Léphaft Pál
Egy évtizede, mikoron vidékeinken NATO-ék végezték el a tavaszi talajmunkát, minek során a čačaki Slobodát is megszórták némi „gyomirtóval”, egyes cinikusok – mintegy a miértre magyarázatul – elővették a naftalinból a közismert hidegháborús „tanmesét”.
Eme ránk alkalmazott változatában a nyugállományba készülő čačaki melóst hívatja egy nap az igazgató, kérdve, mit szeretne eme alkalomból ajándékba, ne vegyenek már neki olyasmit, aminek nem veszi hasznát. Emberünk erre gondolkodás nélkül rávágja: csupán egy Sloboda porszívót szeretne. Az igazgató megdöbbenve mered rá, majd megjegyzi: „Na, ilyet?! Ha e 40 év alatt hetente csak egy-egy apró alkatrészt vittél volna haza a gyárból, már egy tucat porszívód lenne. „Vittem is én olykor – közli emberünk –, de bárhogy is raktam össze, abból mindig csak kalasnyikov lett.”
A világ legnépszerűbb kézifegyverének tervezője, akinek neve az idők során „fogalommá” vált, kedden, november 10-én ünnepelte 90. szülinapját. A Kremlben ünnepi fogadást szerveztek tiszteletére, Dmitrij Medvegyev elnök méltatta a korát meghazudtolóan vitális és jó erőnlétnek örvendő Puska bácsit.
Az Urál vidékén született Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov eredetileg költőnek készült vagy jobb híján földművesnek, de családját – a Szovjetunióban akkortájt divatos szokáshoz híven – kuláknak minősítették és 1930-ban Szibériába „telepítették”. No, ott elég hamar elment a kedve a költészettől (is), különösen, amikor 1938-ban besorozták a Vörös Hadseregbe. Eleinte tankszerelő és sofőr volt, 1941 augusztusától kezdve pedig harckocsiparancsnokként szolgált egy T–34-esen. Októberben Brjanszknál kilőtték a tankját, és súlyosan megsebesült. Így került vissza – már őrmesteri rangban – a hátországba féléves kórházi kezelésre. Mivel már korábban is bosszantotta, hogy a Wehrmachtnak sokkal több sorozatlövő fegyvere (géppisztolya) van, mint a Vörös Hadseregnek, elhatározta, hogy egy egyszerű, könnyen kezelhető kézifegyvert készít. Egy kazahsztáni vasútállomásra helyezték, ott némi technikai hátteret és mérnöki segítséget kapott a munkájához. Bár az 1942-ben benyújtott első géppisztolytervét technikai hiányosságokra hivatkozva nem fogadták el, őt magát tehetségesnek tartották, így lehetőséget kapott a továbbképzésre és a munkára. Végül ebből az 1942-ben kifejlesztett prototípusból alakult ki 1947-re a fegyverkonstruktőrök vetélkedőjén nyertes modell, amelyet az AK–47 néven iktattak be. Az akronímia az Avtomat Kalasnyikova rövidítéséből ered, a 47-es szám pedig az 1947. évre utal.
Kalasnyikovot egyértelműen a német fejlesztésű Sturmgewehr 44 (rövidítve: StG44) vagy más típusjelzéssel MP44-es, az első modern gépkarabélyok egyike ihlette meg. Valószínűsíthető, hogy német hadifoglyok szaktudását is kamatoztatta az AK–47-es megalkotásakor, amiként az is nyilvánvaló, hogy Mihail Tyimofejevics más, korabeli automata puskákat is jól szemügyre vett, így a gépkarabélya zárszerkezeténél és elsütőszerkezeténél alkalmazott megoldásokat nagyrészt azoktól „kölcsönözte”.
Így vagy úgy, a 7,62x39 mm-es kaliberű golyókkal „táplálkozó”, gázelvezetéses rendszerű AK–47-es minden szakítópróbát kiállt: tesztelték sivatagban és őserdőben, +50-ben és -40-ben, falhoz vágták, betonra dobták, vízbe merítették, de mindent kibírt, így nyertes pályázati munkaként 1949-ben rendszeresítették a szovjet hadseregben.
Azóta valamennyi háború aktív „résztvevője”... és lesz sajna még jó ideig a jövőben is. Különböző változatai a világ fegyveres erőinek több mint felében standard kézifegyver. Napjainkig mintegy 100 millió darab készült belőle. Megbízhatósága, strapabírása folytán az amerikai katonák Vietnamban nemegyszer zsákmányolt kalasnyikovra cserélték saját fegyverüket. Népszerűségének tanúbizonysága, hogy a Kalasnyikov megtalálható Mozambik címerében is, a Hezbollah lobogóján, afgán faliszőnyegeken, egyes afrikai területeken pedig a fiúgyermekeknek gyakran a Kalash nevet adják.
A márkanevet a Szovjetunió nem védette le, emiatt licenc nélkül ma is tucatnyi országban gyártják és félszáz cég kínálja jogtalanul. A kragujevaci Zastava 1959-től 1970-ig fejlesztgetett, M70-es jelzésű variánsa a népszerűbbek közé tartozik. Irakban, Afganisztánban már évtizedek óta „őshonos”, de egyes üzletembernek nevezett díszpéldányok révén illegális csatornákon tekintélyes mennyiség jutott számos afrikai válságövezetbe, így Sierra Leonéba, ahol a gyerekek – mivel a polgárháború immár hagyományos – fapuska helyett ilyenekkel „játszadoznak”. Szintén Kalasnyikov irodája tervezte a PK, majd a modernizált PKM géppuskát, amelyeknek (1969 óta szinte változatlan formájú) változatai hasonlóan sok másolatban lelhetők fel a világ minden pontján.
Mihail Tyimofejevics – aki még törzsőrmesterként megkapta a Sztálin-díjat (ma már tábornok), háromszoros Lenin-díjas, a szocialista munka kétszeres hőse, szülőfalujában szobra, Izsevszkben pedig múzeuma van – jellemző módon e roppant népszerű találmány után egy kopejkát sem kapott szabadalmi díj címén.
A kapitalizmus gyógyvízéből csak néhány éve mereget. Nevezetesen azóta, hogy engedélyezte a solingeni székhelyű Marken Marketing Internationalnak (MMI), hogy az nevét viselő esernyőket, zsebkéseket, órákat dobjon piacra, amelyek – legalábbis a reklám szerint – a gépkarabélyhoz hasonlóan megbízhatóak és elnyűhetetlenek. Kapható továbbá Kalasnyikov hódeszka is, meg persze kétfajta vodka, továbbá egy olyan MP3-lejátszó is, amely pontosan illeszkedik a karabély tölténytárának helyére.
A még mindig aktív konstruktőr ma már a „békésebb célú” vadászfegyverekkel foglalkozik, sőt hordozható tűzoltó készüléket is tervezett. Közben emlékiratait írja... hagyományos, mechanikus írógépen, a számítógéppel ugyanis nem tudott megbarátkozni.
