Roppant népszerű a napokban a Picchia Berlusconi (Találd el Berlusconit!) című online flash-játék, melynek lényege, hogy (egérgombkattintással) minél többször kell eltalálni az olasz kormányfő szélesen mosolygó arcképével „díszített” kártevőt, amely a földből vakondok, giliszta vagy teknős képében ugrik elő. Ilyenkor szájon trefeli egy göröngy vagy lecsap rá egy ököl.
A játékosnak eközben nem szabad eltalálnia az itt-ott előugró nyuszit (mert ő jó, és a barátunk), egy olykor ki-kiugró zsebórára kattintva pedig extra időt is nyerhet, hogy tovább öklözve a gonoszt még több pontot gyűjtsön.
Órákkal azután, hogy a – véres arcú – Berlusconi-képek bejárták a világsajtót és az internetet, a Facebookon több tucat rajongói oldal nyílt, hogy támogassa támadóját, így a népszerű közösségi portálon egy nap alatt 50 ezerre nőtt a Tartaglia-támogatók száma. Mint tudott, Massimo Tartaglia volt az, aki vasárnap a milánói dóm márványból készül kicsinyített másával arcon dobta az olasz miniszterelnököt, ennek következtében annak orra és két foga kitörött, ajka felrepedt. „Elvetjük az erőszak minden formáját, de Berlusconi bevert arcának látványa egyszerűen megfizethetetlen” – áll a Facebook említett oldalán.
A virtuális világ politikai színterén közben a mozgolódás ellentétes irányban is megindult, ennek folytán több millió olasz felhasználó konstatálhatta, hogy tudta és főleg beleegyezése nélkül egy Berlusconit pártoló vagy egy vele szolidaritást vállaló Facebook-klub tagja lett. Kétmillióan voltak például az abruzzói földrengés áldozataival szolidarizáló klub tagjai, ám a csoport hirtelen nevet váltott, s a Szolidaritás Berlusconival nevet vette fel. A „Ne legyen fizetős a Facebook!” nevű csoport ugyancsak egy – a vérző arcú miniszterelnökkel – együtt érző klubbá „vedlett át”... az éjszaka leple alatt.
A trükk – mely nem új – azért keltett túlzott feltűnést, mert míg vasárnap éjfélig a Facebook-keresőbe beírva Berlusconi nevét egy 376 ezer fős tagságot számláló, „No B day” nevű klub volt a legnagyobb, addig hétfő reggelre már 380 ezer taggal egy „Berlusconit támogatjuk a Massimo Tartaglia-rajongókkal szemben” nevű került az élre. Ez egyetlen éjszaka alatt azért még egy népmesében is gyanúsan nagy erőviszony-változásnak számítana. Nyilvánvaló, hogy egy már létező klub nevét „cserélték le”, és az is kiderült, hogy az eredeti felhasználói nevet egy aukciós honlap nevében regisztrálták. A felháborodott felhasználók szerint bizonyára Berlusconi pártja, a Szabadság Népe (PDL) fizetett a műveletért, amit egyébként a klub adminisztrátora néhány kattintással végrehajthat. A Corriere.it beszámolója szerint a felháborodott felhasználók – a tiltakozás legegyszerűbb módját választva – azonnal kijelentkeztek ezekről az oldalakról.
A világhálón folyó olasz véleményháború különben már korábban is komoly port kavart. A Facebookon szeptemberben alakult, „Öljük meg Berlusconit!” nevű csoport és néhány névtelen fenyegetés vezetett ahhoz, hogy októberben fokozzák a kormányfő biztonsági védelmét. Tartaglia „merényletéből” ítélve nem volt éppen alapos munka. Egyébként az alakulás első néhány hetében 14 tagot számláló „Öljük meg Berlusconit!” nevű csoport – miután épp a kormányfő tulajdonában levű Il Giornale beszámolt létezéséről – napok alatt 20 ezres tagságúra duzzadt. (Ezt nevezhetnénk sikeres ellenreklámnak.) A közösségi portál vezetése akkor arra kérte a tagokat: változtassák meg a nevüket, de magát a csoportot és bejegyzéseiket nem távolították el a szerverekről. A nagy politikai és mediális nyomás miatt a csoport eleget tett a kérésnek, és jelenleg a „Berlusconi, most hogy felhívtuk a figyelmedet, válaszolj kérdéseinkre!” nevet viseli.
A kormányfő politikai és nőügyei kapcsán ősszel elmérgesedett harc persze korántsem csak a világhálón folyik. És a legkevésbé sem ott fog véget érni. A megvesztegetések, csalások vádjával is szembe nézni kényszerülő kormányfőt igazán mélyen egy bűnbánó maffiózó (Gaspare Spatuzza) „mártotta be”, hiszen az ügyészek előtt tett tanúvallomása után a torinói bíróságon is megismételte állítását, mely szerint Berlusconi – még a politikai pályafutása előtti időkből – kapcsolatban áll a szicíliai maffiával, a Cosa Nostrával, és köze volt az 1993-ban Rómában, Milánóban és Firenzében elkövetett pokolgépes merényletekhez is. Ennyire komoly vád korábban nem hangzott el a számlájára, így nem meglepő, hogy sokak úgy érzik, látják: betelt a pohár.
Lehet, hogy Tartaglia támadása a puszta együttérzés síkján még lendít is valamicskét a „duce” népszerűségi mutatóján, és az kissé elmozdul történelmi mélypontjáról, de a személye által generált politikai viharfelhők aligha vonulnak el.
Ha a kormányzó garnitúra hajlik a fatalizmusra, úgy meglehetősen aggasztó hír számára, hogy éppen most jár le egy viszonylag békésnek mondható időszak, íratlan szabály ugyanis, hogy Olaszországban húszévente erőszakba torkollanak az ellentétek és megbukik a kormányfő.
