Hétfő este az amerikai főváros George Washington Egyetemi Kórházában, 69 éves korában elhunyt Richard C. Holbrooke, afganisztáni-pakisztáni elnöki különmegbízott, az Egyesült Államok diplomácia-történetének egyik legnagyobb egyénisége. Mint ismeretes, Holbrooke péntek délután lett rosszul a külügyminiszter kabinetjében. Elnézést kért Hillary Clintontól és saját lábán elment a liftig, de ott összeesett és a közeli kórházba szállították. Azonnal megműtötték de néhány napnál tovább nem élte túl az aortarepedést.
Richard Holbrooke 1941. április 24-én született New Yorkban. Apja oroszországi zsidó származású orvos volt, anyja Németországból Argentínába menekült zsidók fazekasművész gyermeke. Szülei ateistának nevelték és kvéker békegyűlésekre jártak vele. Szívesen emlékezett arra is, hogy gyerekkorában apjával az ENSZ székháza előtt sétálva arról beszélgettek, hogyan lehetne békét teremteni a Földön. Első házasságából két fia élte túl. Özvegye, a budapesti születésű írónő, Kati Marton, a harmadik felesége volt.
Halálhírére perceken belül sorakoztak a méltató szavak a washingtoni és a külföldi politikai színtéren: Barack Obama jelenlegi és Bill Clinton volt elnök, Hillary Clinton külügyminiszter és sokan mások egybehangzóan tanúsítják, hogy Holbrooke az amerikai diplomácia óriása volt, hogy egész pályafutását a béketeremtésnek szentelte és a békeharc számos frontján egyedülálló eredményeket ért el.
Legnehezebben kivívott de ugyanakkor legnagyobb diadalának a daytoni békeszerződés számít – amelyet az 1995. november 21-ikei daytoni megállapodás után éppen Párizsban írtak alá 15 évvel és egy nappal Holbrooke halála előtt.
A hatvanas években Holbrooke készítette a híres Pentagon-jelentések egyik kötetét, amelyek leleplezték a vietnami háború igazi arcát és amelyeknek – szinte WikiLeaks-szerű – nyilvánosságra hozatala az amerikai közvélemény felháborodásához és azon keresztül a háború befejezéséhez vezetett. Holbrooke jól ismerte a délkelet-ázsiai valóságot: külföldi szolgálatainak hosszú sorát a Mekong-deltában kezdte 1962-ben mint az USA nemzetközi fejlesztési ügynökségének képviselője. Később a saigoni amerikai nagykövet tanácsosaként írt őszinte helyzetfelméréseket, amelyek nyomán a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség legfiatalabb tagja lett.
Vietnam után Holbrooke újságíróként dolgozott a Newsweek hetilapnál, majd átvette az egyik legbefolyásosabb külügyi folyóirat, a Foreign Policy irányítását. Épp ezen az őszön méltatták szerkesztői munkásságát: Holbrooke volt az, aki a szokványosan száraz, semmitmondó diplomáciai szövegekkel szemben a bátor és lényegbevágó hangnemet vezette be. Jimmy Carter elnökválasztási hadjáratában a jelölt nemzetbiztonsági koordinátora volt, majd harmincévesen az amerikai külügy történetének legfiatalabb államtitkáráva nevezték ki. A kelet-ázsiai ügyek vezetőjeként az ő nevéhez fűződik a diplomáciai kapcsolatok rendezése Kínával, majd több százezer indokínai menekült letelepítése az Egyesült Államokban. Ekkor kezdett el intenzíven foglalkozni a háborúk ártatlan polgári áldozatainak helyzetével.
Bill Clinton elnöksége idején Holbrooke-ot először Németországba küldték nagykövetnek, majd visszahívták Európa-ügyi államtitkárnak. Ebből a pozícióból kezdte el a daytoni tárgyalásokban végződő balkáni békeközvetítést, amelyről1998-ban legismertebb könyvét írta Véget vetni egy háborúnak címmel. Mint arról részletesen beszámoltunk, Holbrooke elismerte, hogy Daytonban többet is ki lehetett volna csikarni Miloševićtől, de a daytoni békeszerződés létrejötte így is hajszálon múlott.
