A Roche tavalyi adózott nyeresége 8,97 milliárd svájci frank volt, 8 százalékkal kevesebb a 2007-es, 9,76 milliárdos rekordnál. A visszaesést elsősorban az okozta, hogy számottevően csökkent a Tamiflu forgalma, mert nem jöttek be a madárinfluenzával való riogatásból adódó számításai. Mit ad isten, most felütötte a fejét a sertésinfluenza. ..
Remélhetően annyi már világos, hogy ennek a fránya sertésinfluenzának körülbelül annyi köze van a sertésekhez, mint a bárányhimlőnek a bárányokhoz. Ha mégsem, úgy nem árt belegondolni, hogy a bárányhimlőt (varicella zoster) Horvátországban vodene kozice néven ismerik, az angolok meg chicken poxnak mondják, folyományaként a varicella ürügyén anno kiirthatták volna az összes birkát, kecskét, csirkét és – szemantikai egybeesés esetén – sok más jószágot, hisz ez lett volna a logikus (?!) lépés. Legalábbis ez látszik következni abból, hogy a szerbiai egészségügyi minisztérium a sertésinfluenza hírének vételekor azonnali sertéshúsbehozatal-embargót hirdetett ki, az egyiptomi kormány meg – még rátromfolva a józan észre – az összes (300 ezernyi) disznó kényszerlevágását rendelte el.
Persze a disznóságokat nem a disznók csinálják. Aligha puszta koincidencia hát, hogy a svájci gyógyszeripari óriás gazdálkodási mérlege ugyanazon a napon vált közkinccsé, amikor a sertésinfluenzának nevezett kór első jelei kapcsán a média félreverte a harangot. Jellemző módon egyik hírközlő szerv sem állította a kettőt párhuzamba, pedig most szinte az orrukra akasztották a corpus delictit. Tette maga a Roche azon talpig önzetlen bejelentésével, miszerint a Tamiflu-gyártást újra teljes kapacitásúvá tehetik, szükség esetén nyomban 400 millió adagot állíthatnak elő, de a nagyüzem újraindulásáig sincs ok aggodalomra, mert az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO) levő készletek 5 millió ember kezelésére elegendőek, hovatovább mintegy 85-90 országnak milliós nagyságrendű készletei vannak. Mindezt a madárinfluenzával való oktondi pánikolás profitboldog éveiben halmozták fel.
A Roche e fene nagy empátiájában „mindössze” annyi a zavaró, hogy a mexikói megbetegedések, illetve az ezzel egybeeső Tamiflu-propagálás pillanatában állítólag senki sem tudta, hogy ez az új rettegett vírus a H1N1-es variáns A változata, azt sem, hogy mennyire veszélyes, azt meg pláne nem, hogy a Tamiflura miként reagál. Az iménti mondatban az „állítólag”-on volt a hangsúly, azok ugyanis, akik ezt az összvilági fogyasztói mókuskereket működtetik, pontosan tudták, mit „dobnak piacra”.
Hogy valami összeesküvés-elméletszerűséget akarok itt világra segíteni?! Áh, dehogy, csupán a descartes-i szkepszis rakoncátlankodik bennem.... már megint. Mert szavahihetőnek tűnhet a magyarázat, hogy az új influenzavírus az észak-amerikai madár, az európai és ázsiai sertések és az ember genetikai elemeit tartalmazza, és mutációval alakult azzá, ami, de nem válaszol a hogyanra. A valószínűségszámítás síkján nem zárható ki, hogy egy észak-amerikai influenzás madár átrepül az óceánon, megfertőz egy európai náthás disznót, aztán maga is sertésinfluenza-fertőzötten Latin-Amerikába repül, hogy egy náthás mexikói emberrel is társítsa vírusállományát, nekem valahogy mégis valószínűbbnek tűnik, hogy a mutáció laboratóriumban zajlott le. Móricka szerint úgy, hogy a takarítónő a partvisával véletlenül azokat a kémcsöveket lökte föl, amelyekben a három vírusfaj táncdalfesztiválja folyt éppen, aztán – a nagy örömtől, hogy végre egymásra találtak – rögvest össznépi lagzi lett.
Itt és most csak találgatni lehet, hogy a – hivatalos besorolása alapján – A(H1N1)Kalifornia/04/2009-es nevű vírus hogyan került „forgalomba”, azt viszont már nem kell találgatni, hogy milyen hatást fejt(ett) ki. Nem a számlájára írt 31 áldozatra gondolok, hanem a pánik lélektani erejére. (Járulékos haszonként a gyógyszeripar – amely már eleve immúnisnak bizonyult a világméretű hitelválságra – virágozhat.) Ki-ki megfigyelhette, hogy a halálra rémített emberek milyen nagyszerűen manipulálhatók. Egyelőre a sebészmaszkgyártók örülnek legjobban, maholnap azonban könnyen „beadagolhatják” azt is, hogy az egészségünk érdekében elengedhetetlen, hogy mindannyiunk bőre alá GPS-csipet építsenek be... vagy bármi mást, ami állítólag csakis a mi javunkat szolgálja. A non plus ultra, hogy az „érvek” súlya alatt az emberek még verekednének is azért, hogy mielőbb hozzájussanak. Sőt elég csupán divatcikké avanzsáltatni valamit, mint a piercinget vagy a tetoválást, és máris milliók rohannak trendivé válni.
Még nem tudni, hogy a H1N1-es milyen „karriert” fut be, de a róla szóló napi rettegésadagot bizonyos viszonyítási alappal felvértezve célszerű bevenni. Nos, az idevágó statisztika szerint a „hagyományos” influenza átlagosan évi 200-250 ezer ember halálát okozza. Ami szóra sem érdemes ahhoz mérten, hogy évente csaknem 9,7 millió öt éven aluli gyerek hal meg olyan, ma már könnyen gyógyítható betegségekben, mint a tüdőgyulladás vagy a malária. Maláriától amúgy másodpercenként tíz ember (többnyire gyermek) betegszik meg, és a kór évi 11 millió életet követel. Szakasztottan annyit, amennyit a dohányzás számlájára írnak. És amennyit az éhínség és az alultápláltság követel. Az áldozatok több mint fele gyermek.
Tizennyolcezer hal éhen.
Naponta.
