Macedónia mutatott fel legtöbbet, Szerbia és Montenegró szolid haladást ért el, Bosznia pedig elégtelenre vizsgázott a vízumkényszer feloldásához szükséges feltételek teljesítése tekintetében – áll nagyjából az Európai Bizottság uniós tagállamoknak elküldött jelentéstervezetében.
A tagállamok belügyminisztériumi véleményezésére és az uniós minisztertanács azon őszre esedékes döntésére nézve, hogy ki kerülhet majdan a fehér schengeni listára, a különféle okmányok (útlevél, személyazonossági, jogosítvány) hamisításrizikójának, azaz biztonságának foka is sokat nyom a latban. Az EB e tekintetben, úgy hírlik, azonosan osztályozta a három vízumkönnyítésre esélyes országot, azzal a megjegyzéssel, hogy Szerbiának az anyakönyvi kivonatok és állampolgárságot igazoló iratok biztonsága terén van még javítani valója. Nem kimondottan pozitív fogadtatású a kettős állampolgárság ügye sem, az idevágó honi törvények ugyanis elég lazák, így 70 ezer szerb állampolgár az ex-Yu térség más országának is állampolgára. Jelen pillanatban igazán csak az zavaró(bb), hogy mintegy 2400 boszniai polgárnak szerb állampolgársága is van. Az igazi gondot azonban a kosovói albánoknak kiadandó biometrikus útlevelek kérdése képezi.
Ezt (mely sajátos 22-es csapdája) az a körülmény okozza, hogy Szerbia hivatalosan magáénak vallja Kosovót, így alkotmánysértő lenne, ha állampolgáraitól – tehát bármely kosovói albántól is – megtagadná az útlevél kiadását. Ezzel pedig szép számban (vissza)éltek. Márpedig Brüsszel tart a szerb útlevéllel érkező albán bevándorlók áradatától... sőt ennek gondolatától is. Mellékelni kell, hogy Kosovónak is van útlevele.
Kormányforrásokra hivatkozva a Danas úgy tudja, hogy – a vízumkényszer óhajtott eltörlése érdekében – Belgrád ennek a gyakorlatnak akar véget vetni. A jövőben ezért arra törekszenek, hogy lehetetlen legyen a kosovói albánoknak is útlevélhez jutni, mégpedig úgy, hogy azt kizárólag Belgrádban adnák ki. Az esetleges igénylőnek – sok ezer okmánnyal spékelve – hitelt érdemlően kellene igazolnia, hogy Szerbiában lakik, és tucatszor felkeresnie személyesen is a fővárost. Ez „a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad” (formailag nem jogtalan, és az uniós aggályokat is megszünteti) elgondolású ötlet, a bürokrácia kafkai útvesztőjébe való terelés azonban gyakorlatilag kimeríti az alkotmánysértés tényét. Ezzel a rendszerrel ugyanis bárkit bármiért (különösen, akinek albánra „húz” a neve) ugyanebbe a süllyesztőbe irányíthatnak, aztán kapálódzhat kedvére.
Kérdés, mit szól majd hozzá a parlament, nemkülönben az EU.