Holbrooke később az USA ENSZ-nagykövete lett, és ott is a megegyezések művészeként mutatkozott be: helyrehozta a világszervezet és a házigazda ország viszonyát, rávette az „internacionalizmus”-ellenes republikánus vezetőket, hogy járuljanak hozzá az Egyesült Államok sokéves, milliárd dolláros hátralékának befizetéséhez, az ENSZ közgyűlését pedig arra, hogy valamelyest csökkentse Amerika évi tagsági díját, valamint hogy modernizálja az elavult és elbürokratizálódott ENSZ-igazgatást. Ő volt az is, aki meggyőzte a világszervezet tagságát, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítson az AIDS megelőzésére és kezelésére, mert egyébként az globális biztonsági problémává duzzadhat.
Clinton távozása után Holbrooke a magánszférában húzódott meg beruházási bankárkánt, de nem sokáig maradt távol a külpolitikától. Obama beiktatása óta az afganisztáni—pakisztáni válság megoldásán dolgozott fáradhatatlanul, több tucatszor átrepülve az óceánt, hogy találkozzon az ottani vezetőkkel és a roppant bonyolult helyzet egész sor más részvevőjével. Mint mondta, ez a válság még a balkáninál is nehezebb, mert egyszerűen nincs, akivel érdemben tárgyalni lehetne. A hivatalos vezetők partnerként tetszelegnek, az igazi ellenség viszont megfoghatatlan.
Amikor Holbrooke munkásságáról beszélnek, leginkább rendkívül erőteljes, sőt néha erőszakos fellépését hozzák fel. Csakhogy amögött hihetetlen munkabírás, emlékezőtehetség és kitartó adatgyűjtés állt. Nemcsak azért volt képes rettenthetetlenül szembenézni és a diplomácia határain belül maradva szembeszállni is az egyébként teljhatalmú diktátorokkal, mert ő maga is verbálisan agresszív tudott lenni, hanem mert tudásban messze felülmúlta őket.
Munkamódszerének jó ismerői mesélték a halála utáni órákban, hogy a különböző politikai és diplomáciai tárgyalásokon rendszerint számos felkészült, okos ember és legalább ugyanannyi erőteljes egyéniség ül a zöld asztalnál. Csak éppen nagyon ritkán fordul elő, hogy ez a két személyiségjegy ugyanabban az emberben összpontosuljon: márpedig ez volt Dick Holbrooke.
Politikai ellenfelei „magános harcosnak” tartották és hiúságáról meg becsvágyáról papoltak. Holott senki nem hangsúlyozta úgy a csapatmunkát, mint ő. A balkáni békefolyamat során is egész kis csapattal utazgatott, olyan akkori fiatal diplomatákkal, akik azóta mind egy szálig az amerikai külügyminisztérium oszlopos tagjává váltak és fontos nagyköveti posztokat töltenek be.
Holbrooke többször is a külügyminiszteri poszt várományosa volt. Először Warren Christopher nyugdíjba vonulásakor merült fel esélyes jelöltként, de Clinton végül is Madeleine Albrightot választotta. Ha 2004-ben John Kerry győz az elnökválasztásokon, Holbrooke biztosan megkapja a tárcát. Ha 2008-ban Hillary szerzi meg a demokrata párti jelöltetést, ő lett volna a külügyminisztere. Hogy mégis újra meg újra elvállalta a másod- sőt harmadhegedűs szerepét, azt bizonyítja, hogy fontosabbnak tartotta a tevékeny szolgálatot a kinevezésnél, sőt még a pénznél is. George Bush elnöksége alatt a Credit Suisse bostoni alelnöke volt, maradhatott volna a biztonságos, jól jövedelmező állásban, de ő inkább a korántsem kecsegtető közép-ázsiai béketeremtést választotta.
Boszniai tevékenységéről, majd a miloševići Szerbia elleni NATO-légiháború előtti ultimátumáról annak idején részletesen írt a Magyar Szó is. Richard Holbrooke – sokkal nagyobb horderejű, világméretű problémák boncolgatása közepette – lapunk sorsát is figyelemmel kísérte. Magyar származású feleségével, Kati Marton újságíróval együtt (akinek a kedvéért Budapesten tartották esküvőjüket és Holbrooke magyarul mondta ki a boldogító igen-t) annak idején többször is felemelte szavát a Magyar Szó fennmaradásáért vívott harc legkritikusabb pillanataiban.
