Léphaft Pál
Roppant szívós és fertőző ez az új vírus. Legalább olyan jól tartja magát, mint pár évvel ezelőtt a madárinfluenza, mely mára totál kiment a divatból.
Mediális népszerűségének hála, a H1N1-es a hiszékeny és módszeresen hülyített polgárság körében már rengeteg áldozatot szedett: sokak józan ítélőképessége tragikus hirtelenségű halált halt. Noha a gyógyszereladási görbe látványosan szökik felfelé, a borzasztóan veszélyes világjárvány, úgy látszik, csak akkor hagy majd alább, ha a gyógyszeripar ebből származó profitjának mutatói „kézzelfoghatóvá” válnak. Legkorábban tehát a harmadik – fiskális – negyedév elszámolásakor.
Eredetileg nem szándékoztam újfent ezzel a nagy összvilági hókuszpókusszal foglalkozni, de azok után, hogy Szerbiában is megjelent (amire a jó nép szapora imádkozásba kezdett, a patikusok meg a madárkór idején felhalmozott Tamiflu-készleteik büszke mutogatásába), úgy érzem, indokolt a repetitio... est mater studiorum.
Először is tisztázzuk le a „mi mennyit”, vagyis azt, mennyire komoly és elharapózott is valójában ez a világjárvány. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi adatai szerint az új influenza vírusa 120 országban 77 201 embert fertőzött meg és 332 ember halálát okozta. Ez a H1N1-es aktuális A típusának két hónapos „tevékenységi” mérlege.
Ahhoz, hogy ezt mérni tudjuk, viszonyítási alap kell. A legcélszerűbb a legközelebbi hasonlóval összevetni. Nos, egy „standard” influenzavírus okozta járvány – amilyennel a múltban szinte menetrendszerűen (és gyakran igen intimen) találkoztunk – világviszonylatban évi 200-250 ezer ember haláláért tehető felelőssé. Eszerint a H1N1-nek már mintegy 33000-41000 hullánál illene tartania, de – láss csodát – százszor jámborabbnak mutatkozik. Szinte kenyérre kenhető.
Veszélyességét sem árt párhuzamba állítani más kórokozóéval. A szezonális náthaláz halálozási aránya 0,01 és 0,6 százalék közt variál, az új vírusnál – annak megjelenésekor – ez az arány 6 százalékos volt, később 0,3 százalékosra esett, jelenleg pedig 0,004 százalékos. Mortalitása tehát immáron az évszakos influenza keretein belül, illetve alul van. Ráadásul az új és a „klasszikus” vírus okozta betegséget kísérő tünetegyüttes is azonos: láz, gyengeség, ízületi fájdalmak, légzőszervi panaszok...
Az új vírus valós veszélyességét további statisztikák ismeretében sem árt mérlegelni. A tuberkulózis, mondjuk, évi kétmillió áldozatot követel, pedig úgy tudjuk, már rég felszámolták. A malária még mindig 11 millió áldozatot szed évente, pedig ma már gyógyítható, sőt már az is ismeretes, hogy nem a mocsárszagú levegő okozza. Nem oly rég ugyanis még azt hitték, a levegőben van a baj. Innen a neve, amely az olasz „mal” és „aire” szóból képződött, és „rossz levegő”-t jelent.
További – szintén gyógyítható – betegségekben egyéves kora előtt mintegy hétmillió gyermek hal meg évente, és további 3 millióan nem érik meg ötödik születésnapjukat. Naponta mintegy 1500 nő – évente tehát félmilliónál is több – hal meg szülési vagy terhességi szövődmények következtében. Napi több tízezerre tehető aztán az orvosi műhiba, gyógyszerek okozta mellékhatások, szükségtelenül felírt antibiotikumok, felesleges műtéti beavatkozások, a gondatlan és szakszerűtlen orvosi kezelés áldozatainak száma is. Az ilyen „orvosi eredetű” halálokok száma csak az Egyesült Államokban évi 800 ezerre tehető. Összehasonlításképpen a szemlélt tanulmány keltezéskor (2001) 700 ezer amerikai halt meg szívbetegségben, 553 ezer pedig rákban. Summa summarum: a leghalálosabb „kórokozó” maga az amerikai egészségügyi rendszer. Pedig annak ázsiója egy elefántcsontpartihoz vagy akár szerbiaihoz mérten elég nagy. Úgy értem, ha az amerikai ennyire letális, milyen akkor a honi.
Abba sem árt aztán belegondolni, hogy a bizarrnak, szokatlannak mondható halálokok is több utcahosszal verik a derék H1N1-est. A WHO számítása szerint naponta 3000 ember veszti életét autóbalesetben, további 100 (főként gyermek) fullad meg golyóstolltól, ugyanennyi torkán akad fenn (végzetes kimenetellel) a fogpiszkáló, legalább tízszer ennyire tehető a fürdőkádban való hanyatt esés következtében vagy a konyhai balesetekben (nyújtófával való hitvesverés kizárva) elhalálozottak száma. És sorolhatnánk napestig a képtelen eseteket, a lényeg, hogy az új vírus – bármerről vizsgáljuk is – gyakorlatilag sem szed több áldozatot a foghúzásnál, méhcsípésnél, villámcsapásnál vagy éppenséggel az erkélyről aláhulló cserepes virágoknál.
A fentiek fényében „enyhén” különös az új vírus 6-os besorolása (pandémia) és a körülötte csapott pánikkeltés. Annyiban az, hogy a WHO is – amelyről azt hihetnénk, hogy ENSZ-szervként legalább látszatra tárgyilagos igyekszik lenni – rendesen befeküdt lobbizni, a gyógyszeripar malmára hajtani a vizet. Bizonyára nagyon jövedelmező ez azoknak, akik május elején rábólintottak arra, hogy az új vírus világsztárrá avanzsáljon. De bizonyára korántsem annyira jövedelmező, mint azoknak, akik megrendelték a „koktélt” és Mexikóban szélnek eresztették.
Vagy az van, hogy ez csak a Beta-változat, és kivárnak, mert – mint új szoftverek esetében szokásos – még csak tesztelik, közben meg „csiszolgatják” a hatékonyabb variánst. Vagy az van, hogy a haszonkulcs így is akkora, hogy nem is kell termékenyebb táptalaj. Az emberek együgyűsége, tájékozatlansága, a tömegek manipulálhatósága határtalan lehetőségeket kínál. Kimeríthetetlen kincsesbánya. Elég egy abrakadabra, egy csiribú-csiribá, és mindenkit az orránál fogva lehet vezetni.
