déli harangszó micsoda hatással tud lenni az étvágyra.)
A józanabbakat is meglepte ugyan a támadások hirtelen megszaporodása, de az izraeli kémszolgálat kommandós kiképzésén átesett cápájáról röptetett varit valószínűtlennek tartják, valószínűbbnek pedig azt, hogy a cápák azért vetemedtek az emberre, mert a tonhal-túlhalászás miatt nem jutnak elegendő élelemhez.
A cápáknak különben is csupán az image-ük rossz... különösen a nagy kasszasikerű Jaws (1975) és folytatásai óta. Még Szerbiánál is rosszabb, pedig Jeremić apait-anyait belead, hogy még a dögevőknek is elmenjen tőlünk a kedve. Tényállás, hogy sokkal több ember hal meg kutyatámadás és méhcsípés következtében (a maláriaszúnyog hatékony munkája következtében elhalálozó évi egymillióról nem is beszélve), mint cápatámadástól. E támadások évi száma 50 és 80 között mozog (legfeljebb huszaduk végzetes), és az utóbbi években folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.
Logikus, hiszen a cápák 472 fajt számláló nemzetsége (ebből mindössze egy tucatnyi jelenthet potenciális veszélyt az emberre is) sokkal veszélyeztetettebb tőlünk, mit mi tőlük. Évente csaknem százmillió cápa pusztul el az ember miatt, ugyanakkor 2-5 embercápatámadás következtében. A cápák valójában nem szeretik az embert... mármint enni. A homo sapiens túl csontos és közel sem olyan finom, mint mondjuk egy hájas fóka... a körömpörköltről és a baracklekvárról nem is szólva. Általában csak megkóstolja az embert – aztán amikor rájön, hogy nem a legízletesebb –, odébbúszik.
