Hoppá, hát ez meg hogy csempészhette be magát a Spiegelbe? És még nem nyírták ki? – fordult meg a fejemben, midőn a hét derekán váratlanul egy olyan szakértői véleménybe „botlottam”, mely nem csupán a média ömlesztette mocsokrengeteggel „úszik szembe”, hanem egyszersmind a gyógyszeripari lobbiról is lerántja a leplet... legalábbis felfedi csupasz (és rút) lábszárát.
A legolvasottabb német hírmagazin által megszólaltatott dr. Tom Jefferson, a Cochrane Collaboration kutatóorvosa számos kollégájával együtt 15 éve vizsgálja az influenza ellen alkalmazott gyógyszereket és értékeli a témakörben megjelent tanulmányokat. A nonprofit Cochrane-csoport már korábban magára haragította a gyógyszeripari multikat, amiért a madárinfluenza ellen piacra dobott Tamiflut és Relenzát hatástalannak, sőt károsnak találta, most meg még egy adag borsot tört az orruk alá. Jefferson kertelés nélkül teljes őrültségnek tartja, hogy influenza-szakértők évről évre újabb és újabb katasztrófákkal riogatják a világot, mindazonáltal egyetlen jóslatuk sem vált valóra. „Mi lett például a madárinfluenzából, amelybe állítólag millióknak kellett volna belehalniuk?” – teszi fel a retorikai kérdést. „Semmi. Ám a szakértők csak tovább jósolgatnak. Néha az az érzésem, hogy kifejezetten sóvárognak egy világjárvány után” – mondja a szakértő, aki a mondvacsinált jósok csoportjához sorolja az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), a virológusok hadát, az egészségügyi hatóságokat, és természetesen a gyógyszeripart. Mint mondja, a világjárvány körül egész gépezet épült fel, és tőle rengeteg dolog függ: nagy pénzek, befolyás, karrierek, egész intézmények és iparágak.
Az amerikai szakember azt is különösnek találja, hogy a WHO az elmúlt hónapokban módosította saját, a pandémiát meghatározó definícióját, mégpedig úgy, hogy egyszerűen törölte azt a kritériumot, amelynek értelmében csak magas halálozási aránnyal járó betegség tekinthető világméretű járványnak. Így avanzsált pandémiává a sertésinfluenzaként „útjára indított” új vírus, így folyik most a csapból is annak „rohamos terjedése”.
Jefferson aggasztónak tartja azt is, hogy az influenzaszerű fertőzések súlyosságának felnagyításával párhuzamosan következetesen „figyelmen kívül hagyják” a nem tipikus influenzavírusok (mintegy 200 féle) jelentőségét. Szerinte egyértelműen azért, mert rhinovírusokkal, RS-vírusokkal és „rokonaikkal” nem lehet nagy pénzeket keresni, sem karriert csinálni. Az influenzavírus ellen viszont van oltóanyag, és vannak gyógyszerek – ezek mögött pedig ott vannak a gyógyszeripar hatalmas pénzei.
Persze nem Jefferson az első, aki kénytelen volt belátni, hogy a gyógyszeripar nem az egészség érdekében működik, kutatásaik kizárólag csak újabb szabadalmaztatható készítmények előállítását és eladását, azaz a profitot szolgálják. Ez a szó szűk értelmében sem más, mint betegségipar, mely nem tud betegek nélkül meglenni. Ezért ha kell, betegeket vagy betegségeket gyárt, létezőket felnagyít, és alapállásban is egy halom olyan (gyógy)szert sóz rá az egészségére mindenkor érzékeny emberre (olvasd: fogyasztóra), amelyek nélkül – hitetik el vele csecsemőkorától – képtelenség meglenni (pl. Bensedin), minimum kockázatos, hosszabb távon végzetes.
Dr. Matthias Rath, Linus Pauling örököse előadásaiban és publikációiban is rámutatott erre a sajátos rákfenére, nem kevesebbet állítva, mint hogy a terrorizmus ellen meghirdetett globális háború sem egyéb, mint a gyógyszeripari lobbi stratégiájának álcája; egy gondosan kimunkált és végrehajtott „hadviselés”, amelynek célja, hogy az egész világon a félelem légköre alakuljon ki..., ami egyfelől lehetővé teszi a drasztikus jogkorlátozások törvényesítését, másfelől pedig könnyen manipulálhatóvá teszi az embereket.
Mert ugye, csakis egy felelőtlen öngyilkosjelölt tehet olyat, hogy rezignáltan legyint a szörnyű hírre, mondjuk arra a frissre, miszerint az új vírus Nagy-Britanniában egy hét alatt százezer új megbetegedést okozott. Nem, a felelős ember, erre nem legyinthet. A felelős ember erre gondterhelten azt mondja, hogy: hűha!.. és elsiet egy halom gyógyszert venni.
Persze jó lenne, ha a média is ilyen felelős lenne, és mondjuk azt is napi rendszerességgel közölné, hogy a szemlélt (bármely) napon harmincezer ember halt meg maláriában, az utóbbi egy héten (és így minden év minden hetén) kétszázezer, évente 11 millió...
Vagy afféle hírkiegészítőként ismertetné a Roche friss (csütörtökön közzétett) gazdálkodási mérlegét is. Mert van ám mivel dicsekedni, hiszen a gyógyszeripari óriás az első fél évben 5,213 milliárd svájci frankos adózott eredményt jegyzett, 11 százalékkal többet a tavalyi időarányos 4,713 milliárdnál. A Tamiflu forgalma 203 százalékkal (nem elírás) haladta meg a tavalyi azonos időszakban jegyzettet, és csupán ennek az eladásából az év végéig legkevesebb 2 milliárdos bevételt várnak.
Hogy ne szurkoljanak hát a világjárványnak?
